Az irányjellemzők kérdését eddig csak a hangszóró/szoba kombinációban, a hallható frekvencia átvitellel kapcsolatban vették figyelembe. A hallgató által értékelt végeredmény azonban magában kell foglalja a hangforrás „látszólagos” méretét és helyzetét is. Egy hangsugárzónak ez a tulajdonsága nem határozható meg közvetlenül, hanem szintén az irányítottsági minta függvénye. A hagyományos felépítésű egymembrános (un. szélessávú) hangszórók irányítottsága a frekvencia növekedésével egyre jobban direkté (egyenes vonalúvá) válik, és az átlagos utózengési idejű helyiségekben egyértelműen lokalizálható, kisebb hangszínpad leképezésére képes hangforrás benyomását keltik. A kevésbé irányított hangszórók a lehallgató térben zengőbb hangzást produkálnak, és ezáltal tágasabb hatást biztosítanak – a leképezett hangforrás (energiája) szélesebb területen oszlik el. Ebből azonban semmiképpen sem következik az, hogy a széles frekvenciájú „körsugárzó” az ideális feltételt képviselné. További szubjektív vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy eldöntsük, melyik a legjobb kompromisszum minden célra.
Egy hangszóró frekvencia-jellemzőinek szabálytalan természete miatt, amelyek általában ± 5 dB, vagy az átlaghoz képest nagyobb ingadozást mutatnak, a szélesebb tendenciában jelentkező kisebb eltérések hatásai – amelyek a hangátvitel más vonatkozásában jelentősnek tekinthetők – gyakran alul-értékeltek. Bizonyos kritikus frekvenciasávok relatív szintjében bekövetkező ± 2 dB-es vagy kisebb változások az átviteli lánc bármely szakaszában észlelhetők. Például: két frekvencia-karakterisztika esetén, mindegyik egyenletessége ±2 dB-n belüli, de az egyik lassan növekszik és a másik (esetleg a többi a tartományban) lassan csökkenő, határozottan eltérő szubjektív hatásokat kelt. Ezért célszerű figyelembe venni a rendszer válasz reakciójának általános tendenciáit, amelyeket frekvenciasávok sorozatára átlagolunk, széles tartományú, hullámzó hangok vagy zajsávok használatával. A származtatott mennyiségek, például a középső sáv érzékenysége vagy az átlagos szférikus válasz kezelése során gyakorlati okokból mindenképpen szükséges lehet egy ilyen megközelítés. A műszeres pontosság, amellyel a frekvencia átviteli görbe részletei körvonalazhatók, gyakran alig jobb ±2 dB-nél. Azonban sok olyan hiba (amelyre ez a fajta mérés vonatkozik) hiányzik a zajsáv-tesztnél, ahol az eredmények általában megismételhetők. Az ilyen tesztek gyakorlati értéket képviselnek a rutin karbantartás során, mivel az azonos típusú hangszórók érvényes összehasonlítása elvégezhető egy „élő” helyiségben.
A fajlagos frekvenciasávok jelentősége. Az ismert jellemzőkkel rendelkező hangszórókkal szerzett tapasztalatok – kiegészítve a válaszadás sáváteresztő vagy sávleállító áramkörök segítségével történő növelésére vagy csökkentésére irányuló kísérletekkel bizonyos sávokban – lehetővé teszik a túllépés vagy hiányosság szubjektív hatásának előrejelzését. Az ilyen tapasztalatokból levonható következtetések közül sok túlságosan ismert ahhoz, hogy összefoglalást igényeljen; kettőt azonban érdemes megemlíteni a tervezésre gyakorolt hatásuk miatt. Ha a frekvenciaválasz fokozatos csökkenését egy bizonyos gyakorisággal növekedés követi, akkor a felső frekvenciatartomány természetellenes domborzatban kiemelkedik, még akkor is, ha a válasz sehol sem emelkedik a középsáv szintje fölé. Megjegyzendő, hogy a frekvencia karakterisztikának ez a formája úgy módosítja a reprodukált hang spektrumát, ahogyan a természetes hangok hallgatásakor az nem tapasztalható. A növekvő frekvenciájú progresszív csillapítás mindennapos jelenség, de a felső frekvenciatartomány szelektív erősödése nem jelenik meg a valóságban. Még a görbén látható jellemzők is „testetlen” nagyfrekvenciás hangzás hatását kelthetik, ami azzal a feltételezéssel magyarázható, hogy az energiaspektrum szubjektív elemzése egy folyamatosan csökkenő görbe, egy másodlagos görbe hozzáadásával. A fenti megjegyzések természetesen bizonyos mértékig érvényesek a minden irányban kisugárzott hangra, és biztonságos szabálynak tűnik, hogy a hallás reaglása a különböző sugárzási szögekre a legpontosabban definiált. Sajnos a több-hangszórós hangsugárzók tengelyen kívüli frekvencia karakterisztikája különösen valószínű, hogy púpos vagy árkos típusúak, még akkor is, ha az axiális karakterisztikájuk lapos lehet. Kísérletekben kimutatható a kapcsolat a különböző membrán rezonanciák, az adott hangjelnél megfigyelt tranziens jelenségek, és a frekvencia karakterisztika megfelelő ingadozásai között, amelyek sok esetben 1 dB-nél kisebbek. Minden olyan hangsugárzó rendszerben, amelyre a minimális fáziseltolódás feltétele nem vonatkozik, a két attribútum természetesen független lehet egymástól, de ezek külön-külön történő változtatásának szubjektív hatásáról kevés információ áll rendelkezésre.
Fázis torzítás. A gyakorlatban sok olyan eset fordul elő, amikor a hangszóró a lejátszott hangnak erős karakterisztikus elszíneződést kölcsönöz, holott a frekvencia/válasz görbe az érintett tartományban egyenletes. Ezen hangszórók esetében a fázis-torzulásuk figyelembe vétele javasolt. A hangszórók fázis-torzításának mérése, valószínűleg az ezzel járó hangszeres nehézségek miatt, ez idáig kevés figyelmet kapott. Az ilyen jellegű mérések az egyébként megoldhatatlan esetekben, végső soron megoldást jelenthetnek de még sok további munkára lesz szükség ahhoz, hogy ennek a megközelítésnek a gyakorlati értéke megfelelően felmérhető legyen.
Az interferencia hatása. Az előzőek tárgyalásában feltételeztük, hogy a sugárzó felület különböző részeiről érkező hang közel azonos hosszúságú utakon éri el a mérési (hallgatási) pontot, így az interferencia hatások elhanyagolhatóak. Egy ilyen állapot elérése még egy kis membrán tengelyén is kevésbé egyszerű, mint az várható lenne. Annak ellenére, hogy a membrán hátsó részéből érkező sugárzás teljesen el van nyomva (benne van a zárt dobozban), a burkolat szélei által alkotott folytonossági hiányban való visszaverődés interferenciát okozhat. Ez a hatás kiterjedhet az egész hangfrekvencia-tartományra. A hatás minimalizálható a hangszóró-egység aszimmetrikus felszerelésével és a burkolat elülső éleinek lekerekítésével vagy letörésével. Nehéz helyzet adódik, ha a hangsugárzó több egységből áll. Ahol minden egység más-más frekvenciasávot fed le, az interferencia a keresztezési régiókra korlátozódik. Ha azonban két vagy több egységet használnak ugyanannak a sávnak a lefedésére – ez egyre gyakoribb gyakorlat, amelyek célja, hogy széles spektrum lesugárzását adják a magas frekvenciákon – a hatás szélesebb sávra terjed ki, és előfordulhat, hogy lehetetlen megtalálni az összes sugárzó felülettől egyenlő távolságra lévő pontot, amelyen mérni kell. Amíg az interferencia hatások a szabad térben a nyomásmérés helyétől függően változnak, és nem befolyásolják a hangszóró átlagos válaszát széles sávon, addig azok ugyanabba a kategóriába esnek, mint az „élőben” zajló visszaverődések által keltett interferencia hatások. Ez esetben a hallgatószoba viszonylag ártalmatlan lehet. Ezért kívánatos olyan mérési módszer, amely automatikusan kiküszöböli a frekvencia jellemzők zavarából eredő szabálytalanságokat, miközben elegendő információt tart meg az egyéb okokból eredő szabálytalanságokról. Eközben a több egységből álló hangsugárzó teljesítményének vizsgálatakor szükség lehet az egyes egységek külön-külön történő tesztelésére, ha szükséges, akár egy másik házban.
Non-linearitás. A hangszórókban a non-linearitás hatása abban tér el a hangátviteli rendszer legtöbb más részében előfordulótól, ahogyan a jel a frekvenciával változik. A torzításnak a működési frekvencia tartomány alsó vége felé történő fokozatos növekedésétől eltekintve gyakran jelentkezik kifejezett non-linearitás. A sávok sorozata nagyon keskeny, így a mérések fáradságosak, és az eredményeket különösen nehéz értelmezni egy összetett jel hullámforma esetén. Ezért nem meglepő, hogy a témával foglalkozó szakirodalom inkább a torzításmérés módszereinek leírásával foglalkozik, konkrét esetekre vonatkozó eredményekkel illusztrálva, mint szisztematikus vizsgálatokkal a maximálisan megengedett értékek feltárására. A torzítás bizonyos formáival valószínűleg könnyebb és jövedelmezőbb lenne megfelelő tervezéssel megszüntetni az okot, mint a hatás értékelésére vonatkozó szabályokat felfedezni. Ezért több információra van szükség a hangszórókban előforduló torzítás különböző formáinak eredetéről; ennek az információnak a megszerzéséhez különféle finomításokra, mérési technikákra lehet szükség.
