A Shure 1933-ban kezdett kristályhangszedőket szállítani különböző lemezjátszógyártóknak. Az 1940-es évek közepére a Shure Amerika legnagyobb hangszedő beszállítójává vált, olyan lemezjátszógyártóknak szállítva, mint a Philco, az RCA , az Emerson, a Magnavox , az Admiral és a Motorola. A Shure vállalat termelésének csúcsán naponta több mint 28 000 hangszedőt gyártott, amelyből 25 000 darabot a Shure Phoenix városában lévő üzemében állítottak elő. A Shure mérnökei számos kulcsfontosságú hangszedőtervezési koncepciót vezettek be. Ralph Glover főmérnök egy 1937-es, az Electronics magazinban megjelent „A Record-Saving Pickup” (Lemezmentő hangszedő) című cikkében tárgyalta a hangszedőtervezés és a lemezkopás kapcsolatát. Glover a pick-up elvét Shure mérnöktársa Ben Bauer segítségével fejlesztette ki, aminek a tű érintési szöge, a lemezkopás és a hangzáshűség szempontjai szerves részét képezték. 1966-ban Jim Kogen főmérnök egy kutatási cikket publikált „TRACKability” címmel, amelyben a koncepciót úgy határozta meg, mint a hangszedő azon képességét, hogy bármilyen moduláció révén biztos kapcsolatot tartson a lemez barázdájával.
A Shure számos iparági újdonsággal büszkélkedhet. 1948-ban a cég bemutatta a 900MG-t, az első olyan hangszedőt, amely képes volt mind a modern „mikro-barázdás”, mind a 78 fordulat/perc sebességű „normál barázdás”vlemezeket lejátszani, 1954-ben pedig a Shure M12 Dynetic Phono Reproducer hangkar és hangszedő szettje, mindössze egy grammos követési erővel, iparági szabványt teremtett. Az M1 Studio Dynetic hangszedő bevezette a mozgó mágnes (MM) elvét egy álló tekercsben, egy olyan mérnöki koncepciót, amely a nagyobb teljesítménye és alacsonyabb zajszintje miatt, közel 25 évig uralta a hangszedő-tervezést. Az 1958-ban bemutatott Shure M3D volt az első sztereó mozgómágneses hangszedő, 20 dB sztereó elválasztással 20 000 Hz-en.
A Shure kifejezetten lemezlovasok számára is tervezett és gyártott hangszedőket. Az M35X és „Whitelabel” hangszedőket éjszakai klubok műsorszolgáltatói részére tervezték. Az M44-7 azonban kifejezetten “scratch-üzemre” készült, ami a hanglemez egy nagyon rövid részletének, ritmikus kézmozdulattal történő, előre-hátra játszását jelenti. Az M44 rövid idő alatt népszerű lett a DJ-k körében, mint az Invisible Skratch Piklz amerikai lemezlovasokból álló csoport. A 60-as években ez egyike volt azon hangszedőknek, amelyeket több százezer lemezjátszóba szereltek be. Felfüggesztési rendszere ideálissá tette a hanglemezbarázda követését az ütések, rezgések és rázkódások ellenére is. A rádió-stúdiókban alkalmazott hangszedők mintájára tervezték, követelmény volt, hogy ne okozzon túlzott barázdakopást, soha, de soha ne ugorjon és ellenálljon a rádiózás közbeni igénybevételnek. Az M44-7 rendelkezett azokkal az ideális tulajdonságokkal, amelyeket évtizedekkel később a DJ-specifikus hangszedők modelljeként alkalmaztak.
A Shure zászlóshajója, a V15 lemezjátszó hangszedő-sorozat – melynek típusneve a 15 fokos követési szögre utal – (a név onnan ered, hogy a tű szöge megegyezett a vágó tű szögével) A V15 pick-up évtizedekig az alacsony tűnyomás és a nagy követési képesség elsődleges hangszedőjeként volt ismert. A V-15 sorozat számos iparági újdonságot is tartalmazott: az eredeti V-15 modell (1964-ben mutatkozott be) volt az első, amely jobb barázda követést kínált, egy szimmetrikusra csiszolt, ellipszis alakú tűhegyet használt. A V-15 Type II (1966-ban) volt az első számítógéppel tervezett lemezjátszó hangszedő, és az első, amely beépített, flip-action (lehajtható) tűvédővel rendelkezett. A V-15 Type IV (1978-ban) volt az első hangszedő, amelynek tűtartó konzolja dinamikus stabilizátort tartalmazott, ami elvezette a barázdából a sztatikus elektromosságot. Egy másik fejlesztés a VNSE3HE tű a Shure VSTIII hangszedőhöz készült. Kiváló ViVid Line Contact hiper-elliptikus csiszolású tűjének – ami a lemez barázdáit kiválóan követte – mikro/BE™ berillium tűszárának köszönhetően finomabb részleteket, ezáltal harmonikusan teljes hangminőséget kínált. A V-15 Type V egy saját fejlesztésű, ultravékony, berilliumból készült tűszár bevezetését jelentette – ennek merevség és tömeg aránya többszöröse volt a piacon lévő többi hangszedőének. 1998-ban a Sony Music Entertainment a Shure V15VxMR hangszedőt választotta a Columbia Records és a Sony Music 80 évnyi mester-lemezeinek digitális átírására. 2008-ban a brit Gramophone magazin a kiemelkedő teljesítményért és értékért „Audio Choice” minősítést adott a V-15-nek. A V-15 hangszedők gyártásához szükséges alapanyagok szűkössége miatt a Shure 2004-ben leállította a sorozat gyártását, és 2009 júniusában a Kongresszusi Könyvtár megvásárolta az utolsó megmaradt V-15 készletet. 2018. május 1-jén a Shure nyilvánosan bejelentette, hogy 2018 nyarától leállítja az összes lemezjátszó termék gyártását, kiszáll a hangszedőgyártásból, ezzel csendben véget ér 85 éves jelenléte a phono-cartridge üzletben.
A Shure az 1968-as téli NAMM kiállításon mutatta be a Vocal Master hangosítási rendszert, amelyet „az első komplett, hordozható hangrendszerként” emlegettek. A Vocal Master rendszer vezérlőpultok, hangszórók, erősítők, keverők és mikrofonok kombinációjából állt. Több komponens és rendszer kombinálásával a Vocal Master rendszer kiterjeszthető volt nagyobb hangosítási alkalmazásokra. A Vocal Master egy időben a hivatalos turnéhangosítási rendszer volt olyan előadók fellépéseihez, mint az 5th Dimension és a The Carpenters. A Vocal Mastert oktatási intézményekben és templomokban beépített hangosítási alkalmazásokhoz is használták, valamint a Rockefeller Center Rainbow Roomjában olyan művészek előadásaihoz, mint Benny Goodman és Duke Ellington , továbbá a londoni Palladiumban.
1966-ban a Shure bemutatta az M68 hordozható keverőpultot, amely elemről is működtethető, ezt kifejezetten a műsorszóró újságírók és a külső terepeken dolgozó felvevő személyzet igényeinek kielégítésére terveztek. A következő évben a Shure M67 keverőpult megvilágított jelszintmérővel és vonali kimenőtranszformátorral bővült, hogy a keverőt telefonvonalhoz lehessen csatlakoztatni. 1969 augusztusában Eddie Kramer három Shure M67 keverővel rögzítette a 4 napos Woodstock Fesztivált. A Shure hordozható keverőpult-kínálata később más modelleket is tartalmazott, például az M267-et és a 268-at.
A Shure 1983-ban mutatta be az FP31 keverőpultot. Az FP31 kisebb és könnyebb volt, mint a korabeli hasonló termékek – elég kicsi ahhoz, hogy elférjen egy tenyérben, és mindössze 2,2 fontot nyomott. Ez lehetővé tette, hogy kiegészítsen egy Sony Betacam videokamerát, amelyet a videós műsorrögzítő stábok széles körben alkalmaztak. Az FP31 akár nyolc órán át is működhetett két szabványos 9 voltos elemmel. Két külön mikrofon/vonal kimenettel rendelkezett a kétkamerás videofelvételekhez. A master szekciója, a túlterheléses torzítás elkerülése érdekében, állítható küszöb-limiterrel rendelkezett és minden csatornán külön mikrofon/vonal kapcsoló volt mélyvágó szűrővel. 1984-re, mindössze egy évvel a bevezetése után, az FP31-et már az ABC, a CBS, az NBC és a Turner Broadcasting System is használta. Ezt a modellt később a Shure FP33 váltotta fel.
A Shure mérnökei más hordozható termékekkel is foglalkoztak, amelyek hasznosak voltak a helyszíni felvételekhez, mint például az FP11 mikrofon-vonal szintű erősítő, az FP12 fejhallgató áthidaló erősítő és az FP22 fejhallgató erősítő. 1991-ben a Shure bemutatta az FP410 automata keverőt, amely a Shure szabadalmaztatott IntelliMix áramkörével rendelkezik. Ez automatikusan aktiválja a speciális mikrofonokat a beszélő jelének alapján. Ugyanebben az évben az FP410-et a Nemzetközi Televíziós Szövetség Műszaki Teljesítmény Díj odaítélésével ismerte el, „a nem hálózati televíziózás területén a legmodernebb technológia jelentős előre lepéséért”. A Shure később bemutatta az SCM810-et, egy 8 bemenetes, 1 kimenetes automata mikrofonkeverőt, amely szintén Shure IntelliMix áramkörrel rendelkezett. A Shure, a professzionális piacra, digitális jelfeldolgozó termékeket is bevezetett, kezdve a DFR11EQ digitális gerjedéscsökkentővel (1996-ban mutatták be) és a DFR22 2 bemenetes, 2 kimenetes gerjedéscsökkentő audio-processzorral.
A Shure 1983-ban mutatta be az Automatic Microphone System (AMS) rendszert, amely az egyik első automatikus, kiváló minőségű keverőrendszer volt, amely a több mikrofont használó telepítésekhez irányított „kapuzást” használt. 1987-ben megkezdődött a Shure SCM810 automata keverők telepítése az Egyesült Államok Capitoliumában , és 1997-re az Egyesült Államok Capitoliuma a világ egyik legnagyobb Shure automata keverőtelepítésévé vált. 2008-ban a Shure bemutatta a kifejezetten konferenciatermi alkalmazásokhoz tervezett Microflex mikrofoncsaládot.
