A finomhangolás eszköze. A parametrikus hangszínszabályzó hatékony eszköz, és ideális megoldást jelenthet bármilyen audio-rendszer kalibrálására, de mint minden eszköznél, itt is a hozzáértő „kézműves” szakértelme számít. Megvizsgálva az audio-rendszerek frekvenciaválasz-korrekciójának lehetőségeit, a telepítőnek két lehetősége van: grafikus vagy parametrikus hangszínszabályzót használ. Mindkét típusú hangszínszabályzó ugyanazt a feladatot látja el, segít kisimítani az audio-rendszerből hallható hangsáv-csúcsokat és a karakterisztika negatív pontjait. A két hangszínszabályzó típus azonban nagyon eltérő módon nyújtja ugyanazt az eredményt.
Az equalizer egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi a telepítő számára, hogy egy adott frekvencia tartományra összpontosítson, és növelje vagy csökkentse annak szintjét a többihez képest. Az audio-rendszer frekvenciamenetében jelentkező anomáliák kijavításához a hangszínszabályzókat (EQ) valós idejű audio-analizátorral együtt kell használni.
Milyen az a grafikus hangszínszabályzó (EQ)? Mielőtt belemerülnénk a parametrikus hangszínszabályzó működésébe, érdemes áttekinteni a grafikus hangszínszabályzó működését. A grafikus EQ lényegében csak frekvencia-specifikus szűrők gyűjteménye, mindegyik szabályzóhoz saját, rögzített sávszélesség tartozik. A grafikus hangszínszabályzóban található sávok száma jelzi alkalmasságukat és képességeiket. Egy grafikus hangszínszabályzóban minden sávhoz egy adott frekvencia van hozzárendelve, és a sávok száma határozza meg az egyes frekvenciatartományok szélességét. Például, egy 31 sávos grafikus hangszínszabályzó esetében, mindegyik sáv körülbelül 1/3 oktávot fed le. Ezzel szemben egy 10 sávos grafikus hangszínszabályzónál minden sáv egy teljes oktávot fed. Kalibrált, valós idejű audio-analizátorral végzett akusztikus mérések alapján felerősíthetjük vagy levághatjuk a sávokat. Például, ha 1 kHz-nél 4 dB-es csökkenés tapasztalható a frekvenciamenetben, 4 dB-vel növelhető az 1 kHz-es sáv. A grafikus EQ-val nem lehet szabályozni a szűrő sávszélességét (Q), emiatt a beavatkozás egy nagyon meghatározott tartományra korlátozódik. Az egyes tartományokon belül a csúszkával csak az erősítés növelése vagy csökkentése lehetséges.
Nos, vessünk egy mély pillantást a parametrikus hangszínszabályzókra, és magyarázzuk el, hogyan működnek! Bár a cél ugyanaz, a parametrikus hangszínszabályzók rugalmasabbak, mint grafikus rokonaik. A parametrikus EQ mindazt a rugalmasságot nyújtja, amelyet a grafikus EQ kihagy. A parametrikus hangszínszabályzóban minden hangszínszabályzó sávhoz kiválaszthatunk egy adott sávszélességet. A hagyományos szűrők mellett olyan funkciók is felvetődnek, mint a felül-/aluláteresztő szűrők. Tegyük fel például, hogy egy rendszer frekvencia átvitelében van egy csúcs 1,1 kHz tartományban. Ebben az esetben széles mértékű csillapítás alkalmazható az 1,1 kHz-es csúcs kiegyenlítéséhez.
A képen a nagy F-betű képviseli az állítani kívánt frekvenciát. Ez körülbelül az előzőekben említett 1,1 kHz. A következő kötelező információ annak a tartománynak a -3 dB sávszélessége, amelyre a szűrőt beállítjuk. Használjuk azt a példát, hogy az alsó és felső -3 dB-es frekvenciák 3 300 Hertz távolságra vannak egymástól. A kis f betű határozza meg a sávszélességet. A frekvenciák sávszélességének meghatározása némi mérést igényel.
Egy „jól képzett” parametrikus hangszínszabályzó a Q-tényező állíthatóságával is rendelkezik. A Q-faktor fogalma nem intuitív. A Q-tényező, a frekvencia és a beállítás által lefedett sávszélesség arányát jelenti. A magas Q-szűrő érték nagyon keskeny, az alacsony Q-szűrő érték pedig szélesebb frekvencia tartományt érint. A parametrikus kiegyenlítő beállításához szükséges Q-tényező kiszámítása viszonylag egyszerű. Ez azonban nem aritmetika. Nagyobb Q-szűrőre lehet szükség, ha nagyon szűk kiugrást vagy „völgyet” kell kezelni. Van néhány meglehetősen gyakori Q-faktor érték. Ha azt szeretnénk, hogy a parametrikus hangszínszabályzó úgy működjön, mint egy 1/3-oktávos grafikus hangszínszabályzó, akkor a 4,318-as Q-tényező működni fog. Ha nincs sok hangszínszabályzó sáv, ami több jelfeldolgozó processzorban is előfordul, és azt akarjuk, hogy mindegyik sáv egy teljes oktávot fedjen le, akkor az 1,414-es Q-tényező az ideális. Ezek gyakran az alapértelmezett beállítások sok rendszerben, bár ritkán alkalmasak egy adott rendszerre. A magasabb Q-tényező hat a szűkebb frekvencia-tartományra. Nem valószínű, hogy a legszélesebb sávszélesség-beállításra lenne szükség.
A parametrikus hangszínszabályzó legjelentősebb előnye, hogy meglehetősen könnyen képes kezelni bizonyos frekvencia-problémákat. Az adott szűrőhöz egy adott frekvencia szintjének beállításakor kiválasztható az egyes szűrők meredekségét meghatározó sávszélesség (Q-faktor) van jelölve. Mint már említettük, ha egy csúcs vagy völgy 900 Hertz vagy 1100 Hertz, akkor a parametrikus EQ jobb eszköz, mint a grafikus EQ. Sok amatőr alkalmazza a túlzott kiemelést. A mérések értelmezésének megértése alapvető fontosságú az audio-rendszer pontos hangzásához. Számos parametrikus hangszínszabályzó hátránya, hogy gyakran korlátozott az általuk kínált beállítási sávok száma. Egyes processzorok nyolc, 10 vagy 15 sávos parametrikus kiegyenlítéssel rendelkeznek. Ez általában elegendő egy hangsugárzó beállításához, de 10-nél kevesebb sáv némileg korlátozott lehet egy háromutas rendszerben. Számos digitális jelfeldolgozót láttunk több mint 30 sávos kiegyenlítéssel. Ezek minden rendszer-konfigurációhoz eléggé pontosan beállíthatók, viszont egy amatőrt sok bajba kevernek.
Parametrikus hangszínszabályzóra van szükség? Jó kérdés. A parametrikus hangszínszabályzó használatát az egyszeri audio-fogyasztó számára nehezebb megérteni, mint egy egyszerű grafikus hangszínszabályzót. Az EQ a hangmérnök által leginkább használt „hangszer”, de nem képes csodákra. Bármelyik modell jobb, mint egy grafikus EQ, mert a frekvenciák pontosan úgy hangolhatók, ahogyan szükség van rá. Az audio-rendszer kalibrálásához használt hangszínszabályzó típusa sokkal kevésbé fontos, mint a rendszer frekvenciaválasz mérésének pontossága és relevanciája. A parametrikus EQ ugyanazon téma művészi felfogásának tekinthető.
