– avagy, így válasszon hangszóró kábelt.
Miközben zenét hallgatunk, az érzelmeket kelt bennünk. Lehet pontosan azokat az érzelmeket, amikre szomjazunk. Mennyire, milyen mértékben és milyen módon befolyásolja a tolmácsolt érzelem mennyiséget valami megfoghatatlan? Egyáltalán van mértékegysége az érzelemnek? Ha létezne egzakt mérési mód, amely megismételhető, és alkalmas lenne ennek felfedésére, a gyártók azonnal lecsapnának rá, és a feltaláló gyorsan meggazdagodna. Legyen erős, sokan próbálkoznak a dologgal! A nyári lazulás kellős közepén sem pihent mindenki, ennek köszönhető ez a rövid cikk.
Iszonyú időigényes, de főleg rendkívül pontos mérésekkel megpróbálták meghatározni, hogy milyen módon mutatható ki a hangszóró kábelek paraméterei közötti különbség és ez milyen kapcsolatban van a hallgatási teszt eredményével. Szó szerint összemérték egy mindent elsöprő árú, egy drága és jól ismert, meg egy filléres kábel jellemzőit és meghökkentő eredményre jutottak. Nem feltétlenül arra, amire általában gondolunk! A dologhoz nem volt másra szükség, mint egy kiválóan felszerelt laborra, profi műszerekre, egy mérnök segítségére aki éppen nem volt szabadságon, valamint arra, hogy a dékán elfoglalt legyen, nehogy kizavarjon mindenkit a helyiségből, aki ilyen hülyeséggel rabolja az egyetem drága idejét.
Nem a kályhától kezdjük, hiszen „empirikus szaktekintélyek” olvasnak minket, akik saját fülükkel tapasztalták meg azt, hogy a hangszóró-kábel és annak megválasztása befolyásolja a hangot. Felmerül a kérdés, hogy a kábel melyik jellemzője az, ami leginkább számít? A gyártók harsányan hirdetik például az ellenállást. Tudni kell, hogy ez annyira alacsony érték, hogy a gyártók kínjukban néha 100 méternyi, vagy még hosszabb (1 km) darabra vonatkozó adatot adnak meg, hogy ne kelljen túl sok nullát begépelni a műszaki adatok táblázatba. Igen ám, de ezzel az adattal semmire nem megyünk!
Akkor nézzük a következő paramétert, amit meg szoktak adni, ez pedig a kapacitás. Langyosodik a dolog, de sajnos egyéb adat hiányában ezzel se megyünk sokra, mert aki képes ezekből rezgőkört számolni, annak olyan érték jön ki, ami a hallás tartományon igencsak kívül esik. Amúgy meg, még jelentős mértékű kapacitás-érték sem befolyásolja igazán a magas-hang átvitelt. Valaminek lenni kell, ami összefügg a kábel hangjával, ezt mindenki érzi és tudni akarja – ugye? Az igazi megfejtés az energia tárolás képesség lenne, ám erről a gyártók mélyen hallgatnak. Bár biztosan meg tudják adni, de mire menne vele a halandó? Elmeséljük.
Amint már említettük, a kapacitás érték egészen jó kiindulási alap, de kell hozzá még valami, ez pedig az induktivitás. A kettő együtt már csuda dolgokra képes. Ha felszínesen nézzük, egy kondenzátor és egy tekercs került be az átviteli láncba, amely kísértetiesen hasonlít a keresztváltóra – nem? Hogy mit képes egy ilyen hangolt kör művelni, az megtekinthető az alábbi ábrán. Szándékosan a legrondábbat választottuk 15 000 Hz értéken, hogy szemléletes legyen. Tudni kell, hogy alacsonyabb frekvencián is ott a jelenség, de nem ennyire látványosan.
Mit figyelhetünk meg? Az ábrán a kábel két végén mérhető belengés látható, abban a pillanatban, amikor a szinusz hullám véget ért és éppen csendnek kellene lenni. Most ne foglalkozzunk a kábel két vége közötti esetleges különbséggel, mert az a mérések szerint jelentéktelen eltérést mutat, gyakorlatilag lényegtelen, és a kábel nevetségesen alacsony ellenállására vezethető vissza. (itt látható, hogy mennyire semmitmondó adat az ellenállás érték). Szóval a jel tovább lengedezik, mint a „győzelmi zászló”. Vastagabb műszaki aortával megáldott olvasóink számára érdekesség lehet, hogy nem a pozitív, hanem a negatív első félperiódus a legnagyobb, pedig egy magára valamit is adó kondenzátor így csinálná. Ez igaz is, ha nem lenne induktivitás is a pakliban! Mivel van, az elektrotechnika ide vágó szabályai szerint garantáltan minden esetben a negatív első félperiódus lesz a nagyobb.
Nem érezhetnénk teljesnek a fenyegetést, ha nem mutatnánk meg, hogy mi történik ugyanebben a kábelben mondjuk 125 Hz-en. Rémüldözzünk tovább együtt, de már nem annyira nagy amplitúdóval, íme a grafikon.
Sasszemű olvasóinknak bizonyosan az is feltűnt, hogy a grafikonokon igen csekély a zavarjel mérete. A hasznos jel oda sem fér az ábrára, ha látni akarjuk a jelenséget. Lehet, hogy nem is érdemes vele foglalkozni? Hallatlan mértékben fel kellett nagyítani a hasznos jelet, hogy egyáltalán látható legyen a gyakorlatilag nem hallható belengés, amit a kábel okozott. Mindannyian tudjuk, hogy ebben valami sántít, hiszem jól hallható az egyes kábelek közötti különbség a hangrendszerben. Itt a kulcsszó a rendszer. Hiba lenne az átviteli lánc egyes elemeit csak önmagukban vizsgálni, mert hatással vannak egymásra. Ugyan miféle hatással lehet a hangszóró kábel a hangfal hangjára? Ha csak ezt a két komponenst vizsgáljuk minden más nélkül, gyakorlatilag a hatás elhanyagolható, mivel két passzív eszközről van szó. Izgalmassá akkor válik, ha bekötünk eléjük egy aktív berendezést, amit a köznyelv erősítőnek nevez.
Ha az erősítő egy megrendíthetetlen, külső hatásokra érzéketlen eszköz lenne, fillérekért megoldhatnánk a hangszóró kábelezést – ám, nem az! Első és legfontosabb tulajdonsága, hogy rettenetesen nem szereti sem az induktív, sem a kapacitív terhelést a kimenetén, viszont imádja a tiszta „ohmikust”. Miért? Mert akkor sokkal jobb színben lehet feltüntetni a műszaki adatok fejezetében! Talán nem véletlen, esetleg nem is közismert, hogy az erősítő esetében a teljesítmény adatokat műterhelésen mérik, és nem valós használati körülmények – nevezzük hangfalnak – bekötésével. Azt gondolhatná a gyanútlan zenehallgató, hogy az évtizedes fejlesztésekkel már hozzászoktathatták volna az erősítőket ehhez, hiszen mindenkinek első dolga az, hogy kábelt, meg hangfalat köt rájuk. Ígéretes próbálkozások természetesen vannak többféle árkategóriában, de mindegyik csak részleges megoldással tud szolgálni. Miért? Mert az erősítők stabil működését negatív visszacsatolással lehet a legkönnyebben elintézni.
Természetesen a hifi-berkeken belül szólnak legendák a teljesen negatív visszacsatolás nélküli erősítőkről, ám ezekből Nyugat-Magyarországon csak öt található (itt jöhetne a reklám helye, de tényleg, nagyon húzós áron szerezhetők be, ezért a társadalom könnyű szívvel mond le róluk). Tulajdonosaik röhögnek is a markukba, ők csak azért vesznek drága hangszóró kábelt, mert a méregdrága erősítőjük mellé kacagva megengedhetik maguknak, meg különben is, mit szólnának a haverok?
Szóval ott tartottunk, hogy negatív visszacsatolás. Fontos dolog, gyakorlatilag nélkülözhetetlen az erősítő szempontjából. Mindegy, hogy egy grizzly medve, vagy egy játékmackó ereje feszül benne, a kimenetéről jelet vezetünk benne vissza a bemenetére. Itt van az eb elhantolva! Figyelem! Nem az erősítő az egyetlen aktív elem a láncban! Aktívnak minősül a hangszóró kábel is, arra a rövid időre, amikor kiengedi a magában tárolt energiát. És ez kit érdekel, mikor annak szintje kacajos mértékű? Hiába van a hangszóró kábelnek iránya, az más célt szolgál, a tárolt töltés mindkét végén megjelenik, amikor kisül. Az egyik vége még csak hagyján, de az erősítő felőli vége már számít. Miért? Mert a szorgos negatív visszacsatolás, amely áldásos módon stabilizálja a működést, áldatlan módon visszajuttatja a kábel által termelt jelet a bemenetre, és az erősítő kötelességtudóan ezt is, mint a hasznos jelet, erősíteni kezdi, jelentősen felerősítve annak hatását. Emiatt érzékelni nagy különbségeket az egyes hangszóró kábelek hangja között.
Igen, de, ha tudjuk a megoldást, miért nem teszünk ellene? Miért nem lehet egyértelműen kimérni a dolgokat? Azért, mert annyi változóval kéne számolni, ami képtelenség! Figyelembe kellene venni, hogy milyen az erősítő, és annak mekkora a visszacsatolása, a kábel energiatárolás jellemzőjét – ami ugye függ a hosszától – és természetesen ott a hangsugárzó, minden létező paraméterével. Emellett figyelembe kellene azt is venni, hogy a zenerajongó mennyire galamblelkű és mit tart érzelmesnek.
A fentiekből kiderült, hogy bár méricskélhetünk ezt-azt, az érzelmek mértékegységére még mindig nem sikerült rátalálni. Sebaj, annak ellenére, hogy nem tudtak neki pontosan nevet adni, mindenki tökéletesen hallja, és érzékeli! Egyenlőre használja minden esetben a saját hallását az érzelem mértékének meghatározására, és bízzon abban, hogy előbb-utóbb majd sikerül alátámasztani fizikai méréssel is. Apropó! Használ Ön más (RCA, USB, koax) kábeleket is a rendszerében? Ilyen jellegű mérést még soha nem végeztek például sem tápkábelen, sem pedig összekötő kábeleken. Vajon miért?
A cikk alap ötletért köszönet Ben Duncannak, az ábrákért pedig a Stereophile magazinnak. Nélkülük ez nem nyilallott volna belénk!
