Köszönettel tartozunk egy olyan kiadónak, amely a pandémia ellenére és annak ideje alatt is teret biztosít a kortárs zeneszerzők klasszikus és jazz felvételeinek megjelentetéshez. Amit tesz nem is akármilyen módon teszi, meg is van az eredménye. Kijelenthetjük ezt Gőz László produceri tevékenységével kapcsolatban is, hiszen életművének egy része azt itt megjelenő kiadványok megteremtése.
…„Nem ismerheted meg a BMC-t, ha nem ismered Lászlót. A BMC az ő szellemi gyermeke”…
Bármennyire is erős volt a járvány, bármennyire sok a bezártság, a BMC sikeres évadot zárt. Örömünkre szolgál, hogy egy vezető szaklapban, a New York City Jazz Record hasábjain elismerő mondatokat olvashatunk. Nagy eredmény, hogy a BMC-t a 2020-as év öt legjobb dzsessz lemezkiadója közé választották, „Record Labels of the Year-díjjal” tüntették ki, ezen belül a BMC több albumát külön is elismerésben részesítették.
A BMC Records a nemzetközi jazz- és avantgárd zenei történések folyamába bekapcsolódva számos, értékes felvétellel lepte meg a rajongókat, a fogékony és értő hallgatóságot. Lukács Miklós Cimbiosis Trio – Music From the Solitude of Timeless Minutes című lemeze a „Best New Releases of the Year” (az év legjobb albuma) elismerő kategóriába került a felhozatalból. Kristjan Randalu és Dave Liebman Mussorgsky Pictures Revisited című albumát a „Best Tributes of the Year” (legjobb feldolgozás) kategóriában emelték ki. A Grencsó Collective Special 5 és Ken Vandermark – Do Not Slam the Door! című albuma különdíjat kapott. (Ezt a lemezt már bemutattuk olvasóinknak.)
„A BMC Records számára az a legfontosabb, hogy a zene legyen hiteles. Olyan zene, ami valódi, és elhiszed, hogy a művész céljai tiszták.”
Következzen a két fődíjas bemutatása!
A magyar jazz egyik legeredetibb formációja a Lukács Miklós Cimbiózis Trio. Fennállásának negyedik, Music from the solitude of timeless minutes… című albumának anyagát a közelmúltban rögzítette. Az új anyag egyfajta kortárs-impresszionista zene, kevesebb témával, hosszabb zenei utakkal és sok improvizációval. A Lukács Miklós cimbalom, Orbán György nagybőgő és Baló István dobok alkotta trió zenei világának egyik varázsa, hogy nem biztosítja a hallgató számára a műfaji címkék könnyű elégedettségét. A zenei műfajok az időtlen percek magányából nem több, mint oszlop az út szélén, jelzik, hova nem érdemes menni.
Ez az album népi zenét tartalmaz hagyományos formában és Bartóki színeváltozásban, cigányzene az ornamentikában, néhol kitör a rockzene vulkáni energiája, és ott van az egész klasszikus hagyomány is, Bachtól Debussy-n át Kurtág-ig. A kétrészes album első felében a metronómban mérhető, objektív idő és az ismert zenei formák dominálnak, míg a második részben Lukács megfoszt minket kapaszkodóinktól. Az utolsó négy kompozíciót a szubjektív idő diktálja, így olvadnak össze, mint Dali órái, ha intelligenciával próbálod megragadni őket. Az egyik legnagyobb magyar költő, Kosztolányi Dezső szavai szerint: „az ingatag idő lüktető szíve”.
…”Fontos a múzsa csókja, de nem elegendő. Sokféle módon írok, épp az aktuális állapottól függ, hogy miként. Egy viszont biztos: kényszerből nem tudok komponálni. Ha így alkotnék, akkor az nem lenne igazán hiteles, hiszen abban az esetben csak a munka vezérelne. Ebből is látszik, hogy nem vagyok profi – nyilatkozta Lukács Miklós.
Az album anyaga edukált hallgatót, nyitottságot, fogékonyságot igényel. Ez nem egyszerű cimbalmozás, hanem a hangszeres játékon keresztüli érzelem átadás. A szimbiózis létrejön a zenészek egymás közötti, és a zenészek és a közönség kontextusában is. Az idő gondolatátvivő szerepe a lemez első és utolsó kompozíciójában domborodik ki igazán. Itt hallható a gépi ütem és az emberi szívdobogás közötti különbség. Ami pedig közte van, az az idő és az időtlenség libikókája. A sikerben nagy szerepe van Kiss Zsolt hangmérnök és Szabó Viktor mastring mérnök magas fokú, lelkiismeretes és aprólékos felvételkészítő munkájának.
Nagyon fontos alkotás Kristjan Randalu és Dave Liebman – Mussorgsky Pictures Revisited című albuma. A legújabb kiadványok sorában Kristjan Randalu észt zongoraművész, Dave Liebman veterán jazz szaxofonos legenda, Mussorgsky Pictures at an Exhibition című művét eleveníti fel. Miközben lélekben és felépítésben az eredeti műhöz hűek maradtak, Randalu és Liebman minden zenében elbeszélt festményt friss hévvel újragondolnak és újraalkotnak. A lemez műsora M. P. Mussorgsky – Egy kiállítás képei zongora művének Kristjan Randalu által újraértelmezett, zongorára és szoprán szaxofonra átírt változata. Az előadók saját egyéni világukon átszűrve mutatják be a komolyzenei irodalom talán egyik legfontosabb művét.
A nagyon kifinomult és inspiráló hangszeres játék nem csupán az eredeti mű átdolgozását mutatja be, hanem egy friss gondolatokat ébresztve merít a forrás anyagából. Egyenesen nyílik, de a későbbi repetitív során rejtett üzeneteket rajzol. Hogyan lehet a legismertebb dallamokat is kifordítani anélkül, hogy közben elveszítenék a lényeget? Kristjan Randalu és Dave Liebman megadják a választ. A hangszeres játék minden fordulata a részletekre jellemző figyelemmel ugyanolyan rugalmas és színes, mint valaha. Kényelmes alapokat rakva le, amire lehet építkezni, gondoskodva arról, hogy minden egyes részlet beteljesítse ígéretét. A legnagyobb ígéret, elhelyezni a hallgatót a képtárba, hogy minden jelenet színeit úgy érezhesse, mintha ott lennénk. Mindenképpen ki kell emelni Szabó Viktor hangmérnök munkáját, nélküle nem hangozna így ez a kiváló duó felvétel.
A magyar kiadó lemezeit az elmúlt években is több alkalommal díjazták. A napokban elhunyt Huszár László, a BMC arculatáért felelős grafikus érdeme, hogy 2014-ben a Michael Schiefel – Platypus Trio lemeze, 2016-ban a Daniel Erdmann’s Velvet Revolution – A Short Moment of Zero G című albuma, 2017-ben pedig a Trió Kontraszt – A dionüszoszi hangszikráktól az elmúlás csöndjéig című korongja a „Best Artwork” (legjobb lemezborító) díjban részesült. 2016-ban a zsűri különdíja kategóriában Palotai Csaba – The Deserter című anyagát, valamint Michiel Braam zongora albumát ismerték el. 2017-ben Lukács Miklós érdemelte ki ugyanazt az elismerést a Larry Grenadierrel és Eric Harlanddal közös Cimbalom Unlimited című albumáért.
Huszár László grafikus a BMC Records számára készített lemezborító-tervei és a tényei az Opus Jazz Club falain állandó kiállításként megtekinthetők. Közel ötven Huszár-mű került fel a BMC számos helyiségének falára. Lenyűgöző egyben látni a már jól ismert képeket.
…”A macska lényegében egy tomboló viharfelhő vagy robbanásszerű állapot. Egyszerre szimbolizálja azt a hatalmat, amely ellen a forradalom fennáll, valamint magát a forradalmat. A pillangó az az elem, amely nemcsak semlegesíti az agressziót, hanem megoldást is nyújt. Egy szellemi entitást képvisel, amely lehetővé teszi a békét, mivel magasabb egzisztenciális szinten működik. Csupán egy másodpercet tölt a macska orrán, majd elhessen.”… – nyilatkozta egyszer.
Annak tudatában búcsúzunk tőle, hogy megannyi remek alkotása kitörölhetetlenül beleégett sok ezernyi zenerajongó retinájába.
Ismertetőnket a többi kiadvánnyal legközelebb folytatjuk!
