Az MC-trafó a mozgó-tekercses rendszerű hangszedők nagyon alacsony kimeneti jelét hivatott jobban feldolgozható szintre hozni. Az angol rövidítéssel SUT (step-up transformer) titulált komponensek a hifi-világ ezoterikus ékszerei közé tartoznak, de mivel kevés az információ róluk, ezért az analóg hanglánc leginkább félreértett elemei. Tehát, nem csak a viszonylagosan magas árcédulák miatt használják ritkán. Cikkünk célja a tárgy demisztifikálása, ezután lehetővé válik a figyelmes olvasó számára, hogy magabiztosan válassza ki a megfelelő transzformátort. A sok félreértés és a látszólagos bonyolultság ellenére a következtetések meglehetősen egyszerűek.
Egy mozgó-tekercses (MC) hangszedő működési elve szerint a lemezjátszó tű a tű-száron keresztül erős mágneses térben mozgatja a hozzá rögzített tekercseket. Mechanikai szempontból a mozgó tekercsek nagy előnye, hogy egy tekercs sokkal könnyebb, mint a mágnesek, így sokkal jobban reagálás a tű mozgására. A nagy hátrány, hogy a mozgó tekercses hangszedők kimeneti feszültsége körülbelül 20dB-el alacsonyabb, mint a mozgó mágneseknél, tehát további 20dB nyereség elérésére van szükség. Ezt az extra erősítést akár egy elő-elektronika (headamp) is biztosíthatja, de egy transzformátor használata több esetben kívánatosabb.
A transzformátor használatának egyik oka a rég múltban keresendő. Az analóg aranykorban még nem volt lehetséges jó jel-zaj arányt elérni egy félvezetős head-amp elektronikával. Az előállítandó 20 vagy 30 decibel nyereség nem volt probléma, de alacsony zajszint elektroncsövek vagy tranzisztorok használatával nem volt elérhető, hangzásban nem a legmegfelelőbb eredményt hozta. Ma a modern tranzisztorok és op-amp alkatrészek sokkal jobb jel/zaj viszonyt kínálnak, de elektroncsöves erősítéskor általában transzformátorokra van szükségünk, hogy az alacsony kimeneti jelű mozgótekercses hangszedők sikeresen működjenek.
A transzformátor alternatívája a head-amping vagy más néven, elő-előerősítés. Ez egy tranzisztoros vagy op-amp erősítő, amely a mozgótekercses hangszedők kimeneti jelét a mozgó mágnes (MM) szintjére növeli. A zaj kérdésén kívül a transzformátorok hangminősége is egy olyan valami, amire a híveik esküsznek. Az audio-transzformátorok által okozott torzítás teljesen eltérő jellegű, mint a tranzisztoros erősítő által keltett torzítás. A harmonikus torzítás a transzformátorokban a legalacsonyabb frekvenciákon a legnagyobb, és gyorsan „szelídül”, amikor a frekvencia növekszik, míg a tranzisztoros erősítőkben a torzítás általában a frekvencia emelkedésével nő. Ennél is fontosabb, hogy az intermodulációs torzítások alacsonyabbak a transzformátorokban, mint a tranzisztoros erősítők esetében.
Az eredmény: bár a kiváló minőségű, magas árú transzformátorok nem torzítanak, a torzítás, ha mégis létezik, nagyon jóindulatú, összehasonlítva a sok tranzisztoros erősítő által keltett torzítással. A transzformátorok költségesek. A tranzisztor olcsó lehet, míg egy transzformátorért sokat kell fizetni, a tekercsmagban használt drága alapanyagok és a réz-tekercsekkel végzett kézimunka miatt. Mielőtt fontolóra vesszük a mozgó-tekercses hangszedő illesztését, érdemes megvizsgálni a különböző terhelések hatását.
Ha bármely jelforrás bármilyen terhelési impedanciához csatlakozik, a forrás kimeneti impedanciája és a terhelési impedancia képezi a potenciálválasztót. (A kimeneti impedancia, forrás-impedancia vagy belső impedancia, a terhelési impedancia bemeneti impedancia néven is ismert.) A forrás és a terhelési impedanciák által létrehozott potenciálválasztó csillapítóként vagy előre beállított hangerő-szabályzóként működik. Ha a terhelési impedancia sokkal nagyobb, mint a forrás impedanciája, akkor a csillapítás alacsony, és a hatékony előre beállított hangerő-szabályozás a maximumhoz közel van. Az audioberendezések általános szabálya, hogy a jelet a forrás impedanciájánál legalább tízszer nagyobb terhelésbe kell betáplálni, hogy elkerüljük a jelveszteséget, és ez fokozottabban vonatkozik az MC-hangszedőre, mint bármi másra. Ha a terhelési impedancia tízszer nagyobb, mint a forrás impedanciája, akkor az „elveszett jel” kevesebb, mint 1 dB, azaz a forrás által generált jel szintje az összes erősítő számára kedvező.
Ha a forrás és a terhelési impedancia azonos, a jelvesztés 6dB. Ha a forrás impedanciája 9-szer nagyobb, mint a terhelési impedancia, akkor a jelvesztés 20dB. A legtöbb modern MC-hangszedő impedanciája körülbelül 10 Ohm, a „terhelési impedancia a forrás impedancia tízszerese” szabály szerint a 100 Ohm jó választás a terhelési impedancia szempontjából, és kevesebb, mint 1 dB jelvesztést okoz. Ez összhangban áll sok hangszedő gyártójának ajánlásaival.
Megváltozik-e a hangszedő tonális egyensúlya a terhelési impedancia változásával? Természetesen igen, még akkor is, ha az a hangszedő MM-típusú. De az alacsony kimenetű MC-hangszedők sokkal kevésbé érzékenyek a terhelési impedancia változásaira. A felhasználók néha azt állítják, hogy a nagyobb terhelési impedanciák fényesebb hangzást adnak, mint az alacsonyabbak, ám a hangszedő-gyártók általában nem specifikálnak az ajánlott terhelési impedanciákra, gyakran széles spektrumot ajánlanak, vagy egyszerűen csak a minimális impedancia feletti ajánlásokat tesznek.
Egy dolog biztos, hogy a terhelési impedancia nem lehet egyenlő a forrás impedanciával. Ez 6dB-es jelvesztést eredményez (gyakran csak néhány száz mikrovolttal kell kezdeni), és súlyosan veszélyeztetheti a jel-zaj arányt. Rossz az az elképzelés, hogy ha a terhelési impedancia megegyezik a forrás-impedanciával, a tökéletes illeszkedés. Ez a leggyakrabban alkalmazott hibás mítosz az MC-hangszedők esetében. Ez kelti a legtöbb zavart a transzformátorok és az egyes hangszedők helyes kiválasztásakor.
