Megtévesztő képet alkothatunk egy elefántról, ha csak a két végét szemléljük. Az elefánt vékony és hosszú ormánnyal kezdődik, és még vékonyabb és rövidebb farokban végződik. A két véglet között van egy hatalmas test, ami statisztikai szempontból elsikkad, ha csak a két végpontját vennénk figyelembe. A fenti példából kiindulva az ormány eleje és a farka vége között van az elefánt a maga valójában, ahogy azt mindenki ismeri. Akad viszont kígyó, amely szélső értékek tekintetében egy elefánt méreteivel rendelkezik, ám a végei között mégsem talál akkora testet. A hifi-rendszer elemei esetében is ugyan ekkorát lehet tévedni!
Ebben a cikkben azt taglaljuk, hogy mekkora hibát vét az, aki csak a frekvencia átvitel két végére koncentrál. Elmondjuk, hogy az egyes rendszer elemek átviteli képességei mekkora mértékben képesek befolyásolni a végső eredményt, azaz a hangzást.
Az ábrán az ideális frekvencia átvitel tekinthető meg, amely nem éri el a 3 dB-es határt, így hallható különbség nemigen lesz az egyes tartományok között. Az alsó ábrán a jól hallhatóan korlátozott átvitelt tekinthető meg.
Az elektronikák esetében bár nem egyszerű, mégis sokkal könnyebb dolog az egyenletesen sík átvitelt biztosítani széles átviteli tartományon belül. Jóféle csatoló kondenzátorok és megfelelő kapcsolástechnika garantálja a sikert, a kérdés csak az, hogy a gyártó áldoz-e ilyesmire? Ha nem, a tervezőknek akkor is rendelkezésére áll a lehetőség, hogy jól kiválasztott mérés-móddal a lehető leglátványosabb értéket biztosító adatot közöljék. Nyugodtan tehetik, hiszen az átvitel gyenge pontja mindig a hangszóró, arra rá lehet kenni bármit. Logikusnak tűnik – és az is – a megoldás, hogy a hangfalból kell széles átvitellel rendelkezőt választani a jó eredmény eléréséhez.
Ne szaladjunk ilyen sebesen, a megoldás ennyire nem egyszerű, van még szempont, amit figyelembe kell venni! Az ábrán a zöld szín az ideális, a sárga szín az átlagérték, a piros pedig ahogy halljuk.
Közérthető módon a következőket lehet kiolvasni a grafikonból. Egy forrás-készülék, egy DAC és egy erősítő ideális esetben az emberi hallást messze túlszárnyaló határértékre és linearitásra képes, ezt mutatja a zöld vonal. A sárga alapján vásároljuk meg a hangsugárzót és leginkább ezt a csodát várjuk el, pedig a bejáratás után a piros vonallal jelzett átviteli karakterisztikával ülünk szemben. Az ábrán szélsőségesnek látszó hepe-hupá-nak több magyarázata lehet, de a legkönnyebb a hangsugárzóra kenni mindent, ahogy azt a legtöbben teszik. Nem mindenért az a felelős!
Nagyon lényeges befolyásoló tényező a szoba akusztika, a nem megfelelő hangfal elhelyezés, a szőnyeg vagy annak hiánya, és a berendezési tárgyak, amik a végső hangzásból mind hozzáteszik, vagy elveszik a magukét. Emellett a zenében szereplő hangszerek, amelyek hangját pont ott abban a sávban kellene a legpontosabban hallanunk ahol a keresztezési frekvencia miatt a leginkább problémás a frekvencia átvitel. Mindez már annyi változó tényező, hogy nincs is rá megoldási séma, nincs rá ökölszabály. Minden az adott helyiségben és az adott hangrendszer használatakor dől el. A megoldás, hogy ne a matematika felől, hanem a tapasztalás irányából közelítsünk, a matekból legfeljebb az elhanyagolás műveletét vegyük át a következő módon.
Hallgassuk meg a megvásárolni kívánt terméket egy szaküzletben úgy, hogy vagy a birtokunkban lévő erősítőt, vagy, ha hangsugárzóhoz szeretnénk erősítőt vásárolni, akkor a meglévő hangfalunkat cipeljük oda! Nem jelent komoly fáradságot, ezért vigyük el a meglévő hangfal-kábeleket is, mert azok is számítanak! Egy valamire való hifi-üzletben garantáltan tudnak jobb hangot mutatni annál, mint amit meg szándékozik vásárolni, tehát, meg kell kötni az anyagi lehetőségeken belüli legjobb kompromisszumot. A vásárlásból történő hazaérkezés után meg kell teremteni a megfelelő körülményeket a zenehallgatáshoz. Addig kell mozgatni kicsit a hangsugárzót, amíg egyszer csak leválik róla a hang, és kialakul a két hangsugárzó közötti színpadtér. A hangrendszerrel eltöltött bejáratási időn túl több hónappal kezdjük csak el a különböző kábelekkel történő ismerkedést! (ugyanis meg kell szokni az új jövevény hangját, akár erősítő akár hangsugárzó) Tehát csak az összeszokás után érdemes kábel vásárolni, és a meghallgatási procedúra sora újra kezdődik.
A hangszín szabályzás okos alkalmazásával sok probléma kiküszöbölhető, hiszen azért van az erősítőben. Aki képtelen a szobát módosítani, az változtasson a hangszínen. Nem állandóan, hanem egyszer, és csak annyira, hogy minden a helyére kerüljön a hallgatási pozícióban. Minél több muzsika lejátszásával derítsük ki, mint melenget a keblén a frekvencia átvitel szélső értékei között, kígyót, vagy elefántot? Az apróságokat meg hanyagolja el, a zene élvezete a lényeg.
Robert Triggs cikke nyomán. A képekért köszönet a Soundguys.com-nak
