Néhány hónappal ezelőtt mutattuk be először a szlovák lemezcég a Hevhetia Records kiadványait. Most tovább szemezgetünk a főként a jazz és a kortárs zenei műfajban aktív kiadó friss produkcióiból.
Stanislaw Slowinski Quintet: Landscapes Too Easy To Explain
A lengyel jazz hegedűs, Stanislaw Slowinski által vezetett – Zbyszek Szwajdych (trombita és szárnykürt), Kasia Pietrzko (zongora), Justyn Malodobry (nagybőgő) és Maksymilian Olszewski (dobok) felállású – zenekar egy remek, improvizatív albummal gazdagította a jazz világot. A lemezborítón a számokat szemlélve már látszik, hogy a kvintett szereti a nagyobb lélegzetű kompozíciókat. A repertoárt alkotó hét szám között három olyat is találunk (a „8000”, a „Jesienny” és a „Zamach stanu”), amelyiknek a játékideje eléri vagy meghaladja a 9 percet.
A lemezt hallgatva gyorsan kiderül, hogy Stanislaw Slowinski rendkívül határozott zenei személyiség, aki egyedülálló művészi törekvéseivel és innovatív kezdeményezéseivel folyamatosan új kontextusokat keres zenéjéhez. Amit hallunk az a jazz hegedűs érettségét, tapasztalatait és érzékenységét tükröző igen személyes hangú modern improvizatív zene, a legmagasabb művészi színvonalon. Slowinski remek zenésztársakkal együtt tolmácsolt, gazdag textúrájú zenéjében több zenei stílus ad egymásnak találkozót. Az „alapot” természetesen a jazz jelenti, de mintegy fűszerként a modern, kortárs zenei is képviselteti magát.
Szerencsére a hazai színpadokon gyakran találkozhatunk lengyel jazz zenekarokkal, így nem kizárt, hogy hamarosan Slowinski-ék is tiszteletüket teszik nálunk. De, addig is itt van az általuk jól megtervezett, „zenei formában öntött tájkép”.
Otto Hejnic Trio: Lights
A sokoldalú ütőhangszeres Otto Hejnic – mellesleg zeneszerző, zongorista – személyes stílusa, és sokoldalúsága révén a legkeresettebb dobosok közé tartozik. Számtalan zenekarban működött közre, sideman-ként mintegy 30 CD-t játszott fel. Rendszeresen koncertezik Csehországban, Európában és az USA-ban. Hejnic az eddigi pályafutása során számos zenekarban megfordult, és sok együttest vezetett is. Most éppen a triójával készített egy új albumot. Az Ondrej Krajňák (zongora) és Josef Fečo (basszusgitár) felállású formációjával a mostani a harmadik lemeze. A Lights című korong a 2014-es Standards One és a 2012-es One egyenes folytatásának tekinthető. Frissességtől sugárzó, jófajta jazz zene került ki most is Hejnic kezei közül. Az albumon – szűk háromnegyed óra játékidő mellett – 6 számot találhatunk. A repertoár legerősebb tételeinek a „Forest Elf”, a „Twin Falmes” és a „Spirit of the Mountain” című kompozíciók számítanak.
A friss albumot hallgatva egyszerűen lehetetlen, hogy az ne ragadjon meg bennünket a szerzemények csodaszép harmóniavilága és a dallamok fáradt szépsége. Ahogy az is lehetetlen, hogy az embert ne nyűgözze le a formációt alkotó három muzsikus érzékenysége, ahogy az anyaghoz nyúlnak, ahogy elidőznek egy-egy akkordmenetnél vagy dallamnál.
Jihye Lee: Diamond Sutra Reader
Mindig érdekes dolog születik abból, ha a műfaj számára távoli kultúrkörből érkezik valaki a jazz világába. Az iménti kijelentés igaz a koreai Jihye Lee-re is, aki 2007-ben megnyerte 3. Brüsszeli Nemzetközi Ifjúsági Jazz Énekversenyt. A tanulmányai vonatkozásában külön érdekesség, hogy a szöuli Jazz Akadémián párhuzamosan sajátította el a klasszikus és a koreai tradicionális éneklési technikákat. Ezt követően 2002-2006 között Hágában mainstream jazzt és bebopot tanult. Itt olyan művészek workshopjain vett részt, mint Michael Brecker, Barry Harris, Mark Turner, Billy Hart, Willie Jones III, John Ruocco és Deborah Brown, illetve tradicionális koreai zenei workshopokat is látogatott. Ennek során alakította ki egyre markánsabban a jazz, a tradicionális koreai zene, a szabad improvizatív és a kortárs zene elemeiből építkező kompozícióinak egyedi világát. Most bárki, aki meghallgatja az énekesnő új, Diamond Sutra Reader című albumát belekóstolhat ebbe a nagyon egyedi zenei világba. Jihye Lee háromnegyed órás lemezén 11 szám kapott helyet. Az igazán színes repertoárban más zeneszerzőknek a maguk módján áthangszerelt művei mellett saját szerzeményeket is találunk. Az énekesnő olyan, híres szerzeményeket mutat be „koreai szemszögből”, mint az „Afro Blue” (Mongo Santamaria-Oscar Brown Jr.), a „September Song” (Kurt Weill-Maxwell Anderson) és a „Let’s fall in love” (Harold Arlen-Ted Koehler). Saját szerzemények között pedig olyan gazdag harmóniájú dalokat ismerhetünk meg, mint pl. címadó „Diamand Sutra Reader”, a „The Fountain of soul” és a „Goodbye song”. Aki valami esszenciálisra vágyik az mindenképpen hallgassa meg Jihye Lee fúvósokra, zongorára és koreai ütős hangszerekre komponált, improvizációban gazdag műveit.
Didrik Ingvaldsen Orchestra: The Expanding Circle
Azoknak, akik szeretik a fúvós „túlsúlyos” zenéket telitalálat lehet, a cseh és norvég zenészekből álló zenekar, Didrik Ingvaldsen Orchestra most megjelent albuma. Egyes megközelítések szerint a kör a kozmikus eget szimbolizálja, különösen a földdel való kapcsolataiban. Ebben a kontextusban a kör szimbolizálja az ég tevékenységét, dinamikus beilleszkedését a világmindenségbe, kauzalitását, gondviselő szerepét, példaszerűségét. Filozófusok és teológusok írásai szerint a kör nemcsak változatlanságában szimbolizálhatja az isteni erőt, hanem szétáradó jóságában, mint minden dolog eredete, létfenntartója és betetőzése. A kört helyezte a zenei gondolkodásának a középpontjába Ingvaldsen. Ennek eredménye a kizárólag saját szerzeményeket tartalmazó, közel egyórás, The Expanding Circle címet viselő korongon 11 kompozíció kapott helyet. Az albumon, olyan – spirituális színezetű – jazz és kortárs zenei köntösbe „öltöztetett” műveket találhatunk, mint pl. az „Akropolis”, a „Dragon” és az „Antlia”. Sőt a korong elején egy négy tételből álló kompozícióval is megismerkedhetünk, ami a „Circle music part 1-4” címet kapta. Ez utóbbi, nagyszabású, részleteiben is gazdagon kidolgozott és az előadót komoly technikai kihívások elé állító kompozíciót a Ingvaldsen bámulatos természetességgel, könnyedséggel és poézissel játssza. A zenekar egyik erőssége repertoárjának sokszínűsége – ebből a változatos kínálatból ad most parádés ízelítőt The Expanding Circle címet viselő lemezről. A másik erősség pedig a muzsikusok közötti rendkívül nagyfokú összhang.
Közreműködnek: Didrik Ingvaldsen – trombita, Radim Hanousek – szaxofonok, Marcel Bárta – szaxofon és klarinét, Michal Wróblewski – szaxofon és basszus klarinét, Jaroslav Šťastný – zongora, Marian Friedl – nagybőgő, Dag Magnus Narvesen – dobok, Tomáš Hobzek – dobok
Jakub Dybzynski Equilateral Trio: Intuitive Inversion
Fiatal lengyel jazz muzsikusokból áll, a klarinétos Jakub Dybżyński által vezetett Equilateral Trio. A formációban Mariusz Praśniewski bőgőzik és Karol Domański dobol. Mindannyian Dániában képezték magukat profi jazz muzsikussá. A zenekar által megformált zenei világot talán így lehetne a legpontosabban jellemezni: elegáns jazz és freejazz termékeny találkozása, kortárs kísérlet – komolyzenei tisztánlátással. Habár a formáció debütálásáról van szó, időtlen és mélyen gyökerező egymásra hangoltságnak lehetnek fültanúi azok, akik meghallgatják a Intuitive Inversion című „belépő” lemezüket. A korongon háromnegyed óra játékidő mellett 8 felvételt találhatunk – valamennyit a zenekarvezető jegyzi szerzőként. A felvételeken Dybżyński rendkívül differenciált klarinét hangja mellett tagolt és tagolatlan zenekari produkcióval egyaránt találkozhatunk. A trió időnként elmosódott, masszaszerű hangzást produkál, amellyel finoman ellebegteti a témákat (pl. a „Depths of the Pond of Osalla”, a „Judgement Call”, a „Thermodynamics” és az „Incubation Period”).
Gondosan, mondhatni mérnöki precizitással elkészített szövetek kapnak a már-már spirituális jazz improvizáció szárnyaira, messzire kilökve a hallgatót a zenei mélyűrbe, ahol a legdurvább vákuum és téridő görbület közepette, a közeg idegen volta ellenére, mégis otthon érzi magát.
