Kitől rendeljünk, kitől vásároljunk, kitől töltsünk le muzsikákat.
A vájt fülű zenebarátok nagy örömére viszonylag sok olyan lemezkiadó működik a világban, amelyeknek lemezei hangzásminőségüket tekintve az „audiophile” kategóriába tartoznak. A mindenki által ismert nagy nevek, mint pl. a német Stockfish Records, a szintén német ECM Records, a norvég 2L Records, a Mobile Fidelity – és még hosszasan sorolhatnánk – jelentős súlyú tényezőnek számítanak a lemezkiadásban. Talán kevesen tudják, hogy a „nagyok” mellett még számos olyan kis kiadó tevékenykedik, amelyek nagyon figyelemre méltó „hangot” tudnak produkálni. Most közülük mutatunk be néhányat:
A családias keretek között működő amerikai lemezcéget a Sharp Nine Records-ot Marc Edelman alapította 1995-ben. Edelman a pénzügyi szektorban dolgozott hosszú időn keresztül biztosítási tanácsadóként. Annak ellenére, hogy sikeres volt a szakmájában, a kilencvenes évek elején úgy döntött, hogy megvalósítja egy régen dédelgetett álmát és megalapította a jazz műfajra szakosodott lemezkiadóját. A kiadó Brian Lynch – Keep Your Circle Small című albumával lépett be a lemezpiacra. Ma olyan művészek tartoznak a cég kötelékébe, mint pl. a zongorista David Hazeltine, a dobos Ray Appleton, a zongosrista-énekes Dena Derose, a szaxofonos Dmitry Baevsky és a szintén szaxofonos Grant Stewart. A kiadó nem a tömegtermelésre van berendezkedve, évente csak néhány új kiadványuk van (az elmúlt közel két évtized termése is csak néhány tucatnyi kiadvány). A lemezkészítés náluk nem is igazán munka, hanem inkább művészet. Ilyen bensőséges közegben a muzsikusok könnyebben készíthetnek személyes hangvételű produkciókat. Ezen lemezek közé tartozik többek között pl.: David Hazeltine – I Remember Cedar és Dmitry Baevsky – Down With It című albuma is. Hazánkba ritkán jut a Sharp Nine lemezeiből.
Maxjazz Records
Az amerikai kiadó, a Maxjazz Records története egyben biztosan hasonlít a korábban említett Sharp Nine-éhoz, ugyanis ezt is egy hajdani pénzügyi szakember alapította. Az egykori befektetési bankár, a jazz műfaj elkötelezett híve, Richard McDonnell 1998-ban hozta létre a lemezcégét. McDonnell minden apró részletre figyelt a kiadványaival kapcsolatban, így nem meglepő, hogy rövid idő alatt nagy népszerűségre tettek szert a Maxjazz korongok. Az albumok mindegyike nagyon visszafogott, de mégis egyedi borítóval, gazdag zenei tartalommal került a piacra. Az évek során újabb és újabb kategóriákkal bővült a repertoárjuk. Így volt többek között Vocal Series, Piano Series, Horn Series, String Series és St. Louis Series elnevezésű lemezsorozatuk is. A Maxjazz igyekezett a legszélesebb igényeket kielégíteni a jazz műfajon belül. A kínálatukban a vokális jazz kedvelői éppen úgy megtalálták a nekik címzett albumokat, mint a műfaj instrumentális változatának a hívei. A kiadó fennállása alatt olyan kitűnő – nálunk is jól ismert – előadókkal dolgozott, mint például Russell Malone, Mulgrew Miller, John Proulx, Carla Cook, Terell Stafford, Ben Wolfe, LaVerne Butler, Rene Marie, Dena DeRose, Christine Hitt, Claudia Acuna, Jeremy Pelt, Phillip Manuel, Peter Martin és Erin Bode. Az elmúlt másfél évtized termése több mint 80 új kiadvány volt. A múlt idő sajnos azért indokolt, mert az alapító a tavalyi év elején meghalt. Úgy tűnik, hogy a távozása egyben a lemezcég végét is jelentette, mert azóta nincs információ a kiadóról… A Maxjazz Records az előbbiek ellenére azért kerül be a bemutatott cégek közé, mert a kiadványai minden szempontból csemegét jelentenek a fülnek (és a szemnek is). Ezért, ha valaki valahol belebotlik a kiadványaikba (sajnos az országban nem sok van belőlük) akkor feltétlenül gyűjtse be azokat a lemezgyűjteménye számára.
Több szempontból is különleges szereplőnek számít a zenei piacon a new york-i székhelyű MoonJune Records. A Leonardo Pavkovic által 2001-ben alapított label egyediségének egyik összetevője a stílusválasztás, mégpedig azért, mert az igen szűk szegmensnek számító progresszív zene képviseletét és terjesztését tűzték a zászlajukra és egyfajta híd szerepét töltik be. Tevékenységük nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az indonéz jazz, jazz-rock és progresszív zene eljusson a világ minden részére. Ebből fakadóan az általuk foglalkoztatott művészek jelentős hányadát az indonéz muzsikusok adják. Olyan indonéz „neveket” köszönhetünk a MoonJune Records-nak, mint pl. Dewa Budjana (gitár), Riza Arshad (billentyűsök), Tohpati (gitár), Erdang ramdan (ütősök) és Tesla Manaf (gitár). A kiadó arról is híres, hogy sokféle muzsikus vonz magához. Velük dolgozik többek között a polihisztor művész Copernicus is, de, megemlíthetjük a gitár-virtuóz Dennis Rea-t és a mindig megújulni képes Machine Mass Trio-t is. A kiadó berkein belül jelentős a csapatmunka, ezért lemezcég zenészei rendre felbukkannak egymás lemezein is. A MoonJune Records éves szinten átlagosan 8-10 új kiadványt dob piacra. A kiadó kínálata igazi kincsesbányát jelent a progresszív zene szerelmesei számára.
A new orleans-i székhelyű Basin Street Records-ot Mark Samuels és Tom Thompson alapította 1998-ban. A kiadó a nevét New Orleans egyik leghíresebb utcájától kölcsönözte. Az utca neve leginkább a Spencer Davis által jegyzett, Basin Street Blues című szám kapcsán került be a világ köztudatába. A kompozíciót az elmúlt évtizedek során Ella Fitzgerald-tól Miles Davis-ig minden jelentősebb előadó feldolgozta és/vagy előadta. A kiadó a név kötelez elvet követve az autentikus New Orleans-i jazz „képviseletét” látja el a világban. A jazz mellett a kiadványaik között megtalálhatóak a blues, funk, rhythm and blues és rock felvételek is. A lemezcégnél olyan jól ismert művészek alkotnak, mint pl. Irvin Mayfield, Jason Marsalis és Kermit Ruffins. A Basin Street Records eddigi fennállása során tízszer nyerte el az OffBeat Magazine – Best of the Beat díját a „Legjobb lemezkiadó” kategóriában. Ezenkívül két Grammy díjjal és három jelöléssel is büszkélkedhetnek. A bensőséges, családias légkörben működő lemezcég szintén csak nagyon kevés új produkciót küld a zenepiacnak évente. A Basin Street lemezei garantáltan képesek New Orleans-i atmoszférát varázsolni a lemezhallgató köré. Aki a New Orleans-i lemezcég hanghordozóiból vásárol az egy kis szelet jazz-történetet is hazavihet, hiszen ezek a felvételek a műfaj őshazájában fogantak.
Az amerikai lemezcéget a világ egyik legsokoldalúbbnak tartott gitárművésze, zenei ínnovatora, Kevin Kastning alapította. Kastning valójában komponista, aki vonósnégyeseket és kórusműveket ír, és mellesleg játszik gitáron, de egészen másként, mint a bárki a környezetében. Az alapító neve több szempontból is ismerős lehet a hazai közönség számára. Egyrészt azért, mert Kastning többször járt nálunk és tartott nagy sikerű koncerteket, a másik oka pedig az, hogy számos közös albumot készített gitárművészünkkel, Szabó Sándorral (az ő lemezeit a közelmúltban mutattuk be a lapunk hasábjain). A legutóbbi közös munkájuk a Becoming volt 2013-ban. Az sem véletlen, hogy Szabó eddigi albumainak döntő hányada a Greydisc Records gondozásában jelent meg. A fentiek alapján már nem nehéz kitalálni, hogy egy gitárzene specifikus kiadóról van szó. A Greydisc Records tevékenységének köszönhetően egyre többen ismerik és kedvelik meg a modern akusztikus gitárzenét. Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekbe, és feltérképezzük, milyen irányokba haladt a gitárzene, úgy tűnik mintha megállt volna egy ponton, mintha kimerítették volna a gitár adta lehetőségeket. Az újabb irányokat olyan művészek fedezik fel, akik túllépnek a hagyományos keretes gondolkodásmódon. Akik a technológia fejlődése által adott lehetőséget kombinálják gitározás technikájának újraértelmezésével, és a művészi gondolatok alázatos interpretálásával. A kiadó munkásságát, a már említett két muzsikus mellett többek között olyan nevek fémjelzik, mint Carl Clements, Mark Wingfield és Michael Manring.
A baltimore-i székhelyű lemezcég, a Mapleshade Records története mondhatni a megszokott forgatókönyv szerint indult. Ugyanis a cég első bázisa, a ’80-as évek közepén az alapító Pierre Sprey nappalija volt, mert abban az időszakban a Pentagon alkalmazásában állt repülőmérnökként. A döntő momentum az volt amikor Sprey-t meglátogatta otthonában jazz-muzsikus barátja, Shirley Horn. A találkozó apropóját az adta, hogy a házigazda Steinway zongorájának a felújítása befejeződött és Horn „tesztelésre” érkezett. Akkor a vendéglátójának elmondta, hogy egy új lemezt tervez és Sprey-t szeretné felkérni a hangmérnöki szerepre. Innen indult az otthonába épített stúdió projekt, ami először csak hobbiként funkcionált. Az azóta eltelt évtizedek során a Mapleshade Records egy jelentős vállalattá nőtte ki magát. Ma is büszkén hirdetik, hogy a felvételeikhez maximum 4, de inkább csak két mikrofont használnak méghozzá kis mennyiségű összekötőkábellel. A deklarált céljuk az, hogy a felvételeik olyan érzetet keltsenek, hogy az előadó ott játszik élőben a hallgató nappalijában. A zenei stílus tekintetében a kiadó repertoárja igen színes. Abban a jazz-től a blues-ig, a világzenétől a klasszikus zenéig szinte minden megtalálható. A Mapleshade Records-nak van egy leányvállalata is az 1995-ben alapított Wildchild Records.
A lemezcég termékpalettájának érdekes kiegészítése, hogy a hanghordozók mellett saját tervezésű, fából készült CD-, illetve LP-tárolókat, audioállványokat, valamint szintén fa alapanyagú rezonancia-mentesítőket is kínálnak vásárlóik számára.
Az amerikai székhelyű, döntően a jazz, a klasszikus zenei és a blues műfajra szakosodott kiadó, a Reference Recordings (RR) neve sokak számára ismerős lehet. Méghozzá nem érdemtelenül, hiszen a „Prof.” Keith O. Johnson által vezetett cég a fennállása óta annyi rangos díjat söpört be, amelyek puszta felsorolása is oldalakat töltene be. Abból is látszik, hogy milyen nagy múltú társaságról van szó, hogy az első jelentős díjukat közel 30 évvel ezelőtt nyerték el a Chicago Pro Musica című kiadványukkal a „Legjobb új klasszikus zenei előadó” kategóriában. A számtalan elismerésük között vélhetően a 2010-es Grammy díjuk számít a „korona ékkövének”, hiszen ezt a „Best Surround Sound Album” kategóriába kapták a Britten’s Orchestra című, SACD formátumú kiadványukért. Az RR védjegy a zenei világban (ahogyan a Rolls Royce az autóiparban) minden esetben garanciát jelent a legjobb minőségre. A lemezcég kiadványai – tesztlemezként – gyakori vendégek a világ vezető High-End bemutatóin. Habár valamennyi RR lemez alkalmas az audioeszközök tesztelésére, a kiadó készített kifejezetten tesztlemezeket is. Ilyen pl. a Jazz Kaleidoscope (RR 910 HCD), vagy a HDCD Sampler Vol. I és HDCD Sampler Vol. II is. Külön figyelmet érdemel az RR egy „technikai jellegű” kiadványa is. A Test&Burn-in CD (RX 1000) címet viselő, „aranyfüst” alapanyagú kiadvány az audioeszközök bejáratása során lehet nagy segítségére a felhasználóknak.
