Az erősítőben lévő visszacsatoló áramkör a kimeneti jelnek egy részét a bemenetre visszavezeti, lehetővé téve a kimenet jobb szabályozását a hibák korrigálása érdekében azáltal, hogy a tényleges kimenetet összehasonlítja a kívánt kimenettel. A megfelelően felépített visszacsatolással az erősítők fontosabb tulajdonságai kedvezően befolyásolhatók. A visszacsatolás a torzítás csökkentésére és az áramkör teljesítményének javítására (THD, IMD, sávszélesség, zaj stb.) egy klasszikus módszer.
A bemeneti jel és a visszacsatolt jel fázishelyzetének függvényében megkülönböztetünk:
Negatív visszacsatolás: A visszacsatolt jel ellentétes fázisú a bemenettel. Csökkenti az erősítést, de növeli a stabilitást, javítja a linearitást és szélesíti a sávszélességet.
Pozitív visszacsatolás: A visszacsatolt jel azonos fázisú a bemenettel. Erősíti a jelet, és oszcillátorokban vagy kapcsoló áramkörökben használják.
Feszültség- és áram visszacsatolás: Attól függően, hogy a kimeneti feszültséggel vagy az áramerősséggel arányos jelet vezetnek vissza, más-más módon változnak az áramkör bemeneti és kimeneti ellenállásai.
Attól függően, hogy a bemeneten milyen jelek összegzését végezzük, beszélhetünk soros (feszültségösszegzés), vagy párhuzamos (áramösszegzés) visszacsatolásról. A visszacsatolás másik jellemzője, hogy a kimeneti jel mely összetevőjével arányos jelet csatolunk vissza. Ez alapján beszélhetünk feszültség- illetve áram visszacsatolásról. Mindegyik visszacsatolás más-más módon változtatja meg az erősítőjellemzőket. Amennyiben a visszacsatolt jel sorosan adódik a bemeneti jelhez, növeli a bemenő ellenállást, párhuzamos kapcsolat esetén visszacsatolt jel csökkenti a bemenő ellenállást. Általánosságban elmondható, hogy a párhuzamos visszacsatolás (áramösszegzés), a feszültségerősítés értékét nem befolyásolja, míg a soros visszacsatolás (feszültségösszegzés) az áramerősítés értékét nem befolyásolja. A vegyes visszacsatolásoknál dimenzióval is rendelkező mennyiségek (mértékegységük van) az Ohm-törvény alkalmazásával nyert alapképletekből egyszerűen meghatározhatók.
A magas szintű visszacsatolás azonban a magasabb felhangok szorzójaként működik. Ez olyan felhangokra utal, amelyeket az emberi fül disszonánsnak érzékel. Még ha ezek a magasabb rendű felhangok a hallási szint alatt vannak, akkor is egy zajszint keletkezik, amelyet az emberi fül nemkívánatosnak érzékel. Tanulmányok kimutatták a harmonikus torzítások kialakulását az emberi fülben, így meghatározható a fül saját harmonikus torzításainak spektruma. A harmonikus eloszlás formája alapvető fontosságú – elsősorban az alacsony rendű harmonikusok dominanciája figyelhető meg, csökkenő spektrummal. Azonban ezeket az alacsony rendű felhanghullámokat, amelyeket maga a fül generál, az agy felismeri és elnyomja. Következésképpen csak a tiszta és sértetlen hangot érzékeljük. Érdekes módon, ha ez a minta megmarad, akkor sem teszünk különbséget aközött, hogy ugyanazok a felhanghullámok mikor külső eredetűek.
Luca Chiomenti a Riviera Audio mérnökének gondolata szerint? …”ez a jelenség a nyomásszinttől is függ. Minél magasabb a hangnyomás, annál nagyobb a harmonikus torzítás, amelyet a saját fülünkben keltünk.”… Ez a gyakorlatban azokat az erősítőket részesíti előnyben, amelyek harmonikus torzítása monoton növekszik a kimenő teljesítménnyel. Ezen elméleti alapokra építve és a 25 éves pszicho-akusztikai tapasztalataira támaszkodva a Luca Chiomenti újra-értelmezte az „emberi fülre optimalizált” erősítők ideális tulajdonságait. Az amplitúdó és a frekvencia tekintetében a torzítási viselkedés így nem feltétlenül extrém alacsony, de szükségszerűen követi az emberi fül torzításának formáját, viszont a zenehallgatási élménnyel való tényleges kapcsolat bizonyítható.
A nulla teljes gerjedés, valamint a lokális gerjedés minimális használata, Luca Chiomenti főmérnök hosszú távú tapasztalata szerint, elengedhetetlen a kívánt torzítási viselkedés eléréséhez. Az „A”-osztályú erősítés használata minden fázisban szintén logikus következmény a maximális linearitás eléréséhez. A zenei jelek hibrid módban történő erősítése a következő logikus lépés. A trióda köztudottan a legjobb feszültségerősítő, és általában együtemű konfigurációban „természetes” torzítási alakot biztosít, amely nagyon közel áll Luca Chiomenti által kívánthoz. A szilíciumeszközök viszont a legalkalmasabbak a teljesítményleadás optimalizálására és az alacsony impedanciák kezelésére – megfelelő használat esetén a MOSFET-ek is nagyon jók.
