Akiknek a hangszórókat és a hangsugárzókat köszönhetjük
1950-ben a Bozak már piacvezető a hangszórók terén. A Bozak értékesítette a teljes hangszóró palettát, de olyanokat is, mint például az „Kettle Drum” (üstdob) modell. Nevét az üstdob-alakú házáról kapta, úgyszintén a félgömb alakú „Tympani” is. Már ekkor képesek voltak arra, hogy valódi dob-basszus hangot produkáljanak. A Bozak tervezett egy sor hangszóró alkatrészt, köztük a B-100 dual-magas-sugárzó konfigurációt és a B–199 közép/mély sugárzót.
1950-ben az Altec Lansing gyártmány-katalógusa már tartalmazta a 603B Multicell dupla membrános, teljes sávú, a 604B duplex speaker-t, a 600B 12col-os és a 400B 8col-os teljes frekvencia sávszélesség lesugárzására képes hangszóróit. Ezek egy sor szekrény variációban kerültek elhelyezésre és már keresztváltót (crossover) is tartalmaztak.
A Jensen is gyártott ilyen hangszórókat 1950-ben. A H–510 koaxiális hangszóró megjelenésekor azzal dicsekedett, hogy „tudományosan megtervezett, széles lesugárzási szögű akusztikus lencsével rendelkező hangszórójuknak jobb a felső-frekvenciás hangelosztása”. Ezt a megoldást más hangszórójukban is alkalmazták, mint az 1950-es Jensen sorban szereplő K–410 és K–310 koaxiális hangszórók. A Jensen is tett egy lépést a „rendszer ellenőrzés” az impedanciák karbantartása felé, megépítette aktív crossover-el rendelkező A–110 modelljét.
Néhány hangszóró alkatrészekre, illesztő-egységekre, elektronikákra szakosodott beszállító cég is létesült. Mások, mint a Brooklyn NY Karlson Associates szekrényeket készített 15″, 12″ és 8 coll-os hangszórók részére. A padlón álló 12 coll-os hangszórót magába foglaló ház hatalmas szekrény volt, de létezett három különböző magasságú, másodlagos felhasználásra készült „kávé-asztal” is.
Különböző ötlettől vezérelve (már akinek volt ötlete) a korai hifi-ipar gyorsan növekedett. A University az alkatrészek helyett teljesen összeszerelt komplett hangszórókra szakosodott, kínálatában, 1950-ben több mint 35 különböző hangszóró szerepelt. 1952-ben minden egyetemi hangosító- (PA) rendszerhez „Explosion proof” „robbanásbiztos” hangszórókat ez a cég szállított. A University termékek a vetélytársakénál általában olcsóbbak és ennek eredményeként hangszóróik gyakran megtalálhatók voltak, mint beszállított (OEM) alkatrészek sok akkori hangszer-erősítőben.
Angliában a Lowther Speaker Company volt a „nyers hajtóerők” legnagyobb gyártója. A Lowther Type PM2 tip. 18 és 20 kHz magas tartomány lesugárzására is képes volt. A Lowther készítette az első „Horn Cabinet”-et, amely egy teljes sarkot betöltő, görbe kürt, un. „tractrix” kivitelű szekrény. Gyanítom, hogy a legtöbb Lowther tulajdonos az akkoriban készültet próbálja koppintani (D.I.Y) mai eszközökkel és anyagokból.
Egy másik nagy-hírű angol hangsugárzó cég a Tannoy, már 1952-ben Dual koncentrikus hangszórókat szállít az Egyesült Államokba. A nominális 15 Ohm-os impedanciájú Tannoy-okat könnyű volt hajtani akár kis-teljesítményű triódás, csöves erősítőkkel.
1956-ra a piac kibővült, a Stephens Trusonic vállalat „two-voice” koaxiális hangszóróival, hagyományos, koaxiális és multi-amplifikált készleteivel. A 206AXA típus volt Stephens felső kategóriás koaxiális hangsugárzója, mely dupla tekerccsel és 7½ font Alnico V mágnessel rendelkezett. Stephens legkidolgozottabb rendszere a 803-as típusjelű tartalmazott egy 216-os magas sugárzót, két 103LX tip. alacsony frekvenciájú hangszórót, egy 824H tip. nagyfrekvenciás, „multicellular horn” (többsejtű kürtöt) és a 800X tip. elektronikus crossover-t.
Az Acoustic Research, jobban ismert rövidítése AR, története kézzel épített prototípussal kezdődött. Itt alkalmazták először az új akusztikus felfüggesztést. Igazi „sufni modifikáció” Ed és Rosemary Villchur konyhájában. Ez a prototípus 1954 októberében a „Revolutionary Loudspeaker and Enclosure” by Edgar M. Villchur szakcikk illusztrációjaként is megjelent, az új, akusztikus felfüggesztésű hangszórók korszakának kezdeteként. Az új akusztikus felfüggesztéssel és a zárt készülékház kialakításával egyszerűen csak jobban teljesített, mint az összes többi hangszóró, amely ekkortájt kapható volt, ez a modell forradalmasította a hangszóró-ipart.
Mivel az akusztikus felfüggesztésű hangszórók sokkal kevésbé hatékonyak, mint a kürt hangszórók, több energiát igényelnek a megfelelő működéshez. Egy akusztikus felfüggesztésű hangszóró meghajtási szükséglete 5 wattos triódás, csöves erősítő helyett legalább egy 35 wattos, ha nem valami még nagyobb, ultra lineáris erősítőt igényel. No, vajon mit? Tranzisztoros erősítőt! Az elektronikai gyártók tranzisztorok segítségével már gazdaságosan tudtak erősítőket gyártani, sokkal nagyobb teljesítményűeket, mint csövek segítségével lehetett.
Három nagy név, Henry Kloss, Malcolm Lowe, és Abe Hoffman hozta létre a KLH céget 1957-ben. Mindnyájan az AR-nél dolgoztak, így amikor világossá vált, hogy Villchur már az AR-nél elültette az „elnöki fát”, meg kell kezdeni a saját cég megalakítását. Mindannyian egyetértettek, hogy a trió elhagyja Villchur cégét, de elérték, hogy a KLH kapjon engedélyt az AR akusztikus felfüggesztésű szisztémájára és dóm magas-sugárzó technológiákra. A korai ’60-as években több fontos technikai újítást vezettek be, amelyek nagy hatással voltak az irányt otthoni szórakoztató rendszerekre.
Rövidesen a sztereó, térhatású hangzás történetével folytatjuk!
