A belvárosi Kossuth Klub ad lehetőséget a találkozóra, egy olyan rendezvényre, amelyet szívesen vesz a fiatal és idősebb látogató közönség is. A börzén mindenki részt vehet aki gyűjtő, lemezbarát, hanglemezboltos vagy csak érdeklődő akár elad, akár vesz vagy csak nézelődik. A hanglemezbörze eladóknak, gyűjtőknek és a „vásárlóknak” nagy találkahelye. Mivel minden kezdőből lehet szenvedélyes, lehet eladóból vásárló is, de az egy-két alkalomkor válogatóból is lehet gyűjtő, tulajdonképpen első látásra nem lehet megítélni ki-kicsoda, ez a „biznisz” szempontjából érdekes felállás.

A hagyománnyá váló rendezvény fő szervezője Deák János, aki jól ismert hanglemezes körökben, több külföldi és hazai hanglemezbörze, kiállítás résztvevője, szervezője, szakértője. Mellesleg a hifi barátok között is jól cseng neve, hiszen a régi készülékek és hangsugárzók szerelmese, komoly „vintage” hifi-gyűjtemény gondozója. Beszélgetve hamar előkerültek a kezdeti évek, a 60-as és 70-es évtized fordulója, amikor még a Múzeum körúti kapualjakban csencseltük a lemezeket. Vettük az angolszász slágerlemezek jugoszláv nyomatait és eladtuk az NDK-s srácoknak, de természetesen Illés-t, Metró-t és Omegá-t is halomszám. Abban egyet értettünk, hogy egy átlagos hifi kedvelőnek – aki a 70-es években leginkább szalagos magnót vagy hanglemezt hallgatott – olyan minőségben szólaltak meg a lemezei, amiről a mai korszak átlagemberének fogalma sincs, és minden bizonnyal csak álmodik róla, hogy azt valahogy megközelítse. A jelenlegi átlag hifi-s leginkább gyatra hálózati lejátszással vagy a digitális veszteséges fájl-okkal bajlódik, meg a többnyire szánalmasan gyenge USB DAC-okkal.

Egy dologban közös nevezőre jutottunk: a hanglemezgyűjtők nem bogarasok – és ezt az újra előtérbe kerülő hanglemezgyűjtési láz is bizonyítja. De, ha bogarasok is, akkor semmivel sem bogarasabbak, mint bármi „másban utazó” gyűjtőszenvedéllyel megáldott társaik. Itt ráadásul az emberiség kultúrtörténetétől kezdve, a technika fejlődésén keresztül, generációk identitásán és azonosulásán belül is sok mindenről szó van. Történelemről, álló és hulló csillagokról, szerelemről és politikai tiltakozásról – a temérdek érzelem és gondolat a muzsikán keresztül jobban megélhető és átértékelhető. Talán ezért is szeretjük a hanglemezeket.

Bizonyára azért is, mert a nagy felbontás az analóg felvételek része, nagyon másképpen szól mint a követő digitális formátumok. A hanglemez esetében nincs értelme a „részletezettségről” beszélni, mert nincsenek részletek, minden a zenében van – ott van benne, része az előadásnak. A műsoranyagok hibátlan megléte a kiadóktól függ. Újra megnyíltak a páncélszekrények és előkerültek a régi ’50-es, ’60-as és ’70-es években még csöves technikával széles szalagra készült analóg felvételek és egy újabb életszakaszukat kezdik immáron sokadszorra. Mert ezeket vették fel először hanglemezre, később CD-lemezre majd SACD-re, most felteszik „matéria nélkül” mindenféle memóriára és felhőnek nevezett adattárolókra. A ma kortárs előadókkal készülő zeneművek nagy valószínűséggel az internet kereskedelmi csatornáin kelnek el, csak a szűk rétegeket kiszolgáló de igen rangos és a minőségre is adó kis kiadók csinálnak hanglemezt belőle. A nagy szériában gyártott használt, régi lemezek olcsó áron kelnek el. A nagyon jó állapotúakhoz is hozzá lehet jutni „emberi áron”, de az első kiadású ritkaságokért, főleg, ha azok nem leharcoltak, „nagy-pénzt” kell fizetni. Alkudni kötelező, cseréni lehetséges!

Látható és vásárolható itt az 50-es évek jazz ritkaságai, a rock kezdeti éveinek remekei, a blues bölcsőjének számító előadások nyomatai, komolyzenei koncertek és stúdió felvételek kiadásai egyaránt. Több féltve őrzött kincs lelhető fel, ami lehet csak azért van itt, hogy tulajdonosa megmutassa, esetleg az ára miatt egyáltalán nem biztos, hogy elkel. Akár ki is jelenthetjük itt van a világ összes jelentős lemezkiadójának és azok leány-vállalatainak termése – ami nincs itt azt beszerzik. Még él a „tudok szerezni” régi magyar mondás, ami nemzetünk továbbélésének záloga. Bizonyos esetekben „szótár” kell a vásárlási, válogatási és alku-diskurzushoz, érteni kell a gyűjtők nyelvén. A kifejezések a hanglemezek és lemezborítók állapotának a nemzetközileg elfogadott jelölésrendszerre vonatkoznak. Például az M megjelölés (MINT) a teljesen kifogástalan (…mint az új…), új értékű hanglemezt jelenti.

Talán már közhelynek hat, de az emberiség kultúrájának hangzó örökségét gondozók, akár hobbiból, akár hivatásszerűen cselekszenek, tiszteletet érdemelnek. A mai világ most kezdi felfedezni, hogy mekkora erő rejlik a rituálékban. Ezek a cselekvések egyre inkább a jelenlegi társadalom léleknyomorító „vívmányait” túlélhetővé varázsolják. Tiszteljük annyira a zene szellemiségét, hogy megpróbáljuk számára a leginkább megfelelő utat biztosítani lelkünkig!