Már több éve örvendezhetnek a lemezrajongók a kiadók „új szenvedélye” kapcsán megjelenő összkiadásoknak. Jelent már meg a teljesség igénye nélkül Mercury Living Stereo sorozat, RCA összkiadás, Karajan életmű, Decca legendák, mindet a promóciók átláthatóságának hiányában felsorolni is nehéz. Most készült el a „The Beatles in Mono 2014 box” gyűjteményes LP újra-kiadás, amely szett tartalmaz egy gazdagon illusztrált nagy könyvet is. Minden LP eredeti borítóval és egy átlátszó, újrazárható műanyag védő-tokkal rendelkezik. Az Abbey Road és Let It Be című albumok nincsenek a készletben, mert eredeti keverésük sztereóban történt.
Ez a kiadás tökéletes hitelességű, amennyiben egy ismételt produktumot annak tekintünk. Az Abbey Road Studios kompetens személyiségei hiteles információval és a felvételekkel rendelkezve tudatják az utókorral, hogy a The Beatles zenéje először LP-n jelent meg, így ez az LP box az eredeti formátumot követi ellentétben a CD-n 2009-ben újra kiadott mono CD box szettel. A Mono volt az uralkodó felvételi eljárás az első lemez a „Please Please Me” LP megjelenésének idején 1963-ban. Abban az időben a Beatles dalokat tartalmazó utolsó mester szalag is mono volt. Az új hipermodern sztereó készülékek megjelenése egy másik keverést igényelt ezért készült sietve sztereó változat is. Tehát a mono volt az elsődleges forrás, amelybe a legtöbb művészi erőfeszítést tették az alkotók, a sztereó másodlagos volt. (kevesebb idő és munka ráfordítással, úgy is szóltak – a szerk. megjegyzése) Ez az új LP készlet követi Harry Moss az eredeti mono verzió készítőjének jegyzeteit. A zene tehát olyan mint akkor, ahogyan azt a művészek és mérnökök eredetileg tervezték, ilyen gyűjteményben eddig még nem adták ki.
Egy sorozat újra préselt sztereó LP már megjelent 2011-ben, emiatt aggodalmasak voltak a Beatles rajongói főleg az USA-ban. A Re-mastering forma nem nyúlt vissza a történelmi művészeti formához, 24 bit/192 kHz mintavételezésű digitális felvétel készült, „digitális szaga” volt és sok vérbeli rajongó elutasította. Ahhoz, hogy hitelesen értékes legyen újra a kiadás a zeneanyagnak az eredeti és végleges analóg mester szalagokról kellett származni és ez az, amit ez az új box szett „jól csinál”. Aggodalom azért ez-esetben is akadt: mi van, ha egy régi szalag elszakad, leválik az oxid-réteg, vagy bármi sérülés éri? Szerencsére volt aki a régi mester szalagokat restaurálta és újra futtatta – szinte a gondolat is mámorító! Szerencsére van audiofil gondolkodású, vállalkozó szellemű szakember kettő is, akik elsajátítottk a negyed-collos mester szalagok kezelését. Az Abbey Road Studios Grammy-díjas mérnökei, Sean Magee és mastering mérnöke Steve Berkowitz, végezték a munka „oroszlánrészét” ugyanabban a szobában, ahol kezdetben a legtöbb Beatles albumot vágták.
Az Abbey Road és az Universal vezetőinek dönteni kellett, milyen audiofil kiadás legyen lenyűgöző. A választ a rajongók adták akik ragaszkodtak ahhoz, hogy digitális mesterkedés nem jöhet. Sean Magee újra vágta a ”Please Please Me„-t az eredeti analóg mester szalagról, lakk-acetátot (nem fémet) használt, Studer A80 szalagos magnó és Neumann VMS80 vágógép, SX–74 vágó fej segítette munkáját. Az elkészített első példányt Jeff Jones az Apple Corp. Egyik feje hallgatta és nagy hatással volt rá az új vágás adta dinamikai javulás. Tehát jó döntés született. Nem alkalmaztak dinamikai tömörítést és minimális a hangerő-kiegyenlítés is, remélhetőleg sikerült előállítani a valaha legjobban hangzó Beatles lemezeket. Az új lemezek tehát közeliek az eredetihez, vagy még közelebbiek, mint bármelyik LP korábban. Hogyan lehetnek jobbak, mint azelőtt? A felvételeket visszajátszó hanglánc technikailag jobb, amit kapunk most, az magasabb minőségű, mint ami rendelkezésre állt 1963-ban. A zene nem digitálisan feldolgozott, nem is tisztították meg, ez a változat olyan közel megy a mesterek műveihez amennyire csak lehetséges. Ez azt jelenti, hogy a lemezeken hallható felvételek követik az eredeti stúdió feljegyzéseket, a hangzási egyensúlyt sem változtatták meg.
A legtöbb esetben az eredeti szalagokat használták, de a „Please Please Me” kezdte „elhullatni” az oxid-réteg egyes porszemeit, így restaurálni kellett a biztonság kedvéért. Szintén hozzá kellett nyúlni a „Magical Mystery Tour” album felvételeihez, mert nincs LP master az albumon lévő nótákhoz. A „Magical Mystery Tour” megjelent CD-n 2009-ben, és Mono Master is készült 2009-ben, de akkor sem volt már meg ebben a formátumban. Ezekből a szalagokból és az eredetikből a keverő pult után a hang az A80-on futott át. Kiegyenlítést alkalmaztak valós időben, amint a szalag futott, ahogy az korábban is történt. A jel ezután acetátra vágva; Sean úgy hallotta az acetát a természetes, a Direct Metal Master (DMM) tönkretenné a kiadás hitelességét. Nehéz folyamatosan magas színvonalú termékeket készíteni, ezért megkérik az árát, de a lemezek 180 grammosak, a középső nyílás mindig jól igazodik – tehát nem „szvingel” – a lemez lapos, nem domború, (a problémát a hűtés okozza, amikor a lemezt idő előtt veszik le a présről) nem hullámos. A borítók fantasztikusan néznek ki, nem olyanok, mint az eddigi ésszerűtlen hasonmások. A lemezborítók és tasakok megegyeznek az eredetivel, használják az eredeti „Garrod és Lofthouse” nyomda- és hajtogató gépeket! A dobozos gyűjtemény exkluzív kiadvány, értékét emeli a lemezekkel megegyező méretű kemény fedeles könyv, esszék és részletes történetek leírásával, a díjnyertes rádiós producer és szerző Kevin Howlett tollából. A könyv illusztrációi között számos ritka stúdió fotó a The Beatles-ről, izgalmas archív dokumentumok, valamint cikkek és hirdetések szerepelnek, amik még a 1960-as évek kiadványaiból származnak. A gyártást az Optimal Media végzi Németországban.
A gyűjteményes kiadás a The Beatles eredeti dicsőségét mutatja be. A gyártók minden tőlük telhetőt megtettek, most az utókoron a sor, megőrzi-e a XX. század történetének egy szeletkéjét, amit az „ellenkultúra lázadásának” hívunk.
