Egy sztereó-rendszer alapjainak lerakása egy olcsó lemezjátszóval, egyszerűbb erősítővel, valamint a jobb rendszer felé tett első lépéssel, a hangsugárzók kiválasztásával kezdődik. Eddig a „büdzsé” kategória, de ez az a cikk, ahol a jövőbe fordulunk: egy olyan audio-berendezés-együttes felé, amely sokkal valósághűbb, lenyűgözőbb, gazdagabb és szórakoztatóbb zenei előadást kínál. Több pénzt fogunk költeni, de a legjobb hosszú távú eredmények érdekében, megvizsgáljuk a megtakarítási lehetőségeket vagy legalábbis az intelligens befektetéseket.
Mindannyiunk emlékszik arra, hogy egy klasszikus receiver-egység, egy „mindent-bele” készülék, egy AM/FM tunert, egy phono-előerősítőt, egy előerősítőt, valamint egy teljesítményerősítőt tartalmaz. Ami a legfontosabb, hogy ezen összetevők mindegyikének minősége befolyásolja a hangszórókon keresztül hallható hangzás minőségét. Igen ám, de, ezek mindegyike külön komponensként is kapható! Ekkor lép be az egységeket összekötő kábelek szerepe. A kábelek minősége számít – ezekre több tíz- vagy százezer forintot is költhetünk. Ha komoly teljesítményű és értékű erősítők között válogatunk, bölcs dolog integrált erősítőt vásárolni. Az ilyen eszköz tartalmaz egy előerősítőt és egy végerősítőt, és gyakran egy phono-előerősítőt is. Ha teljesen különálló összetevőként tekintünk az erősítőre, világosan körül határolt hangszereket és énekhangokat, tisztább basszust és középtartományt biztosít, kényelmetlenséget nem okozó magas hangokat és némi jelenlétet vagy valósághűséget hallgathatunk. Ehhez az integrált erősítőhöz egy körülbelül ugyanannyi pénzbe kerülő hangszóró-párat, valamint egy szintén hasonló ár fekvésű lemezjátszót és phono-fokozatot érdemes csatlakoztatni. Ha fokozzuk a kívánalmakat és a büdzsé is megengedi, egy nagyobb befektetés növeli az elérhető zenehallgatási élményt.
A vita gyakran a Watt-ban kifejezett teljesítményről, lényegében az erősítő meghajtóképességéről, fog szólni, mert csábító lehet, hogy egy 2 x 40 Watt-os erősítő helyett egy 2 x 100 Watt teljesítményűre összpontosítsunk. Ha nagyméretű és nagy-teljesítményű hangsugárzókat kell „vezetni”, az extra teljesítmény megfontolandó, de a 40 Watt és akár a 100 Watt közötti különbség akár jelentéktelen is lehet, mivel minden hangsugárzó és minden „zeneszoba” másként viselkedik. Amennyiben árkategóriák szerint vizsgálódunk, az 500 000 HUF tartomány felett a hangzás minősége javulni fog, a rendelkezésre álló bemenetek száma, valamint a funkciók széles skálája is imponálhat. Nagyobb helyiségekben érdemes lehet az integrált erősítőt nagyobb teljesítmény-erősítővel (elő- és végfokokkal) vagy kifinomultabb elektronikával (ami kifinomultabb hangvisszaadást eredményez) kiváltani. Ezzel elkezdünk belépni egy egzotikusabb birodalomba, a csúcskategóriás hangzás világába. Miért költene többet egy erősítőre? Van egy egyszerű válasz. Ha szobájához, hallgatási szokásaihoz és élvezeti kívánalmaihoz megfelelő integrált erősítőt választ, a zene egyszerűen jobban fog szólni. Eleinte nem biztos, hogy elfogadja ezt a gondolkodásmódot. Még az is lehet, hogy meghallgat egy vagy két csúcskategóriás rendszert, és kijelenti, hogy nem hall különbséget. Noha ez egy bizonyos időben és helyen igaz lehet, mégis különbségeket lehet felfedezni, amikor kellő idő és nyugalom van rászánva arra, hogy csendben figyeljünk, és összehasonlítsuk az egyik rendszert a másikkal.
Mi életünk nagy részét zenehallgatással töltjük, és az élmény rendkívüli lehet, ezért kezd befektetni jobb audio-berendezésekbe – és elkerülhetetlenül több zenébe, több LP-be, és ha úgy tetszik, több CD-be is.
Egy hosszú távra berendezett audio-rendszer egyik biztos jelöltje, egy integrált erősítő frissítése. Az új modell a jobb minőségű felszerelésekre jellemző alkatrészekkel, áramköri megoldásokkal és paraméterekkel bír. És itt belemerülünk néhány technikai részletbe. A tápegység és annak transzformátorának minősége sokat számít. Azon számos elektronikus alkatrész közé tartozik, amelyek a modern anyagok előnyeit demonstrálják. Valójában ez azt jelenti, hogy egy újabb, továbbfejlesztett termék hangzásban is jobbat kínál: egy nyitott prezentációt, amely lehetővé teszi, hogy minden hangszer árnyalattal, még kisebb hangerő mellett is egyértelműen hallható legyen. A részletek világossá válnak, pergődob valósághűbbnek, energikusabbnak, magával ragadóbbnak tűnik, a hallgatók azon kapják magukat, hogy most hallják igazán a már ismert zeneszámokat. A megfelelően elhelyezett hangsugárzókkal csodálatosan széles és mély hangteret generálnak. Behunyt szemmel elképzelhető, hogy a zenészek egymás mellett hogyan helyezkednek el, nem csak az egyik és a másik oldalon, hanem figyelemreméltóan hátul és elől, illetve akár felül is. Lehet, hogy ezen dolgok egy része teljes nonszensznek tűnik, de újra és újra megtapasztalható jelenségek.
Az elektromérnöki tervezésben jártas barátaimat gyakran lenyűgözi a termékek „építési minősége”. A jó tervezés gyakran (de, nem mindig) jó zenehallgatási élményt eredményez. Beszélhetünk bizonyos transzformátor-kialakításokról vagy egy bizonyos D/A-átalakító sajátos tulajdonságairól, de ez meghaladja a legtöbb zenehallgató ember látókörét. Ha felvázoljuk az elvárásokat, az nem egy csúcskategóriás sztereó előerősítő, de egy nagyon jó középkategóriás integrált erősítő. Egy vezető audio-magazin a The Absolute Sound így ismerteti a különbséget.
…” Bármely árkategóriában lévő komponensek hangzási kérdése nem az, hogy képesek-e a valódi hangzás egy-az-egybeni mását előállítani. Sajnos, még egy technológiai forradalom hiányában erre nem képesek. A lényegesebb kérdés tehát az, hogy vajon elegendő hangzási elemet sikerül-e megfelelően rögzíteni – és hogy ezeket az erősségeket nem veszélyeztetik-e túlságosan az elkerülhetetlen kompromisszumok – ahhoz, hogy a zenét lebilincselően közvetítsék. A „lebilincselő” szót, a felső kategóriás termékeket felhasználók, a számos hangzási tényező kumulatív hatására használják, de úgy véljük, hogy ezek közül a legfontosabbak azok az elemek, amelyek a legközvetlenebbül befolyásolják a zenei kifejezőerőt. Különösen a jó időzítést, a tonalitást és a dinamikát keressük” …
Hű, ez sok pénznek hangzik, pedig a „hangrendszer boncolgatását” még csak most kezdtük el. A legtöbb ember számára egy 500 000 HUF értékű előerősítő nagy lépés előre, egy komoly kétcsatornás sztereó rendszer kezdete. És mégis, jó befektetésnek számít a kiváló minőségű hangzásba. Ahogy gondolatmenetünk folytatódik, a költségesebb dolgokra is kitérünk. Valójában a következő tétel, a teljesítményerősítő, ami feszegeti a nagyobb befektetés előnyeit. Mindenképpen érdemes több végerősítőt is kipróbálni. Ha valami egyszerűt keresünk, kevesebb funkcióval, inkább a hangzásra fókuszálva, akkor valószínűleg egy kicsit magasabb árkategóriába ugrunk. Ez arra fog ösztönözni, hogy felfedezzük a csöves és a félvezető erősítők különféle előnyeit.
Az eredeti felvételtől a hangszórókig tartó audio-lánc utolsó elektronikus alkatrészeként az erősítő feladata a jelteljesítmény növelése, vagy egyszerűen csak az, hogy mindent hangosabbá tegyen. Jól vagy rosszul. A jobb variáció, ha úgy tetszik összeállítás: kiváló minőségű eredeti felvétel, kiváló minőségű lemezjátszó / hangszedő / lemezjátszó előerősítő vagy CD-lejátszó, előerősítő és kiváló minőségű összekötő kábelek, amelyek ezek között az eszközök között futnak. Ami itt rossz: a leggyengébb láncszem hiányosságai is felerősödnek.
A hangsugárzóknak nagyobb teljesítményre van szükségük – mégis mekkorára? A válasz több tényezőtől függ. Az első a szoba mérete – nem négyzetméterben, hanem köbméterben kell gondolkodni. Egy kis szoba – mondjuk 5 x 4 méter, 3 méter belmagassággal csatornánként körülbelül 50 Watt teljesítményt igényel. Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy általában néhány (3-4) Watt hangerővel hallgatunk zenét, ha felhangosítjuk, akkor is 10 Watt már jelentős. Egy jó méretű nappali 6 x 5 méteres alapú csatornánként körülbelül 100 Watt teljesítményt igényel – még többet, ha hangosan hallgatjuk a metál-zenét. Minél nagyobb a szoba, annál nagyobb teljesítményre van szükség. Azonban: ha a szoba akusztikája „halott” – kárpitok a falakon, sok puha bútor, vastag szőnyegpadló, kevés szabadon lévő visszaverő felület –, akkor több teljesítményre lehet szükség. Amennyiben a szoba nagyon „élő”, akkor kevesebb teljesítményre lehet szükség.
Ha ez bonyolultnak tűnik, bízzon a fülében.
Kezdjük a mély regiszterrel: a basszus, a dobok, a zenekar basszus-szekciója, a legmélyebb vokális hangok. Ha az erősítő megfelelő a szobához és a hangszórókhoz, a basszus tisztán definiált – és izgalmas – lesz. Ha némi erőlködést vagy szétszórtságot, lebegést, elszíneződést, mosódást érzünk, akkor az erősítő nem elegendő a hangszórók igényeihez. Figyeljünk a hangzástérre – a hangszerek elhelyezkedésére, arra az érzésre, hogy egy teljes csoportot, együttest vagy zenekart hallgatunk. Amikor a zene bonyolulttá válik, az erősítő lépést tart-e vele, vagy a hangtér elkezd szétesni? Kezdjük alacsonyabb hangerőn, majd fokozatosan növeljük. Ha a zene alacsony hangerőn is nagyon jól szól, akkor jó párosítás van a hangszórók és az erősítő között. Ha a zene nem szól olyan jól, amikor a hangerő nő – a magasabb regiszter élessé (és esetleg fejfájást okozóvá) válik. Ne féljünk nagyobb teljesítményű erősítőt venni, mint amennyit normál körülmények között hallgatnánk! Meg kell hallgatni többféle felvételt, hogy feltáruljanak az erősségek és a gyengeségek. Mindenképpen váltani kell egy jobb erősítőre, hogy a fentieket megértsük. Ezen a ponton kezdjük megérteni egy audiofil szenvedélyeit: a cselló rezonanciái, a zongora hangszíne, az ének mögötti lehelet, a melegség és a jelenlét érzete, ezek a leírhatatlan tényezők mind együttesen indokolják a többletbefektetést. Csábító lehet elolvasni a műszaki hátteret, és utalni a transzformátor, a kondenzátorok vagy a technológia általános megközelítésére, de ezek egyike sem úgy számít, mint ahogyan azt tálalják. A legtöbb berendezés ebben az árkategóriában jól megépített, és a legtöbbjük kifinomult műszaki tervezésből származik, de nagyon nehéz megérteni ezeket a technológiai dolgokat.
És ezen kívül, sok időt kell eltölteni zenehallgatással. Meg kell tanulni bízni a füleinkben, az agy információfeldolgozó képességében, és abban a holisztikus érzésben, amit minden felvétel nyújt. Mindez túl elméleti? Talán.
folytatjuk –
