Most kezdődő sorozatunk háromszor három friss kiadású CD-lemezt mutat be. Az elmúlt években már többször méltatott BMC kiadványok között mindig akadnak zenei ínyenceknek és audiofil hallgatóknak való műsorok. Nincs ez másként a 2024. év végén és a 2025. év elején sem. A tiszta hangokért és a csodálatos harmóniákért nemcsak a zenészek, de a hangmérnökök is felelősek – ergo, a bemutatásra kerülő lemezeknek is ott kell lenni a gyűjtők polcain. Ez a kínálati hármas beavatás a repetitív zenétől a nagyzenekari hangzásig, a hangmagasságok, az időtartamok, a hangszínek és a dinamikai értékek világába. Jó szórakozást kívánunk!
Lukács Miklós Cimbiosis Trio & Ligeti Ensemble – Responses Ligeti
Az együttes tagjai hatalmas fába vágták fejszéjüket. A határokat nem ismerő művészek saját kezükbe veszik Ligeti hagyatékát és formálják tovább. Ligeti György magyar zeneszerző életművének inspirációja még mindig jelen van a kortárs jazzben. A Ligeti Ensemble zenészei a kihívásokkal teli Tíz darab fúvósötöst játsszák, amelyre Lukács Miklós Cimbiozis Triója elmossa a (gyakran vékony) határvonalat a kortárs zene és a jazz között. Az együttműködést Lukács Miklós kezdeményezte, majd miután a két együttes májusban a BMC Ligeti 100 fesztiválján bemutatta a projektet, fel is vették, így elkészült a Responses Ligeti című Cd-album.
Ligeti György Kossuth-díjas zeneszerző, a XX. Század második felének egyik legnagyobb hatású komponistája és a modern magyar zeneművészet kiemelkedő személyisége. Ma már sokak emlegetik csakis rá jellemző mondását, miszerint …”Ha meghalok és mindenáron el akartok elnevezni rólam egy utcát, akkor nevezzétek Ligeti György tévútnak”… és valóban, 2023 nyarán felavatták a IX. kerületben a Ligeti György utcát, az utcatábla alatt egy másik tábla hirdeti – Tévút.
Miért mondjuk hogy az együttes tagjai hatalmas fába vágták fejszéjüket. Mert Ligeti zenéjének leginkább felismerhető vonása valamiféle neodadaista érzékenység a humor és az abszurd iránt, ami kendőzetlenül mutatkozik meg.
Ligeti a polifonikus zenei struktúrát vizsgálta, foglalkoztatta az ötlet, hogy beszédet szimuláló zenét írjon, a bonni egyetemen fonetikai és pszichoakusztikai előadásokat hallgatott. Annak érdekében, hogy megoldásokat kapjon egyes vokális problémákra, foglalkozott a mikrotonalitással. Egyenjogúvá tette a zene valamennyi elemét, úgymint a hangmagasságokat, az időtartamokat, a hangszíneket és a dinamikai értékeket. A hangmagasság sorok értelmüket vesztették, helyettük a belső mozgásviszonyok és a szólamhálók szövésmintája vált elsődlegessé. Foglalkozott a statikus zene gondolatával. Az elképzelése az volt, hogy olyan zenét írjon, amiben látszólag nincsenek szólamok, azaz olyan sűrű hálót alkotnak, hogy az emberi fül számára szétválaszthatatlan, bonyolult zenei massza vehető csak ki. Az „álló zene” lényege, hogy nincs benne dallam, nincs ritmus, és nincs harmónia sem, csupán egyfajta halmazállapot, kaleidoszkóp-minta, amely lassanként változik. De, Ligeti műveiben megjelenik a fekete humor előszeretettel használ csak egymás mellé állított hangokat, illetve szó-töredékeket.
Kodály Zoltán támogatásával lett Ligeti György a Zeneakadémia zeneelmélet, összhangzattan és az ellenpont-elmélet tanárává.
A Lukács Miklós Cimbiosis Trio és a Ligeti Ensemble tagjainak sikerült átirat helyett zenei párbeszédet kreálni, ami elő- és utójátékokban, különböző hangulatok és színek zenei kibontásában, sőt esetenként az együtt-játék dimenzióváltó erejében valósul meg. …”Úgy komponáltam erre a trióra, hogy kamarazeneszerűen szólaljunk meg, ahol minden zenész egyforma súllyal van jelen. Ezért is választottam a Cimbiózis nevet: a köztünk lévő szimbiózis kulcsfontosságú”… A Responses Ligeti albumon Lukács Miklós cimbalom, Orbán György bőgős és Baló István dobos triójának ütemes impulzus-projektjéhez gondos harmóniákkal illeszkednek a Ligeti Ensemble művészei: Benyus János francia-kürt, Kaczander Orsolya fuvola, Klenyán Csaba klarinét, Ella Dániel oboa és Mohai Bálint fagott. Lehet, hogy a felvételeken belül bizonyos részekben inkább jazz hangulat van jelen – Orbán gitárszerű vagy a cimbalomista zongoraszerű képességének köszönhetően -, de a kompozícióhoz való hűség nem elhanyagolható.
Az egyéb műfajok puristáit nem győzi meg ez az előadás, de a nyitott hallgatók értékelni fogják a cimbalom és más hangszerek számára kialakított új, akusztikus hangszeres utakat.
Aki Takase Japanic – Forte
Aki Takase japán jazz-zongorista és zeneszerző három évesen kezdett zongorázni, 1978-tól az Egyesült Államokban kezdett fellépni és felvételeket készíteni, 1981-ben a Berlini Jazz Fesztiválon mutatkozott be. Folyamatos turnézásai és nemzetközi jazz-fesztiválokon való szereplése, a lemezfelvételek és a különböző együttműködések révén, Takase hamar az egyik legkeresettebb zenésszé vált. Mára az európai improvizatív jazz vezéralakja, a kortárs jazz legsokoldalúbb művésze. A több mint három évtizede Berlinben élő zongoraművész hosszú pályafutása során, számos egyéb díj mellett, kilencszer nyerte el a német lemez kritikusok díját. Öt év alatt három albumot adott ki a BMC Records-nál: a Carmen Rhapsody című, Daniel Erdmann-nak, Vincent Courtois-nak és Mayumi Nakamura-nak komponált, az Isn’t It Romantic című duó-albumot Daniel Erdmann-nal jegyezte, amely elnyerte a német lemez kritikusok díját, és debütáló albuma a Japanic együttessel, a Thema Prima, amelyet a Jazzwise, a Citizenjazz és az All About Jazz kritikusai üdvözöltek.
Aki Takase számára a „forte” szó egy bizonyos üzenetet tartalmaz. …„A ma létező kemény valóság leküzdése és a zenével való előrehaladás erős akarását kívánjuk kifejezni”… Az immár jazz-legendává vált művésznő mindig olyan új projekteknek és előadóknak szentelte művészetét, amelyek és akik hozzá hasonló nyitottsággal közelítenek a zenéhez. A mára létrejött zenekarban Aki Takase nála fiatalabb, de már világszerte elismert nemzetközi zenész generációra támaszkodik. A Forte című album zene anyagnak eljátszásában partnerei: Daniel Erdmann – tenor és szoprán szaxofonok, Carlos Bica – nagybőgő, Dag Magnus Narvesen – dob, ütőhangszerek és Vincent von Schlippenbach – lemezjátszó effektusok. A lemezen hallható vendégek: Nils Wogram – harsona és Alexander von Schlippenbach – zongora, játéka is lenyűgöző.
Aki Takase művészete mélyen gyökerezik a jazz történetben, másrészt határozottan szemmel tartja a zenei avantgárd irányait és fejlődését. Kritikusai szerint a művészi tervezés szabadsága lényeges jellemzője a zenekarnak és a projektnek.
Modern Art Orchestra & Kodály Chor – Peacock
…„Egy magyar zenész számára Kodály sokkal több, mint zeneszerző. Az általa kidolgozott zeneoktatási rendszerben nőttünk fel, és bár hagyatéka mára sajnos megfakulni látszik, öröksége a mai napig körülvesz bennünket.”... – Fekete-Kovács Kornél.
A friss, kétlemezes album keretein belül a Modern Art Orchestra, a magyar népzenekutatás és zenei művelődés egyik vezető személyisége, Kodály Zoltán kórusműveit újraértelmezte tovább. Kodály eredeti kórusművei – köztük a Mátrai képek, az Este és az ikonikus Fölszállott a páva – mutatják a zeneszerző életművének keresztmetszetét, majd következnek a zenekar tagjai által jegyzett, népdalokból is merítő big band és énekkari parafrázisok. A Peacock album anyaga a jazz mélyen leboruló szakmai alázata a kórus és a népzenei műfajjal; ugyanakkor lételeménél fogva szabadon rendezi át és emeli a lehető legmagasabbra azt.
A zeneszerzők interpretációik megalkotása során Kodály Zoltán által összegyűjtött népdalokra támaszkodva köszöntötték zeneszerzői és népgyűjtői munkásságát. Az album Kodály zenei nevelés-koncepcióját dicséri, amely a jazz zene fő elvéhez, az improvizációhoz hasonló gondolatokat fogalmaz meg. A különleges átdolgozási felfogást a Modern Art Orchestra vezetett be a jazz világába. Kompozíciós szempontból minden, nagy pontossággal és szinte klasszikus szimmetriával, szorosan összefügg. Kórusművek előadására a Modern Art Orchestra a debreceni Kodály Kórussal együtt készítette dupla albumát. Az albumon 6 szerzemény található a magyar nagyságos Kodálytól, melyek kiegészülnek a big band tagjainak 9 szerzeményével. Saját munkájukban a parafrázisokkal és a hazai folklór zene hagyatékával igyekeztek dolgozni, ami Kodályhoz is nagyon közel állt, hiszen ő gyűjtötte és írta le. A nyitóhangokból figyelemre méltó, hogy Kovács hogyan tudta egy szerves művészi megnyilatkozásba beolvasztani a klasszikus zene, a kóruséneklés, a modern ambient és a jazz elemeit.
Kodály kórusművei jelentik az album tartópilléreit, az egyes kompozíciók közé pedig olyan szerzői alkotások kerülnek be, melyek a modern hangzásukkal kiemelkednek. Kodály műve azonban eredeti kórus formában szólal meg a Kodály Kórus tolmácsolásában. A szerző kompozíciói tehát egyfajta szerves kiterjesztései Kodály munkásságának, és együtt alkotják meg a hagyomány és a modern zene kontrasztjainak csodálatos hangzási palettáját. A muzsikusok igyekeztek sértetlenül megőrizni a mester hagyatékát, ugyanakkor egy teljesen új kontextusban mutatják. A Fekete-Kovács Kornél vezette Modern Art Orchestra egyedi remekművet hozott létre. Sikerült eredeti és kifejezetten zenei módon teljesen eltérő zenei világokat összekapcsolni olyan művészi eredménnyel, mint amilyet ezen az albumon hallunk. A The Peacock, Tribute To Kodály Zoltán egy fantasztikus album, mely teret lehel, hangfestést, ritmust, jazzt, a kórusnak a modern populáris zenébe való rendhagyó beépülését és a néphagyomány egyedi feldolgozásait, amit feltétlenül meg kell hallgatni!
Nem árt tudni, hogy Kodály Zoltán nem szerette a jazzt. 1954-ben viszont megjelentetett egy tanulmány-gyűjteményt: „A zene mindenkié” címmel. A könyv beszédes címe idővel szállóigévé nemesült. Ezzel aztán a jazz-muzsikusok is magukénak érezhetik Kodályt., műveit inspirációs forrásnak tekinthetik.
