– avagy, az elhelyezéssel kapcsolatos tennivalók.
A fő hallgatási tengelyben, a hangsugárzók középvonalának találkozásánál észlelhetjük a legjobb zenehallgatási jellemzőket? De, honnan tudhatja a zenehallgató, hogy hol van ez a tengely? Egyetlen hangsugárzó esetében a dolog egyszerű – ez az a tengely, amely merőleges a hangsugárzó középvonalára.
Kettő „hangfal”, a sztereó hangsugárzó rendszerek hallgatási helyének (a főtengelynek) meghatározására hagyományos módszer az, hogy kijelölünk a magas hangszóró és a mély hangszóró között egy pontot, és ebből a pontból merőleges tengelyt vezetünk le. Amennyiben a hangsugárzó egy bizonyos szögben hátrafelé, szándékosan meg van döntve, akkor célszerű ezt a tengelyt a talajhoz is párhuzamosnak viszonyítani.
Szimmetrikus (D’Appolito) hangszóró-rendszerek esetén, ahol két közép-hangszóró vesz közre egy magassugárzót, a „főtengely” a rendszer középpontjából – vagyis a magas hangszóróból – származtatható. Néha ez zavart okoz, mert egyes szimmetrikus elrendezésű, álló hangsugárzók magas hangszórói lényegesen alacsonyabban vannak, mint az ülő hallgató füle(!) A probléma a nagyon magasan lévő hangszórókra is ugyanígy vonatkozik, mivel ezek jóval az ülő hallgató füle felett vannak. Gyakran előfordul, hogy a tervező szándékosan a főtengelyre exponált magas frekvenciákkal állítja be a karakterisztikát, hogy a legszebben kiegyensúlyozott hullámformát kapja 15-30 fokos szögben (vízszintes síkban). Ekkor a gyártó „néha” javaslatot tesz a hangsugárzók párhuzamos elhelyezésére, illetve, hogy ne fordítsuk őket a hallgatási pozíció felé. Ekkor a hallgató 15-30 fokos szöget zár be az „oldalakon” futó főtengelyekkel. Érthetőbben: ülő pozícióból csekély mértékben látjuk a hangsugárzó oldalfalait, még akkor is, ha befelé fordítjuk mindkettőt.
Tehát melyik tengelyt kell főtengelynek tekinteni – a „tervezési” tengelyt vagy a „legjobb hang-jellemzők” tengelyét? Hogyan kell elhelyezni a hangszórókat a hallgatási pozícióhoz képest? Ez nagyban függ a hangsugárzók jellemzőitől, a helyiség akusztikai viszonyaitól és hangzási preferenciáinktól. Sok hallgató szereti a magas hangok tiszta hangzását. Ha ez a kívánság, akkor a magas hangszórókat közvetlenül a hallgatási pozícióba kell irányítani. A jelenségnek köszönhetően azok az audiofilek, akik a legnagyobbra értékelik a hangzás semlegességét, sikeresen használhatják a hangsugárzó tetejére „kiemelt” magas hangszórókat is.
Lehetséges a fő tengelyeket a hallgatási pozíciótól távolra (a hátunk mögé) vezetni, azaz egymással többé-kevésbé párhuzamosan helyezni. Akadnak egyes gyártók akik kifejezetten ezt ajánlják, mert így hangolják be a hangsugárzóikat. Néhányan azt javasolják, hogy a legjobb sztereó színpadkép elérése érdekében a fő tengelyeket keresztezzük a hallgatási pozíció előtt. Ha azonban a sugárzási jellemzők nagyon egyenletesek a főtengelyen, akkor mindenképpen a legjobb a tengelyeket a hallgatási pozícióba irányítani, mert ellenkező esetben a magas hangok hiányát fogjuk tapasztalni.
Mekkora legyen a hangsugárzók optimális távolsága a szoba falaitól?
Az optimális beállítás a hangszórók típusától, saját jellemzőitől függ, függetlenül attól, hogy a basszust „önmagukban” előnyben részesítik-e, valamint attól, hogy milyen hangfekvést szeretünk jobban. Mert, minél távolabb vannak a hangsugárzók a falaktól vagy más visszaverő felületektől, annál alacsonyabb a mély hangok aránya a sugárzásban. A hátsó bass-reflex rendszerű hangsugárzók általában nagyobb távolságot igényelnek a mögöttük lévő falaktól, míg az előre vezetett bass-reflexek esetében egy méter lesz a hangszóró frontlapja és a mögötte lévő szobafal között. Az elhelyezés kérdése összefügg a sztereofónia (hangszínpad) kialakulásának problémájával is, amelyet jobban zavarnak a szoba oldalfalairól való visszaverődések. Itt is legalább egy méter távolságot kell tartani, vagy a hangsugárzó közvetlen közelében lévő falak felületét akusztikusan elnyelő elemekkel „kezelni”. A modern helyiségek, ahol audio-berendezésekkel zenét szeretnénk hallgatni, egyre inkább csupasz falú és palózatú, nagy ablak felülettel rendelkező szobák. Azaz ritka (nem sűrű) a berendezésük – a padlót nem borítják szőnyegek, a falakat nem takarják könyvespolcok, sőt gyakran az ablakokon nincsenek vastag függönyök. A legtöbb esetben a helyiségben képződő visszhanggal van dolgunk. Az akusztikai viszonyok javíthatók a tipikus bútorok mennyiségének és felületük nagyságának növelésével, vagy speciális visszhang-csillapító és frekvencia-elvezető panel-rendszerek bevitelével. De, nem szabad túlzásba vinni ezeknek mennyiségét, mert az nem igaz, hogy minél nagyobb a csillapítás, annál jobb lesz az akusztika.
Alacsony csillapítás esetén a hang élénk és rendezetlen, a sztereofonikus színpadon nehézkes a virtuális források felkutatása, a tónusjellemzők leggyakrabban a magasabb frekvenciákat hangsúlyozzák, bár előfordulhat basszus dübörgés és akár csörgő visszhang is.
Ha a csillapítás el van túlozva, akkor a hang tompa, a sztereó kép az ideális hallgatási pozícióban lévő hallgató számára nagyon precíz, de nincs meghatározható tér. A visszhangmentes kamra (süketszoba) nem jó ötlet az ideális zenehallgatásra – csak egy eszköz a méréstechnikában.
Milyen összefüggés van a hangsugárzók mérete és a megfelelő helyiség méret között?
Induljunk ki abból, hogy a hangszórók mérete önmagában nem határozza meg teljesítményt, hatékonyságukat vagy hangzási jellemzőiket. Szinte rögeszmés módon félünk a kis szobában lévő nagy hangsugárzók túlzott mély hangjaitól, de az intuíció itt meg is téveszthet minket. Akár egy állványos kialakítású hangsugárzónak is lehet energikus basszusa. De, egy nagy, zárt kabinettel rendelkező hangsugárzó meglehetősen visszafogott lehet ebben a tartományban, és még a falhoz közel elhelyezve is ez tapasztalható. Természetesen a statisztikák azt mutatják, hogy a nagyobb hangsugárzók „nagyobb hangot” produkálnak, elméletileg jobban megfelelnek a nagyobb helyiségek akusztikájának, de egy ilyen feltevés (mert nincs ökölszabály) nem korlátozhatja a választást. Vannak audiofilek, akik nagymértékben értékelik a monitor hangsugárzókat, hogy még a nagy, több mint 20m² alapterületű szobákban is élvezik hangzásukat, anélkül, hogy decibel lavinát várnának el tőlük. Vannak olyanok is, akik nagy hangsugárzókat cipelnek be kis szobákba, és boldogok lesznek. Azok számára, akiket összezavar a fenti érvelés, de mégis konkrét útmutatást várnak, íme a következők! Nagyon kicsi, 15m²-nél kisebb alapterületű helyiségekhez két/három utas egységeket ajánlunk – akár állványos, akár szabadon álló kivitelből. A 15m²-től felfelé érdemes nagytermetű hangsugárzókat használni.
