Ha egy tökéletes hifi-rendszert szeretnénk összeállítani otthon, akkor meg kell találni az igényeinknek és pénztárcánknak megfelelő összeállítást, aminek felépítése nagyban attól függ, hogy mire van szükségünk. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy egy zenehallgatáshoz összeállított audio-rendszer nem ugyanaz, mint egy kiépített házimozi-rendszer. A különálló komponensekből összeállított audio-rendszer felépítésének módja, azt jelenti, hogy amint új technológia jelenik meg, vagy a körülmények megváltoznak, a komplett berendezés frissítése és fejlesztése érdekében minden részegység és azok beállítása módosítható. Egy sztereó összeállításnak a műsorforrásokon kívül, amelyek manapság a digitális streaming hangforrásoktól a lemezjátszóig, a CD-játszóig és a rádióig terjednek, egy előerősítőből, egy végerősítőből és legalább két hangsugárzóból kell állnia.
Az előerősítő veszi (és dolgozza fel) a hangforrások által továbbított viszonylag gyenge jelet, és felerősíti, sőt, vezérli a végerősítőt, amely a jelet tovább erősíti, amely csatolja és teljesítménnyel látja el a hangsugárzókat. Integrált erősítő esetén mindegyik erősítési fázis egy készülékben zajlik, ez nagyon jól szokott működni(!) Az erősítő választásán gondolkodva, először is mérlegelni kell, a szoba méretét, majd a hangsugárzók teljesítményét és egyéb mérési adatait. Ha egy kis szobában egyedül szeretnénk zenét hallgatni, akkor valószínűleg sokkal kisebb teljesítményű erősítő és hangsugárzók is kiválóan ellátják a feladatot. Nagyobb helyiség, „nagyobb buli” elérése esetén, viszont több energiára van szükség ahhoz, hogy a helyiség megteljen hanggal, mivel a levegőben lévő rezgések gyorsan eloszlanak, ami veszteséget eredményez. Egy olyan végerősítő, amely 8 Ohm átlag-impedancia mellett csatornánként 140 Watt teljesítményt biztosít, még a leglustább hangszórókat is képes meghajtani. A teljesítményerősítő kialakítása folytán állandó és pontos dinamikai csúcsteljesítményt is biztosít, amikor az szükséges.
Függetlenül attól, hogy melyik erősítőt választjuk, találni kell két kiváló hangsugárzót, hogy zenei hangokat hallhassunk. Hangsugárzók választásakor figyelembe kell venni a végerősítő kimeneti teljesítményét, ehhez kell igazodni. Amennyiben az erősítő impedanciája jellemzően 8 Ohm, azonos impedanciájú hangsugárzókat kell keresni. Szerencsére a 8 Ohm egy meglehetősen gyakori teljesítmény-érték, a 6 Ohm és a 4 Ohm átlag-impedanciával rendelkező hangszórók sokkal ritkábban fordulnak elő (sőt, léteznek 16 Ohm és 32 Ohm értékűek is – ami egy más világ). A legalább 3 vagy 4 hangszóróval rendelkező hangsugárzók a teljes, hallható hang-spektrumot képesek megjeleníteni, a teljes frekvenciatartományt pontosan tudják leképezni, a legjobbat hozzák ki zenéből. De, ellenpélda is lehetséges, mert egy nagyszerű 2-utas hangsugárzó sokkal jobban reprodukálhat, mint egy gyenge 4-utas. A több utas, különböző hangszórókat és keresztváltókat felvonultató hangsugárzó csillogó magas és „mennydörgő” mély hangokat kínál. Bizonyos zenei stílusokhoz, a drámai mélyhang-részletek megjelenítéséhez, a szoba „lebontásához” és a hirtelen impulzusok megvalósításához egy különálló/erősítésű mélyhangsugárzó is szükséges lehet, hogy további definíciót, mintegy energia támaszt biztosítson a hangtartomány alsó részének.
Amennyiben mindezt jobban átgondoljuk, rájövünk, hogy nincs egyetlen tökéletes audio-rendszer, amely minden embernek megfelel. Minden hallgatónak magának kell összeállítani saját audio-rendszerét annak érdekében, hogy igényeinek és életterének megfelelően a lehető legjobb hangvisszaadást hozza létre. Ez a testre szabás a lehetősége annak, hogy az évek során az audio továbbra is népszerű maradt. Viszont rögtön felmerül két kérdés: a csúcskategóriás audio-termék megéri a pénzt ? Ha igen, megéri, akkor kinek való a High-End? Ezeket a kérdéseket sokkal nehezebb megválaszolni, mint amilyennek látszanak, mert a zene egyénenként más-más jelentőséggel bír. Egyesek számára rendkívül szenvedélyes létkérdés, míg mások számára valami, ami „csak ott van” a háttérben. Vannak, akik súlyos tízmilliókat költenek az elérhető legtökéletesebb hangzásra, míg mások elégedettek akár egy MP3-lejátszóval és egy alapképességű hangszóróval. Természetesen a különböző emberek számára a csúcsminőség szintjei is mást jelenthetnek. Egy csúcskategóriás audio-rendszer egyéni körülményektől függően (és itt nemcsak az anyagi számít) valójában csak valami, ami jóval többe kerül, mint amennyit az ember általában költene, vagy talán úgy is definiálható, mint egy olyan hangrendszer, amely magas specifikációkkal rendelkezik, kiváló hangminőséget biztosít és a rendelkezésre álló legjobb komponenseket tartalmazza.
A márka befolyásolja ezt a meghatározást? Úgy tűnik igen, mivel egyes audio-márkákat kiváló hírnevük miatt automatikusan a csúcs-kategóriába tartozónak tekintünk. Egy biztos: az igazi csúcsminőségű hangzás inkább luxus, mintsem elengedhetetlen – biztosan nem érdemes eladósodni azért, hogy meglegyen. Bármi legyen is a csúcsminőség, valójában csak lelkes zene- és audiofil rajongóknak szól. Ha nem igényeljük túlzottan a hangzás kiválóságát, akkor nincs valódi logika abban, hogy nagy összegeket költsünk audio-berendezésekre. A minőség és a csúcsminőség nem egy és ugyanaz. Ha ez valóban így van, mi számít minőségnek, ha hangról van szó? A legtöbben azt mondják, hogy minden a hangon múlik, viszont a felszereltség szempontjából a felépítés és az alkatrészek minősége is idetartozik. Tehát, hogyan hangzik valójában a jó minőségű hang? Egyesek számára a minőséget az határozza meg, hogy mennyire pontosan tükrözi egy hangszer hangzását, az eredeti hangjelet tehát, minél közelebb van a valósághoz, annál jobb. Ez a meghatározás azonban néhány ember számára túl egyszerű vagy homályos lehet. Valójában számos elemet kell kombinálni a jó minőségű hangzás érdekében.
Mi a fontos(?) a magas hang, a közép-hang vagy a mély hang? A kiváló minőségű magashang egyenletes és tiszta. Nem csikorog, nem erőszakos és nem tűnik túl hangosnak. A közép hangok sora magában foglalja az énekhangokat is. A kiváló minőségű hangzás lehetővé teszi, hogy a különböző hangokat, valamint az általuk létrehozott harmóniákat külön-külön halljuk. A kiváló minőségű középtartomány azt jelenti, hogy tisztán halljuk az összes hangszert és az éneket is. Ahhoz, hogy a hangot jó minőségűnek lehessen tekinteni, a basszusnak definícióval kell rendelkeznie és könnyen be kell tudni azonosítani a hangszert, amelyet a basszushangok létrehozásához használtak. Az utolsó elem – és talán a legfontosabb – az egyensúly, ezért a sztereó két csatornájának egységesen kell működni, nem lehet észrevehető eltérés vagy torzítás egyik frekvencián sem.
Az építési minőség sokkal könnyebben számszerűsíthető, mint a hangminőség. A drágább audio-termékek valószínűleg jobb alkatrészekből készülnek, jobb felépítésűek és szerkezetileg szilárdabbak, mint az olcsóbbak. Ez nem mindig 100%-ban van így, de az alacsonyabb költségvetésű, nagyszámú sorozatgyártás általában olcsóbb alkatrészeket, gyengébb összeszerelési minőséget eredményezhet. Ez a szabály gyakran vonatkozik a termékek megjelenésére, mivel a drágább audio-termékek általában kiváló alapanyagokból, jobb felületkezeléssel készülnek, kivitelüket gyakran díjnyertes ipari formatervezők készítik. Akkor, ha minél többet költünk audio-berendezésekre, annál jobb lesz az építési- és a hangminőség? Ez az esetek 100%-ában nem így van, de a legtöbb esetben igaz. Azt is fontos megjegyezni, hogy a minőség javulása és az áremelkedés közötti kapcsolat nem lineáris; egy 1000 dollárba kerülő hangsugárzó nem szól 10-szer jobban, mint egy 100 dollárba kerülő (bár könnyen meglehet, hogy esetenként 20-szor jobban szól). Ami talán a legjobban kiemeli és érthetővé teszi a csúcskategóriás audio-berendezések létét, az a felhasznált anyagok és alkatrészek minősége, valamint az egyedi elemek megléte.
Megéri a pénzét a csúcskategóriás audio(?) – tettük fel a kérdést. Ha van rá pénz és igényli a személyisége, családja, megvan a környezet amelyben a drága, magas specifikációjú berendezések boldogulnak, akkor a válasz igen. Ebben sokan egyetértünk.
