A magyar jazz klasszikus előadóitól az elmúlt években több remek felvétel látott napvilágot. Szerintünk felesleges a felvételek bemutatóját szétbontani jazz formációkra és szólistákra, mert mint majd az ismertetőkből kitűnik az évtizedek óta élvonalban lévők nagyon szeretnek együtt játszani, különböző együtteseket alkotni. Világsztárokként beszélhetünk róluk, akik hátukon viszik a magyar jazz zenét és annak jó hírnevét, sikereket érnek el a rangos nemzetközi fesztiválokon, mint a Jazz & Wine Festival Olaszországban, a Festival JazzCB és a New Morning Club Franciaországban, a Kalisz Festival Lengyelországban, a Jazz Brugge fesztivál Belgiumban, a London Jazz Festival, és nem utolsó sorban a JazzFest Wien rendezvényein. Legtöbbjük Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, érdemes művész, a magyar népzene és a jazz ötvözésén alapuló saját zenei világgal a mai magyar jazz kiemelkedő alakja. Az elismerések közül megemlítendő többek között a Gramofon díj (Az Év Magyar Jazzlemeze), a Fonogram díj, az Artisjus díj és a Szabó Gábor díj.
Dresch Mihály Quartet – Egyenes zene (BMC CD093) Ez még egy 2004-ben megjelent album, de én azt mondanám, az idő bebizonyította, hogy megunhatatlan. A muzsika ötvözi a magyar cigány népzenét a modern, poszt-Coltrane jazz-szel. A szaxofonos Dresch Mihály remek szerzeményei gyönyörű dallamokba olvadó szólók, valószínűleg a kor legjobb jazz albuma. Dresch Mihály életműve gazdag és konzekvens, lemezei újra és újra a magyar jazz alapműveiként tartandók számon. Kiváló megoldásai – távolabbról a Trió moldvai és gyimesi dallamaiban, közelebbről a táncházi muzsikákhoz szorosabban kötődő erdélyi román zenében – az Egyenes zene című lemezen is jelen vannak, sőt a jazz egyetemes nyelvéből kristálytisztán hallhatók a magyar népzene dialektusai.
Az Egyenes zene című albumot azok a lépések teszik megkülönböztetett élménnyé, amelyek kirívóbb bensőségességről vagy érzékenységről árulkodnak az eddigieknél. Ezektől a lépésektől nemcsak drámaibbak lettek a darabjai, de mintha azt is sugallják, hogy immár egy másik minőségről kell beszélnünk. Egy olyan minőségről, amelyben a népzene és a jazz már nem azért fonódik össze, mert Dresch-nek sikerült úrrá lennie a formák és arányok nehézségein, hanem azért, mert „nincsen más lehetőségük”. Az ő hangja és a magyar jazz hangja már nem fejthető szét, együvé tartoznak zsigerből, vérből, sorsból, anyanyelvből. Beszélhetünk népzenei feldolgozásokról vagy népzene ihlette eredeti szerzeményekről, lényegében mindegy. Mindemellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ennek a megrendítő hangvételnek a hátterében egy viszonylag friss személyes megrázkódtatás is áll. S hogy mit jelent az Egyenes zene? Egyenes derékkal, egyenes szavakkal, egyenesen a szemünkbe. Mi mást jelentene? Dresch Mihály tartása az Egyenes zene.
Dresch Mihály (tenor- és szopránszaxofon, furulya), Kovács Ferenc (hegedű), Szandai Mátyás (nagybőgő), Baló István (dob), Balogh Kálmán (cimbalom), Bólya Mátyás (koboz), Dresch Anna (ének).
Dresch Mihály Quartet with Chris Potter – ZEA (BMC CD235) A salt-peanuts.eu-ra az elmúlt években felkerült legeredetibb és legszórakoztatóbb zenék közül több a budapesti BMC lemez cégtől származik. Számos eredeti és izgalmas zenét tartalmazó lemezzel rukkoltak elő a jazz és a hazai népzene metszéspontjában, ami sokakat meglepett, megörvendeztetett és inspiráló volt. A CD-játszó Dresch Mihály szaxofonos, Lukács Miklós cimbalmos, Hock Ernő basszusgitáros és Baló István dobos „Zea” című albumát zümmögi, ahol Chris Potter amerikai szaxofonos segítette őket egy koncerten a cég saját jazz-klubjában.
A legtöbb zene Dresch szerzemény, kivétel a „Zea” és „Free” címadó dalt, amelyekért Chris Potter a felelős, valamint a „Togo” nyitódalt, amelyet a dobos, Ed Blackwell ad elő. Chris Potter fantasztikus teljesítménnyel járul hozzá a lemezhez, a felvételeken sokkal energikusabb, mint sok olyan projektben, amelyben általában közreműködik. Végig izgalmas zene, amilyet még soha nem hallottunk, különösen, ha a cimbalomra fontos hangszerként gondolunk. A muzsika néhol lírai és népzenei hatású, de Chris Potterrel a csapatban az amerikai jazz is beleolvad az egészbe. Az ötös ragyogóan szép zenét alkot, amit még sokáig fogunk élvezni. Különösen szép élményt varázsol, amikor Chris Potter basszus-klarinéton játszik, izgalmas zenéket kapunk, amelyek nagyobb távra vannak attól, amit általában hallani szoktunk. Időnként egyfajta free jazz népzenei elemekkel, ugyanakkor Potter zseniális szaxofon- és basszusklarinét játékkal „száguld el”.
Balázs Elemér Group – Refracting Sounds (BMC CD106) A Balázs Elemér Group – a két tagcsere ellenére is – vitathatatlanul magyar jazz legjobb összetételű formációja. Roppant igényes, néhol a még épphogy „felhasználóbarát” elvontság és (kissé szabadon értelmezve) a free jazz határait súroló zenéjükkel mindvégig simogató harmóniákkal, kellemes dallam-világgal és tökéletes megszólalással elegyítő muzsikát produkálnak.
A korábbi lemezeket hol többé, hol kevésbé meghatározó Pat Metheny-vonal nem szakad meg, mi több, a „Dream Journey” elektromos gitár-fantáziája, és különösen a „Jaipur Garden” instrumentális részei akár a nagy tanítómester előtti főhajtásként is felfoghatók, míg az „Open Your Mind” akusztikus kompozíciója az amerikai gitárvirtuózénál keletiesebb ütős kíséretével is a Metheny/Mays páros egészen ihletett pillanatait idézi. És mindez mégis Juhász Gábor sokszínű zenei egyéniségét domborítja ki, hiszen maguk a szólók a legnagyobb rossz akarattal sem mondhatók sem olcsó, sem briliáns utánzatnak, hanem a hazai dzsesszgitározás régóta meg sem közelített magaslatait ostromolják. A Refracting Sounds valódi különlegessége ugyanakkor nem Juhász Gábor és Balázs József Pat Methenyt és Lyle Mayst idéző gitár- és billentyűs játéka, sem a párjukat ritkító énekesek teljesítménye, és még csak nem is Balázs Elemér nem egyszer poliritmiába hajló, de legalábbis azt sejtető dobolása, hanem a többi számhoz képest felettébb elvont „Homecoming”-ban megszólaló cimbalom és tárogató.
Balázs Elemér nem engedi elfelejteni magyar gyökereit, azt a népzenét, azt a zenei nyelvet, dialektust, amiből egykor kiindult, és amit tovább gondolva és a világ más tájainak muzsikáival összevegyítve valóban világszínvonalú, csodálatos szerzeményekkel gazdag albumokat rögzített mind saját együttesével, mind más, neves dzsessz-formációkkal. A szűkebben vett műfajban csak kevesen érnek, érhetnek fel az Elemér Balázs Grouppal, a lemez pedig változatossága miatt bármikor, bármilyen hangulatban élvezhető, s kellő szellemi stimulációval szolgálhat ebben a zeneileg sokszor ingerszegény világban.
Balázs Elemér Group – Always that Moment (BMC CD149) A lemez anyaga az album muzsikusainak és azoknak a hallgatóknak, akik még meg sem születtek, a régi magyar slágerek témái kínálja. A dalok, a lemezen hallható melódiák generációkon át élnek tovább, beleágyazódtak a magyarok tudatalattijába és részévé váltak a városi folklórnak. Ez a dallamkincs a valaha nyüzsgő fővárosi kávéházak asztalai mellett született, majdnem annyira összenőtt a mi Budapestünkkel, mint Párizs a sanzonokkal. Ezúttal viszont egészen friss, pikáns ízzel gazdagodott, hiszen a magyar jazz két generációjának krémje bábáskodik újjászületésben.
Hagyományos a felállás és a felfogás is. Legfeljebb a zongora jelenléte számíthat újdonságnak az előző koronghoz képest, ám Balázs József sajátos játéka a Balázs Elemér Group megalakulása óta nélkülözhetetlennek tetsző eleme Balázs Elemér produkcióinak. Ráadásul ez a klasszikus alapú jazz-zongorázás adja meg a dalok különleges ízét, amihez mindenképp kellemes adalék Fenyvesi Márton sejtelmes, érzelmes, már-már érzéki gitárjátéka, amely először a gyönyörűen hangszerelt „Félteni kell” rövidségében és egyszerűségében is megkapó szólójában kerül előtérbe, bontakozik ki teljesen. A „Ha árulnak majd gesztenyét” elszabadult, a free felé kacsingató futamai után a megnyugvás szigetének érződik a „Félig sem szerelem” finom zongora akkordjai felett nagybőgőn megszólaló melódia, amit aztán a most már teljes szépségében megmutatkozó gitár vesz át, hogy a kidolgozásban a barokkos díszítésektől kortalanná váló zongora felelgessen a két másik instrumentummal, s végül, mintegy a katarzis zenei megfelelőjeként, a dobbal.
Mind Bolla Gábor, mind Zana Zoltán játéka egészen széles skálán mozog érzelmi töltöttség és stílus tekintetében egyaránt. Rendkívüli érzékkel ellenpontozzák egymást, míg a szólókban, különösen a „Hulló falevelek” köreiben egészen megdöbbentő magasságokba jutnak el. Az albumot a hangszerelés egyedisége, a Balázs-testvérekre már régtől jellemző átgondolt játékosság, a zenetörténet egészének ismeretét tükröző zeneiség teszi azzá, ami: hol szórakoztató, hol merengésre késztető, hol felvillanyozó, de legtöbbször mindhárom attribútumot ötvöző öröm-zenévé.
Szakcsi Lakatos Béla – Climate Change (BMC CD212) Szakcsi Lakatos Béla a magyar jazz talán legnagyobb alakja. Világhírű amerikai zenészekkel a Budapest Music Clubban készített színpadi munkáját rögziti a felvétel. A Kossuth-díjas zongoraművész, zeneszerző egy exkluzív felállású kvartettel zenélt. A Rolling Stones szaxofonosa, Tim Ries, a ritmusszekcióban muzsikáló Robert Hurst bőgős és Rudy Royston dobos a világ jazz-színpadjain rendszeresen lép fel nagy nevekkel, mint Wynton és Branford Marsalis, Diana Krall, Charles Lloyd, Terence Blanchard, Joshua Redman vagy McCoy Tyner.
Az est műsorán főként a 70 éves Szakcsi Lakatos Béla saját szerzeményei szerepelnek a Climate Change című programja anyagából. A zongorista 2010-ben indult művészi vállalkozása, a Climate Change minden eddigi kísérleténél komolyabban vizsgálja, hogyan lehet mai magyar improvizatív zeneművészként és zeneszerzőként megragadni és tovább vinni az előző század magyar zenei örökségét, elsősorban Bartók, Kodály, Kurtág és rajtuk keresztül a kárpát-medencei hangszeres népzenének a hagyatékát. Ehhez Szakcsi Lakatos Béla teljesen új szerzeményeket komponált és új zenekart állított össze a műfaj legjobb hazai képviselőinek – Dresch Mihály (szaxofon), Szandai Mátyás (bőgő) és Balázs Elemér (dob) – közreműködésével. A rendkívül sokoldalú Szakcsi együttesben és szólóban, saját kompozíciókat és jazz-standard műveket játszik. Nagyzenekari kísérettel klasszikus versenyművet is előad, rögzített lemezre négykezeseket Vukán Györggyel és adott ki népdalfeldolgozásokat tartalmazó világzenei albumot. A világ legrangosabb fesztiváljain lép fel, gyakran társul külföldi muzsikusokhoz alkalmi együttesekben.
A bemutatásra került felvételek megjelenését a Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap és az Artisjus Zenei Alapítvány (Magyar Szerzői Jogvédő Szervezet) támogatta.
