Az Abbey Road Studios. Vitathatatlanul a világ leghíresebb hangstúdiója. Az észak-londoni épület 90 éves történelme nemcsak a klasszikus zenei felvételek, de egyben a beat- és a rockzene fejlődéstörténetének egyik jellemző helyszíne is. A The Beatles szinte az összes híres dalát itt rögzítette, nem beszélve arról, hogy utolsó, 1969-es stúdióalbumának az Abbey Road címet adták.
A jelenlegi komplexum eredetileg egy György-korabeli városi ház volt, amelyet 1829-ben építettek a Kilburn Abbey-hez vezető sétaúton. Az Abbey Road egy főútvonal, ami Camden kerületen és a történelmi Westminster negyeden halad keresztül London belvárosában. Az Abbey Road névben hivatkozott apátság a Kilburn Abbey volt, amely valahol az Abbey Road északi végének közvetlen közelében található. Senki sem biztos a pontos helyében, de körülbelül 2,3 mérföldre északnyugatra volt az Abbey Road Studios épületétől. Az utca a Beatles lemez borítóján megjelent legendás fotó megjelenése óta a turisztikai célpontok között szerepel. Kultúrtörténeti jelentőségét a brit kormány azzal ismerte el, hogy 2010 decemberében a gyalogátkelőt (magát a zebrát) a nemzeti örökség részévé nyilvánították, és a zebrák közül a világon elsőként, hivatalos műemléki státuszt kapott.
1929-ben a Gramophone Company megvásárolta az ingatlant és a világ első kifejezetten hangfelvételi célra épített hangstúdiójává alakította át. A Pathé által filmre vett hivatalos stúdió avatóra 1931. november 12-én került sor a Land Of Hope And Glory izgalmas előadásával, a Londoni Szimfonikus Zenekart Edward Elgar vezényelte az 1-es stúdióban. Az egyesült királyságbeli, Emil Berliner megbízásából alapított, Gramophone Company Limited a korai lemezkiadók egyike volt, a His Master’s Voice kiadó anya szervezete és az amerikai Victor Talking Machine Company leányvállalata. Ugyanebben az évben az Electric and Musical Industries (EMI) három kiadót egyesített, a His Master’s Voice-t, a Columbiát és a Parlophone-t. Mindegyiknek volt saját stúdiója az épületben, amelyet EMI Recording Studios névre kereszteltek. Kutatólaboratóriumokat hoztak létre a Middlesex állambeli Hayesben.
Az egyik mérnök, Alan Blumlein egy moziban „találta ki” a sztereó hanghatás ötletét, kutató munkája közben elméleteit sztereofonikus hangzássá fejlesztette, amelyet aztán szabadalmaztatott. 1933-ban Alan Blumlein felügyelte az első sztereó lemezek gyártását. Majd egy évvel később felvette Mozart „Jupiter” szimfóniáját Sir Thomas Beecham vezényletével, megalapozva ezzel a stúdió nemzetközi hírnevét a kísérleti innovációk terén. Akkoriban Ken Townsend technikus volt, aki ezután a stúdió vezetője, majd az EMI Studios Group alelnöke lett.
A kezdeti felvételek többsége klasszikus-zene volt, ezt követte a jazz és a big band, mígnem az 1950-es években a művészetek új korszakát hirdetve, Cliff Richard debütáló kis-lemezével, a Move It-el a Rock ‘n’ Roll is formát öltött. Az elkövetkező fél évszázad során fényes sikerek következtek. A The Beatles 210 dalából nem kevesebb, mint 190-et itt rögzítettek, többnyire a Studio 2-ben. Itt készült a Pink Floyd legjobb albumainak többsége, köztük a The Dark Side Of The Moon, 1973-ban. A Stúdió 1-ben készült lenyűgöző filmek zenéi közül leginkább ismertek a Gyűrűk Ura-trilógia, a Skyfall és a Harry Potter-sorozat.
2017-ben az Abbey Road a The Gatehouse létrehozásával tovább bővült. A hely egy ultra-modern felvételi stúdió, amely magába foglal egy közepes méretű felvételi teret, egy vezérlő szobát és a komplett technikát, tökéletes hely egy kisebb zenekarnak vagy énekesnek. A szobák modern és vintage felvevő berendezésekkel és tartozékokkal egyaránt fel vannak szerelve, mintegy 500 mikrofon található a trezorokban – köztük közel 100 régi Neumann csöves mikrofon, köztük 11 U47/48, 18 U67, 15 M50, hat M49 és tíz KM54. A szekrényekben néhány rendkívül ritka mikrofon is található, mint például a két EMI RM1B ribbon, amelyet maga Alan Blumlein tervezett, és a brit királyi család tagjai számára épített egyedülálló mikrofonok.
A Studio 2-be egy 60 csatornás AMS Neve 88RS konzolt telepítettek, egy hasonló keverőasztal található a Studio 1 vezérlő termében, míg a Studio 3 középpontjában egy 96 csatornás SSL 9000 J-sorozatú asztal áll. Ezenkívül az Abbey Road birtokol egy vintage csöves EMI REDD.17 keverőt és egy EMI TG12410 mastering konzolt, valamint két EMI TG12345 asztalt. (ezek egyikén készült a The Dark Side of the Moon)
Magnetofonok, külső egységek és hangszerek hatalmas arzenálja található a stúdiókban, köztük néhány 1964-ben beszerzett és még mindig napi használatban lévő Fairchild 660 kompresszor, amit minden Beatles felvételen használtak. Megtalálhatók az EMI RS124-es kompresszorai, erősen módosított Altec 436B egységek, amelyeket először 1960 körül alkalmaztak. A két Studer J37 négysávos felvevő – az első a négy gép közül, amelyek 1965-ben érkeztek – amiket még a The Beatles felvételein használtak, eltűntek, de másokat még mindig a stúdiókban őriznek.
A teljes felszerelés listája megtöltene egy könyvet. A kordokumentumnak is beillő felszerelések és eszközök különleges védettséget élveznek. A modern dolgok közül több komplettre kidolgozott digitális felvételi eljárás is rendelkezésre áll, a The Front Room-ban, (kisebb felvételi beállításokhoz és rögzítési munkamenethez), valamint a The Penthouse-ban. Ezekben a szobákban is több teljesen digitális, modern „felvételi- és keverő-csomag” segíti a kreatív munkát. A stúdió teljes mértékben akkreditált Dolby ATMOS Home Entertainment keverési projektekre.
Az Abbey Road stúdióiban dolgozó neves producerek és hangmérnökök közé tartozik Fred Gaisberg (aki 1902-ben készített felvételt Enrico Caruso operaénekessel Milánóban, és 1898-ban hozta létre az első hangstúdiót Londonban), Walter Legge, George Martin, Norman „Hurricane” Smith, Ken Scott, Mike Stone, Alan Parsons, Peter Vince, Malcolm Addey, Peter Bown, Richard Langham, Phil McDonald, John Kurlander. Az Abbey Road fő mestermérnöke Chris „Vinyl” Blair volt, aki magnókezelőként kezdte pályafutását. Két kiválóság, Richard Lush és Ken Townsend feltalálják az Artificial Double Tracking analóg stúdió effektust – a folyamat „manuális kettős követés” néven vált ismertté. Az ADT-t kifejezetten a Beatles számára kifejezetten John Lennon kérésére fejlesztették.
2012-ben a Universal Music – az EMI átvétele után – a házat megvásárolta. A brit kormány az Abbey Road Studios-t II. fokozatú műemlékké nyilvánította, ami megvédte a jelentős átalakításoktól. 2015 márciusában megalapították az Abbey Road Institute-t zenei produkciós és hangmérnöki iskolát. A londoni telephely mellett az Abbey Road Institute világszerte ugyanazt a dalkészítési mesterkurzust, zeneelméleti alapismereteket a producereknek, kínálja valamint az Advanced Diploma in Music Production and Sound Engineering diplomát, amelyet az iparág vezetőivel és az Abbey Road Studios csapatával együttműködve fejlesztettek ki. Amióta a sztereót 1933-ban szabadalmaztatták az Abbey Road Studios felvétel-technológiai újításoknak ad otthont, Európa első zene-technológiai inkubátora ma is folytatja az innovációt.
Szomorú aktualitás – 92 éves korában elhunyt Jim Johnston, az Abbey Road Technical Services nyugállományú vezetője. Jim 1954-óta dolgozott a stúdiókban, az EMI kutatóintézetből igazolt ár, ahol tervező- és fejlesztőmérnök gyakornokként dolgozott. Fontos szereplője lett a legendás „Amp Room”-nak, itt képezték a technikai személyzet legelismertebb tagjait, köztük Lester Smith és a legendás Ken Townsend MBE hangmérnököket. Keith Slaughter, David Frost és Jim Johnston az ’50-es évektől a ’80-as évekig a műszaki osztály gerincét alkották, megszervezték az Abbey Road átállását a viaszlemezekről a szalagok használatára. Részt vett a 20. század legfontosabb zenei felvételeinek elkészítésében, többek között a legendás Madame Butterfly, Puccini operájának felvételén, Rómában. Jim egész karrierjét az Abbey Road-on töltötte.
