Egy frontember. Ha definiálni kell a zenekar azon tagját aki a színpadon elől áll, az itt csak Ő lehet.
Sajnos alig több, mint egy év leforgása alatt már harmadik tagját veszíti az Omega együttes. Az átkozott kór már milliók halálát okozta és bármennyire is fejlett a tudomány, felvilágosultak, tájékozottak az emberek, még nem látni a végét. Kóbor János mindent megtett annak érdekében, hogy ne tudódjon ki a korona-vírussal való küzdelme. Pontosabban, hogy ne a baján siránkozzanak, csámcsogjanak mégis tele volt vele a közösségi média. Ő maga kérte, hogy ha kórházba kerül, rendeljenek el hírzárlatot az állapota körül. És most, a többiek után, elment Mecky, az égi zenekarban még hiányzott a frontember.
Ahhoz, hogy valaki híres frontember legyen, elengedhetetlen a tehetség, a „vezető” (inkább az egész műsort a vállán vinni tudó) egyéniség, a dinamika, és természetesen egy jó zenekar. Neki ez mind megvolt. Tizenéves gyermekként, aki “simán bement” a zenekar Kinizsi utcai próbájára, zavarba ejtően hatott, hogy egy évekkel idősebb egyetemista leszól a színpadról és megkérdi: …”mit játsszunk srácok?”… „A Petróleumlámpát”… – hangzott a válasz.
A mi frontemberünk Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes. Ezt akkor még nem sejtettük, sőt, az idősebb generáció vehemensebb tagjai előtt meg kellett védeni a „hallgatnivalót”, a lemezeket és az onnan jövő muzsikát. Az Illés–Metró–Omega beat szentháromságot mindenki úgy rebegte el, ahogy a vallása megengedte.
Az éneklés mellett volt több, más tehetsége is, a dalok megírásánál az ének, a dallam és a szöveg, egymáshoz igazítása. A mindenkori Omega szerzők mellett ebbéli közreműködésével is születtek a slágerek. Az már csak velejárója volt a dolgoknak, hogy Mecky producerként, zenei rendezőként és hangmérnökként is szerepelt. Kossuth- és Liszt Ferenc-díjat nem adnak akárkinek.
2020. november 18-án, hosszú, súlyos betegség után, 77 éves korában elhunyt Benkő László, az együttes billentyűse. 2020. november 21-én, 73 éves korában elhunyt az együttes egykori basszusgitárosa, Mihály Tamás. http://hangzasvilag.hu/elhunyt-benko-laszlo-es-mihaly-tamas/ Ebben a megemlékezésben több személyes emléket megosztottam.
A frontember halála – kvalitástól függetlenül – általában az együttesük feloszlását is eredményezi (például Freddie Mercury és a Queen, Jim Morrison és a Doors esetében.) Ugyanakkor ennek ellentétére is van példa, mert az AC/DC nem oszlott fel énekesük, Bon Scott halála után, sőt, az új énekessel, Brian Johnsonnal érték el legnagyobb sikereiket. Tudjuk ezek húsz, harminc, negyven évvel ezelőtti történetek. Ma 2021-et írunk, mindjárt 2022.
…”Mecky-vel meghalt egy korszak. Vége, nincs tovább”… – mondta Trunkos András, az Omega menedzsere. Őt nem lehet helyettesíteni.
…”Van egy rossz hírem: a Covid nem tisztelettudó. Nem nézi, kit nem illik megbetegíteni, nem veszi figyelembe, ki nem szokott beteg lenni. A Covid kiszámíthatatlan, nem kopogtat udvariasan, hanem sokszor öl”… – Dr.Novák Hunor. E felett nem nyitok vitát. A hír még nagyon friss, a gyász minden más gondolatot elhomályosít. Meghalt egy korszak – a korszak és mindannyiuk a szívünkben élnek tovább.
Jöjj, ha szíved fárad, zakatolva ver,
Jöjj, ha kezed-lábad akadozna el,
Jöjj, ha összes pénzed sörre sem elég,
Jöjj, ha közben érzed, kell, hogy boldog légy!
Jöjj, ha üveg mögött nézheted, mi jó,
Jöjj, ha titkolják, mert nem neked való,
Jöjj, ha választ nem kapsz, mégis kérdezel,
Jöjj, ha a falon kívül másoké a hely!
Jöjj, ha nehéz napok egyre sodornak,
Jöjj, ha nem vigyázol, magadra hagynak,
Jöjj, ha be sem vallod, van mit elfelejts,
Jöjj, ha meg is hallod, de mégsem felelsz!
Jöjj, ha nem bírod a gőzös dolgokat,
Jöjj, mert élve mégse falazd el magad,
Jöjj, ha néhány bilincs erősebb, mint te,
Jöjj, az órád siet, nem késtél még le!
A világ egy újabb csillagot veszített, tőlem modorosan hangzana, hogy „Nyugodjék békében!”, nagyon sajnálom és köszönök mindent!
