Sokunk számára irigyelt szakma a rendezvényszervezés csillogó és misztikus világa.
Gyetvai Rékával, aki egy hazai kommunikációs ügynökség ügyfélkapcsolati vezetője, arról beszélgetünk, hogy mennyire nehéz ebben a szakmában sikeresen hosszútávon helyt állni, milyen tudással kell rendelkezni egy zenekarnak ahhoz, hogy céges rendezvények szívesen látott szórakoztató elemévé válhasson, illetve hogy a mai felgyorsult világban milyen olcsó eszközök állnak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy népszerűbbek és ismertebbek lehessünk a zenei világban.
Hány éve dolgozol ennél a cégnél?
Most már hetedik éve.
A hetedik évnél azt szokták mondani, hogy váltás következik…
Nem lesz váltás, mert igazából én ebben a szakmában találtam meg mindent, amit csinálni akarok és ami érdekel. Ez egy olyan szakma, ami kreatív, minden munkám teljesen más és hagynak egyedül dolgozni. Egyetlen dolog van, ami még érdekelne, az a műsorszerkesztés, amit szintén ezen a szakmán belül ismertem meg. Dolgoztam is szerkesztőkkel…, de nem szeretnék váltani.
Hogy kerültél ide?
Ez egy érdekes történet. A reklámszakmában 13 évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni. Amikor az előző helyről eljöttem kezdtem el nézelődni, hogy hogyan, merre lehetne tovább lépni, vagy mi az, ami ebben a szakmában érdekesebb, akkor jött képbe először a rendezvényszervezés, de nem sikerült beférkőznöm egyetlen ilyen jellegű céghez sem. Aztán végül ismeretségen keresztül kaptam egy lehetőséget, hogy ehhez a cégéhez keresnek nagyon gyorsan valakit, majd behívtak egy interjúra. Azt hiszem ennyire szakmai állásinterjún előtte soha nem vettem részt, de úgy éreztem, hogy vettem az akadályt. Szakmai kérdéseken keresztül tesztelték mennyire vagyok jártas a média a gyártástechnológiák és a kreatív tervezések világában. Majd két nap múlva felhívtak, hogy kezdhetek. Be is dobtak a mély-vízbe, mert egyből kaptam egy egy-hónapos roadshowt, ami félkész vázlat szinten állt akkor, és volt rá egy hónapom, hogy kitaláljam, megvalósítsam úgy, hogy az működjön is. Ez úgy, hogy a rendezvényszervezés területén nem volt még tapasztalatom, elég nagy kihívás volt.
Mielőtt idekerültél volna mivel foglalkoztál?
Sok helyen dolgoztam, de aminek köze van ahhoz, amit ma csinálok, vagyis a reklámiparhoz az egy médiafelületeket értékesítő ügynökség volt ott járműreklám kampányokkal foglalkoztam, illetve korábban édesapám cégénél szerveztem tanfolyamokat. Tehát a szervezés nem állt tőlem távol, de az teljesen más volt, mint összerakni egy rendezvényt.
Ennél a cégnél ahol most dolgozol milyen pozícióban kezdtél és most hol tartasz?
Akkor mikor idekerültem én a médiás részre kerültem, mivel a cégünk foglalkozik médiavásárlással is. Aztán nagyon hamar rájöttek arra, hogy engem más területen jobban tudnának alkalmazni. Elkezdtem, mint junior rendezvényszervező dolgozni a cégnél, akkor még volt, aki segített nekem. Később már teljesen önállóan kezdtem el szervezni a rendezvényeket. Most, mint ügyfélkapcsolati vezető dolgozom a cégnél. Ez azt takarja, hogy az ügyfelekkel és az alvállalkozókkal én tartom a kapcsolatot és többnyire magam dolgozom ki és valósítom meg a munkáimat, nem dolgoznak alám emberek. Mi a produkcióssal ketten oldjuk meg azokat a projekteket, amiket én kapok meg.
A te munkád nem sok szabadidőt hagy. Az év nagy része munkával, utazással telik. Hogyan lehet ezt a tempót bírni emberileg, fizikailag? Mennyire viseli meg a munkád a magánéletedet?
Ezt csak szerelemből lehet csinálni. Ehhez még talán az elhivatottság is kevés, mert ahhoz, hogy ezt jól csináld, ahhoz maximálisan alá kell rendelned mindent. Ez egy nehéz döntés, de ezt a döntést én meghoztam. Úgy alakult a sorsom, hogy úgy döntöttem, hogy ebben a dologban szeretném kiteljesíteni önmagam. Van, aki a családot választja, van, aki más célok felé hajt, én azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ebben szeretnék az egyik legjobb lenni, mert csak úgy érdemes bármit is csinálni. Nem érzem úgy, hogy hiányzik valami az életemből, így vagyok boldog, hiszen a munkában nap, mint nap az álmaimat valósíthatom meg. Az eddigi elért sikereim és a visszajelzések pedig azt mutatják, hogy ezt én nem csinálom rosszul.
Milyen szakmai sikereket tudtál eddig elkönyvelni?
Ügyfeleink több szakmai versenyre is benevezik a munkáinkat és ezeken több alkalommal sikerült eredményesen szerepelnünk. Amit leginkább kiemelnék az a szelektív hulladékgyűjtés szemléletformálással foglalkozó ügyfelünk kampányai és rendezvényei. Nyáron például volt egy több állomásos roadshow és ezzel a szemléletformáló rendezvénnyel, ahova mindenféle környezetbarát megoldásokat vittünk játékos formában, egy LolliPOP második helyezést hoztuk el.
Azok a díjak, amik kötődnek a munkáimhoz egy Effie Awards bronz, néhány LolliPOP és egy Greenovációs nagydíj. Bízom benne, lesz még több is!
Ha jól tudom, a te neved fűződik egy tv műsorhoz is?!
Igen a Borvacsora. 2013-ban a második évadát készítettük el. Én nagyon megszerettem és a saját gyermekemnek is érzem egy kicsit. A második évadban sokkal intenzívebben részt vettem a teljes gyártási folyamatban, mint az elsőben, ennek voltam a projekt vezetője. Ez azt takarja, hogy a gyártás és az ügyfél közötti információáramlást és koordinálást én végeztem. Nagyon érdekes feladat volt és egy teljesen új terület nekem, ebből is sokat tanultam. A műsorkészítés egy nagyon izgalmas dolog.
Azt mondtad, hogy a műsorszerkesztés számodra egy vonzó szakma. Ha valaki felkérne rá téged, hogy a jelenlegi munkád mellett végezd ezt is, elvállalnád?
Nem. Mivel az is egy olyan munka, ami egy teljes embert kíván, ugyanúgy, mint amit én csinálok.
Mit szeretsz ebben a szakmában a legjobban?
Amit nagyon szeretek ebben a szakmában, hogy mindig más és más feladatokat kapunk, minden megrendelésünknél teljesen mások az igények, így folyamatosan fejlődik az ember. Nem is lehet ezt másképp csinálni. Fontos az, hogy naprakész legyél, hogy tudj az új lehetőségekről, az új eszközökről, mindent ismerj, tájékozott legyél a külföldi trendekről, mert csak úgy tudsz olyasmit adni a megrendelőknek, ami egyedi, amivel esetleg még soha nem találkoztak sem ők sem azok, akiknek a rendezvény szól.
Mennyi kreativitást igényel egy rendezvény kitalálása? Ennyi idővel a hátad mögött könnyebb megálmodni vagy nem?
Az, amikor ott tartasz, hogy ki kell találni a rendezvényt, az nagyon nehéz. Kapsz egy témát, illetve azt, hogy mik a célok, amit a rendezvénynek el kell érnie. Az ötletelés az ugyanolyan nehéz. Van úgy, hogy kiugrik a fejemből és van, hogy le kell ülnöm rá kell hangolódnom és eltöltök vele napokat is, amíg összeáll a fejemben, hogy mit szeretnék csinálni. Maga az operatív része az már persze sokkal könnyebb, mint a kezdetben volt.
Te mit gondolsz, mitől válik ma eladhatóvá egy zenei produkció, mi az ami elengedhetetlen elvárás egy produkcióval szemben és mi az ami nem szempont, de a produkciók annak érzik?
Ez egy elég bonyolult kérdés… Van az ügyfeleknek egy olyan része, akik pontosan tudják, hogy a színpadon milyen fellépő művészt akarnak látni, és csak a rendezvény kivitelezésére, egyéb programokra, szolgáltatásokra várják a javaslatokat, de a produkciókat konkrétan rendelik meg. Ezekben az esetekben nincs beleszólásunk. Ez elég sokszor így van. Ha a megadott fellépő nem ér rá akkor adhatunk javaslatokat. Viszont ebben az esetben is már nagyjából be lehet határolni, hogy milyen fellépőt szeretne látni a megrendelő. Vannak, azok a munkák ahol csak a témát adják meg, ott nyilván nagyobb a mozgásterünk, én mindig az adott témához próbálok olyan fellépő művészt, produkciót keresni, ami ahhoz passzolhat, és ami a rendezvény színvonalába is beleillik.
Ez egy nagyon fontos szempont! Akiről én tudom, hogy jó, láttam már, vagy ismerem, vagy több megbízható helyről ajánlották, azzal szívesen dolgozom, mert a zenei, illetve színpadi produkció nagyon fontos a rendezvény sikeréhez.
Mi fontos még? A hangzás, a látvány, a kettő együtt, vagy valami egészen más?
Ha zenekarról van szó, akkor az elsődleges szempont, hogy széleskörű repertoárral rendelkezzen. Fontos, hogy jól összeszokott zenekar legyen. Nagyon lényeges az is, hogy a műsoruk jól legyen felépítve. A frontember személyisége kulcsfontosságú, hiszen ő kommunikál a közönséggel, neki kell tudni, megfognia őket, és tudnia kell alkalmazkodni a közönséghez. Egy DJ-nél is a kommunikáció a legfontosabb, nem szabad, hogy hagyja, hogy kívánság műsorba csapjon át a produkció, de ugyanakkor meg kell találnia azt a középutat, hogy mindenki jól érezze magát, de az irányítás nála kell maradjon. Mindig az a legfontosabb, hogy a produkció hasson. Fontos az interakció, az a pillanat, amikor el tudja vinni a produkció az embereket magával. Én mindig azokat az előadókat és zenekarokat keresem, akik képesek megteremteni egyfajta csodát maguk körül.
Mindenben minőség párti vagyok. Olyat soha nem ajánlok be, amiben én magam nem hiszek.
Nekem is az az érdekem, hogy a rendezvény a legjobban sikerüljön, és abból tudom, hogy sikerült, ha az emberek nem akarnak hazamenni.
Azt mondtad, hogy a megrendelők sokszor pontosan megmondják, hogy milyen fellépőt szeretnének látni. Mi a nagy átlag, milyen jellegű produkciókból válogatnak?
Az éppen futó tehetségkutatós sztárokból szoktak választani az esetek jelentős részében. Ha van rá keret, akkor nagyobb, szélesebb körben ismert előadókat, zenekarokat kérnek. Az egész zeneipar rákfenéje – nem feltétlenül az emberek zenei intelligenciájával van a probléma – , hogy mindenhonnan ugyanazt kapják, az összes médiumból ugyanazt hallják. Az, aki nem jár el koncertre, vagy nem érdeklődik a zene iránt behatóbban, vagy csak nem fogta meg még semmi igazán, az azt látja, ismeri, ami a tv-ben megy, meg amit a rádióban hall. Azt meg tudjuk, hogy mi…
Tehát azt mondod, hogy ha azt szeretnénk, hogy a rendezvényünk sikeres legyen legalább egy tehetségkutatós fellépőt meg kell hívni, mert azt ismerik az emberek javarészt?
Igen, mert lehet, hogy fellép mondjuk egy nagyon tehetséges jazz zenekar, de azt csak a meghívott vendégek max. 20%-a ismeri, míg a tehetségkutatóst szinte mindenki. Ezért később el tudják majd híresztelni, hogy az adott rendezvényen találkoztak X-el, Y-al és még esetleg fotózhattak is vele. Valószínűnek tartom, hogy a megrendelők is ilyen szempontok miatt választják őket, nem feltétlenül azért, amit csinálnak. Sajnos ennek az a hátsó üzenete van számomra, hogy ha valaki ma el akar valamit érni ebben a szakmában, akkor minimum el kell indulnia egy ilyen tehetségkutatón…
Sokan meg is teszik ezt.
Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert míg a közönség felé ezt a lépést meg kell tenni, addig a szakmán belül meg sokakat pont emiatt leírnak, itt ez nem nívó…
Sok zenész van, akinek a munkásságát az évek folyamán végigkövettem és elismerem, közülük vannak néhányan, akik megtették ezt a lépést is, amit a zenész környezet nyilván nehezen fogad el. Bár én megértem ezt is, hiszen ha csak egyszer kerül képernyőre, akkor is minimum kettő-millióan látják, legalább megmutatják, hogy vannak tehetséges zenészek, előadók az országban más zenei területeken is, nem csak abban, ami az épp aktuális trend. Mondjuk, ettől nem hiszem, hogy megváltozik az életük vagy, hogy sokkal többen fognak járni a koncertjeikre. Én azt gondolom, hogy ebben a szakmában ambiciózusnak kell lenni, de valahol meg kell maradni a realitás talaján. Nagyon kevés olyan mai zenekar van, aki annyira ki tud tűnni és akkora sikereket tud elérni, mint a 70-80-90-es években futott zenekarok, akik még ma is színpadon állnak. Ez sem azért van szerintem, mert a régiek annyival jobbak, tehetségesebbek lennének. Nagyon telített a piac, rengeteg zenekar van és kevés a közönség, hiszen nem ismerik őket. Olyan nagy zenekarok, mint a régiek gyakorlatilag ma már nincsenek és erről sok esetben nem a mai bandák tehetnek.
Ma én úgy látom nagyon kevés, ha valaki tehetséges.
Igen. Minél tehetségesebb valaki annál kevesebben értik meg! Én magánemberként a rockzenében élek. Rengeteget járok koncertekre, hetente kettő-háromra is. Nagyon nagy csodákat látok, iszonyatosan sok a tehetséges zenész, de tudom azt is, hogy csak egy bizonyos réteg jár csak el a bulikra, és mindig ugyanazokkal az arcokkal találkozok mindenhol. Sajnos nem is igazán látom azt, hogy hogyan lehetne újabb rajongókat szerezni anélkül, hogy nem tesznek be iszonyatosan sok pénzt a promócióba, de még akkor sem biztos a siker, hiszen a médiából a rock műfaj száműzve van.
A médiából elég sok műfaj száműzve van…
Egyre kevesebben adják ki az új albumaikat CD-n is, hiszen annak sincs már sok értelme ebben a digitális világban, ahol mindenki csak letöltöget.
A zenekarok úgy tehetik ismertebbé magukat, és ezt a módját sokan meg is találták az ismertségük növelésének, hogy fölteszik a dalaikat a videó megosztó portálokra és közösségi oldalakon keresztül osztják meg azokat. A szájról szájra reklám a legjobb reklám ezt én a mai napig tartom. Erre például a közösségi portál, egy nagyon jó eszköz. Az, hogy a Te ismerősöd-közeli ismerősöd mit hallgat, és azt ajánlja, hogy azt hallgasd meg te is, az szerintem egy hatékony felület, és nem elhanyagolható szempont, hogy költségkímélő marketing megoldás is. Így én azt mondom, hogy aki ezt nem használja ki, az sokat veszít. Amit javasolni tudnék azok számára, akik szeretnének rendezvényekre bekerülni, hogy legyen normális bemutató anyaguk. Videó- és audioanyag, fotók és rövid ismertető a bandáról, előadóról. Amikor egy rendezvényhez program javaslatokat teszünk, mindig bemutatjuk az adott fellépőt/produkciót. Időnként nagyon sok időm elmegy vele, hogy össze tudjam vadászni a szükséges infókat, és felvételeket. Úgy gondolom, aki a fellépést komolyan gondolja, az fordítson kellő figyelmet erre is. A mi munkánkat megkönnyíti, a saját esélyeit növeli!
Szerinted meddig lehet ezt a szakmát csinálni?
Azt tartják addig, amíg ki nem égsz benne., valójában addig, amíg vannak ötleteid, amíg kreatív vagy, amíg hajtja az embert belülről valami és minden egyes munkáját úgy akarja megcsinálni, hogy az a legjobb legyen, addig ebből nem lehet kiöregedni.
Mi egy jó rendezvény titka?
A jó rendezvény titka azon kívül, hogy színvonalas és egyedi, azt gondolom ugyanaz, mint a művészek esetében. Megálmodsz valamit, papírra veted, hiszel benne, megvalósítod, látod, hogy működik, és ha jól csináltad, akkor, és csakis akkor lesz igazán érték. Ne csak egy pillanattá váljon az emberek életében, maradandó élménnyé, emlékké nemesüljön. Ezek azok a pillanatok, amik tovább visznek engem is, és ami megér minden áldozatot, minden átdolgozott éjszakát.
„Ahol elfogynak a szavak,ott a zene mesél tovább.”
