Mottónk: …”Cikkek sorozata azok részére akik az olcsó, hordozható, bluetooth lejátszók helyett a kétcsatornás sztereó-hangzás mentén haladnak a csúcskategória felé. Az árak magasabbak, de úgy gondolom, hogy a zenehallgatás élménye megéri a befektetést”… – a szerk.
Mindenekelőtt tisztelet azoknak a szakértőknek, akik karrierjüket az otthoni zenehallgatásnak, a jobb hangzás elérésének szentelik. Képzeljük el annak az embernek hétköznapjait, akinek elsődleges érdeke és célja, hogy megbizonyosodjon arról, hogy egy zene- és audio-rajongó az otthonában szintúgy jól érzi magát, amikor a felvételeket hallgatja!?! Érdekes keveréke ő a mérnöknek és a szenvedélybetegnek, a zeneértőnek és a lemezgyűjtőnek, az eladónak és a vevőnek. Egy biztos – jellemzője a technika iránti megszállottság.
Olykor ésszerű, néha megmagyarázhatatlan az eredmény, amikor egy lemezjátszót a megfelelő állványon összeállítunk egy hang-karral, egy bizonyos hangszedővel, erősítővel, hangsugárzóval és még sok mással, a parkettán vagy a szőnyegen……. Mégis megszületik egyfajta hallgatói egyetértés, de megszülethet az egyet nem értés is, mert benne van a pakliban.
Több kérdés is felmerülhet. Figyeljek jobban a hallott zenére, vagy figyeljek azok kollektív bölcsességére, akik évtizedek alatt tervezik, építik, forgalmazzák és szeretik összehasonlítani a berendezéseket? Természetesen előbb meg kellene hallgatnunk azt a zenét – de biztosan örömmel fogadom az útmutatást, amelyet ebben a szakmában dolgozó szakemberek nyújtanak? Az én fülem és a te füled nem ugyanazokat a hangokat hallja ugyanúgy, és természetesen minden felvétel egyedi.
Sok évtized tapasztalata után állíthatom, hogy az audio-berendezési meghallgatási gyakorlatomat és a füleimet nem tudom kölcsönadni.
Ha áttekintjük az évtizedek történéseit, láthatjuk, hogy valahogy a sztereofónia túlélte. Az izgalmak az 1930-as években kezdődtek de a zene-fogyasztók, saját sztereó lemez albumukat és saját sztereó lemezjátszójukat csak az 1950-es évek végén vásárolhatták meg. Az 1970-es évekre sok egyetemista és zenerajongó saját sztereó rendszerrel rendelkezik: egy lemezjátszóval, egy receiver-el és egy pár hangszóróval. A lemezjátszó még nem volt az „igazi”, bár tartalmazott egy lemeztányért, hangkart és egy hangszedőt. Konstrukcióját tekintve volt még mit fejlődnie, hogy a féltve őrzött és a buliban játszott lemezeket nem koptatja el végleg. A rádióval kombinált erősítő (receiver) több célt szolgált. Egy AM/FM rádiótuner, egy phono fokozat (a hangszedőből származó szerény jel felerősítésére), egy előerősítő (a tunerből majd később a magnóból érkező jel felerősítésére), és egy erősítőből (egy erősebb áramkör-készlet a hangsugárzók aktivizálására).
A korai audiofilek a készülékösszeállításba „ a rendszerbe” bekapcsoltak egy orsós/szalagos magnót, amely lehetővé tette a rádióadások műsorának és a haverok lemezeinek valamint az élő előadások felvételét. Ez volt az első alkalom, hogy ezek a képességek nem szakemberek számára elérhetők lettek. Egyes audiofilek fejhallgatót vásároltak, hogy mások megzavarása nélkül hallgassák a zenét, amit egy olyan technológia tett lehetővé, amelyet akkoriban kissé egzotikusnak tekintettünk. Manapság a tuner aligha szükséges, a kazettát vagy a magnót megkerülte a digitális forradalom, amely megnyeri a fiatalokat (a CD-k és DVD-k lehet, hogy az utolsó produktív éveiket tapossák), de a lemezjátszó egy újjászületés közepén van és a fejhallgatók még soha nem voltak ilyen népszerűek.
Az audio-rendszerek célja az volt, hogy az emberek zenét hallgassanak, rock zenét, elektromos gitárt, mély, erős, dübörgő dobokat. Ha a szoba remegett, de semmi sem zuhant le a polcokról, akkor az nem volt elég hangos.:)) Ma a kétcsatornás sztereó egyszerűbb, elegánsabb és sokkal jobban hangzik, mint az 1970-es években. Ha szeretünk a régi készülékekkel és hangsugárzókkal foglalkozni, netán ezeket felújítani, boldogok leszünk. De, az is egy egészséges törekvés, ha egy új, a felvételekből mindent feltáró hangrendszert tudunk beszerezni.
Alapvetően szükség van egy pár hangszóróra, egy erősítőre és egy lemezjátszóra egy jó, új hangszedővel, és néhány kábelre (a kábelek minősége befolyásolja a hangzás minőségét – ez mára evidencia) Ma már a legtöbb ember nem vesz CD-lejátszót, kivéve, ha egy szép, nagy CD-lemez gyűjtemény tetején ül. A legtöbb embernek nem kell egy AM / FM tuner, bár még élvezet hallgatni egy jó FM állomás. Sajnos a legtöbb ember nem igényli a sztereó térhatását, főleg, ha az audio-rendszer célja a házimozi. Sőt, nincs szüksége távirányítóra sem, ott az okostelefon – mindenre is.
Nos, eleget keseregtünk, nézzünk előre, elvégre mi audiofilek vagyunk és nem elégszünk meg akármivel! Sokkal több van még!
Van egy szobám, ahol zenét szeretnék hallgatni. Van egy jó fotelem, leülök és végig fogom hallgatni a kedvenc zenéimet. Biztos? Talán? Igen! Igen, ezért kell átgondolni zenehallgatási szokásainkat és az otthoni zenehallgatáshoz szükséges alapvető műszaki követelményeket! Ha felmérjük szükségleteinket és összevetjük a megvásárlásra kiválasztott termékek árának alakulását, máris akad jó néhány tényező, ami befolyásolja a zenehallgatás zavartalanságát. Tudjuk, senki sem „ma született bárány” a hifi területén. A jó magyar sztereotípia szerint értünk hozzá, mint a focihoz, a nőkhöz, a politikához, a pecázáshoz, a disznóöléshez és a halászlé főzéshez, mindenhez is. A zenehallgatás egy speciális területe életünknek – az LGT után szabadon …„mindenki másképp csinálja”… Sok ember számára a zene, a hangzás még mindig a legfontosabb társ a nap folyamán, a zenehallgatás következetesen népszerű. Azok a módok, ahogyan az emberek hallgatják a zenét, olyan különbözőek és sokoldalúak, mint maguk a hallgatók.
A továbblépéshez számot kell vetni azzal is, hogy mit csináltunk eddig? Lemez, CD, rádió, számítógép, mit és mennyit hallgatjuk. Vannak készülékeink, de jobbat akarunk. Van lemezgyűjteményünk? Még hallgatni szeretnénk, mert kedves emlékek fűznek a lemezekhez, vagy ki akarjuk dobni? (NE!) Számítanak nekünk az új trendek és/vagy mindenről egyéni véleményünk van? Lehet, csak jól akarjuk érezni magunkat? Mi magunk akarunk zenét hallgatni vagy az egész családdal együtt, sőt hangberendezésünk tetszen a haveroknak is? Beszólja az egész lakást vagy csak a „férfi barlangban” szórakoztasson?
Ma a zene több forrásból elérhető, mint valaha. A mobiltelefontól a hálózatba kapcsolt audio-eszközökig a zene új módon hozzáférhető, az iparág számos olyan megoldást kínál, amelyek néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlenek voltak. Az internet műsorszolgáltatóinak (Deezer, Spotify, Tidal, stb.) köszönhetően különböző zenei hozzáférésben elértük a biológiai csúcsot és láthatóan telítődött a piac. Lehet, hogy a digitális – analóg átrendeződés is végbement. A felhasználók most nagy zenei könyvtárral rendelkeznek zsebükben és bármikor letölthetik az új dalokat bármilyen helyzetben. Az olyan területek, mint a streaming és a többszobás zenehallgatás egyre népszerűbbek.
Viszont a hagyományosnak mondható hanghordozó, a hanglemez új reneszánsza miatt úgy érezhetjük, hogy a vinyl-lemezek visszatérnek, tehát, erős rétegződésen belüli optimalizálódás várható. A modern, egyre hektikusabb és kifinomultabb világunkban az LP a nyugalom oázisaként törekszik arra a hangsúlyra, ami a hagyományos és tartós értékekre összpontosul. A High-End Audio ötvözi az eleganciát és a hagyományos hifi-t a legkorszerűbb digitális trendekkel.
Ha ennyi mindenre kell figyelemmel lenni, akkor felmerül a kérdés, egyáltalán mit kell hallani?
Az alábbi gondolatokat azzal a céllal vetjük fel, hogy jobban értsünk ehhez a szép hobbihoz, amit úgy hívnak, zenehallgatás. A továbbiakkal jó ha tisztában vagyunk és ezentúl keressük ezeket a zenehallgatás közben. Megvettünk egy felvételt, legyen az hanglemez vagy fájl, a kérdés mi van rajta. A következőkben szemelvényeket mutatunk a felvételek oldaláról, ami nagyban meghatározza, milyen hangláncot, főleg milyen hangsugárzót válasszunk.
Elektronikus hangszerek. Önmaguktól nem szólnak. Felvétel készítés közben is mindegyik hangszer rá van kapcsolva valamilyen erősítőre, tehát halljuk annak jellemző hangzás karakterét, hiszen benne van. Pl.: jellemző a Fender és a Gibson gitárok hangzása, különböző szintetizátoroké vagy a Hammond orgonáé. Szintén jellemző a Marshall, VOX, Mesa Boogie, Orange, és a többi gitár erősítő hangzása, nem beszélve a kiegészítő elektronikák (torzítók, flanger, echo stb.) hatásáról. A különböző elektromos zongorák és szintetizátorok hangzása elbűvöl, még akkor is, ha nem sok köze van a koncert-zongora hangzásához, vagy némelyiknek szűk a felharmonikus skálája.
A felvételeken meghallhatjuk a hangmérnök szándékait is – kit/mit hova tett a síkban/színpadon, mekkora hangterjedelmet (aurát) szánt az egyes hangszereknek, mit és hogyan zengetett, visszhangosított, torzított rendelkezésére álló nem csekély elektronikus eszköztárával. Általában a rockzene él mindezzel a lehetőséggel, fokozva a mondanivaló hatását, persze ebben is kétféle van: jó és rossz felvétel. Szeretjük hangosan hallgatni és a basszus tartományát kiemelni, mert a koncertek hangosításánál és a diszkókban ezt szoktuk meg, otthon is ezt várjuk el.
Akusztikus hangszerek. Komolyabb felvételi felkészültséget igényel az egyes hangszerekhez illő mikrofonokkal és mikrofonozási technikákkal, mert már az elején eldől minden. Lehet vonósnégyes, fúvósötös, vagy egy hárfa fuvolával mindegyiknél be kell mutatni a hangszere jellemző hangméreteket és hangterjedelmet. A faltól-falig terjedő akusztikus gitár természetellenes, a „bedugták a fejem a hangszerbe” túlzott hangerő szintet borzalmas elviselni – ezeket a jelenségeket ma már a jó színpadi vagy szabadtéri hangosítás is kerüli!
Egy templomban készült hangfelvétel mutatja a legjobban miről is van szó, a részletek lehetnek: tér-érzet, dinamika, visszhangok. Igyekezzünk a hangszerek saját hangerejét beállítani, ehhez nem árt ha elmegyünk egy-két koncertre, vagy meghallgatjuk egy „művészpalánta” gyakorlását, milyen egy zongora átlagos hangereje három méter közelségből, természetesen, hangosítás nélkül!
Énekhang. Akár a ma divatos, közel mikrofonozott énekhangot is vehetjük alapul, ahol az énekes és a mikrofon között csupán néhány centi a távolság, a jó felvételen rajta lévő aurából meg tudjuk mondani, hogy kövér vagy sovány énekesnőt hallunk. Természetesen ehhez „jól-képzett” hangsugárzó is kell. Egyébként a közeli mikrofonozás egyik előnye, hogy nagyon jó szövegmondású énekesekkel kiváló, hatásos felvételek készíthetők, amik jól szólnak szolidabb hangrendszereken is. Sok mai énekesnő/férfi is képes kiváló teljesítményre, itt nem minden esetben kell a klasszikusokat alapul venni, bár az operaénekesek két dologban nagyszerűek: van hangjuk és énekelni is megtanultak! (rockerek figyelem! Tarja Soile Susanna Turunen-Cabuli finn énekesnő, a Nightwish együttes volt énekese – ugye mindenki ismeri!)
Akusztikus jazz. A jazz improvizatív műfaj és egy meghatározott időben, az éppen aktuális hangulatban készül a produkció. Nincs minden a kottában leírva, a zene elhangzás közben „képződik”, erről készül a felvétel. A jazz nagyságai kitűnő felkészültségű művészek, remekül játszanak hangszereiken. A zeneművet egyvégtében el tudják játszani, a helyszíni felvételeknek atmoszférája is átjön egy jó lehallgató láncon. Az egyes művészek választanak maguknak társakat, sokan egymás szóló lemezein is közreműködnek, hasonló felfogású zenészek évtizedekig képesek együtt játszani. Erre a metodikára életművek(!) vannak felépítve. Rengeteg felvétel készült kicsiny klubokban, a stúdiókban felvett muzsikák lemezei etalon értékűek, a gyűjtők féltett kincsei. A nemrég elhunyt Rudy Van Gelder stúdióban és klubokban készült felvételei ebben a műfajban etalon értékűek, szinte kapaszkodók a többi hangfelvétel hasonlításához, megítéléséhez.
Klasszikus, nagy-zenekari művek. A 120 tagú szimfonikus zenekar 300 tagú kórussal kiegészítve, nos, egy ilyen produkciónak „otthoni” megjelenítése a legnehezebb feladat, akár a felvételi oldalon, akár a kész anyag meghallgatási feltételeinek biztosításában gondolkodunk. A felvételkészítés végezhető kevés mikrofonnal (akár kettő is elég) vagy rengeteg mikrofonnal, (minden zenész vagy hangszercsoport kap egyet). A hangmérnök hangszer-csoportonként képez egységeket és azok hangzásra gyakorolt energia-tömbjét, helyzetét is kihangsúlyozhatja. (jellemző volt a múltban a híres The Decca Tree Stereo Recording Technique) A zene hangulatát, lendületességét és lüktetését, játékosságát elvitathatatlan módon be lehet mutatni. Csak rendkívül jó hangrendszer tudja visszaadni az eredeti helyszíni élményhez közelít. Bármilyen jó is a felvétel a lehallgató láncnak közvetítenie kell a zenei koncepciót és a hangulatot. Külön-külön oda kell tudni figyelni minden hangszerre, még akkor is ha sokan szerepelnek a hangszerelésben.
A kérdésekkel összefüggenek a helység akusztikai körülményei, ezért jól kell felmérni a zene-hallgató helyiség méreteit.
Ha egy lakószobáról van szó és a kényelmes fotelünkről, rögtön az jut eszünkbe, hogy hová kerüljön a két hangsugárzó. Milyen és mekkora és hangsugárzót használjunk? Azért ítéljük a legfontosabb láncszemnek a hangsugárzót, mert esetünkben hangszerként működik, ennek az elektromos jelátalakítónak kell eljátszani a gitár, a dob, a hegedű és a nagybőgő szerepét is, ami külön-külön is elég bonyolult, hát még egyszerre. Ha példának vesszük a trombita hangzását, hamar rájövünk, hogy a hangszer rézből van és levegővel fújják. Nos, a hifi-rendszerünknek semmi köze ehhez, réz is kevés van benne és árammal működik, mégis trombita-hangot kell hallanunk. (szép feladat ennek megvalósítása) Higgyék el nekem, minden fejben dől el! Mármint az összehasonlítás. Valóban hasonlít a kapott hangzás a trombita hangjára? (egyáltalán tisztában vagyunk a trombita valódi hangzásával?) Ha létrejön szobánkban a hangszer hangja, akkor nincs semmi baj, jó a hangrendszerünk.
Egy átlagos lakószoba mérete 5 × 4 méter, egyedi építésű családi házakban nem ritka a 6 × 8 m méret, sőt az ettől nagyobb sem. Lakótelepi szobák esetén lehetséges a 3,4 m szélesség, de akár 5,4m hosszúság is, bár ez extrém eset. A 20 – 40 négyzetméter közötti alapterületre már bátran vásárolhatunk álló hangsugárzókat. Amennyiben 20 négyzetmétertől kisebb alapterületű szoba áll rendelkezésre meggondolandó az álló hangsugárzó, de legfőképpen ajánlott egy pár állványos. (megjegyzés: amekkora alapterületi helyigénye van egy állványosnak, akkora helyre elfér egy álló is és nem kell állványra + pénzt költeni)
Az állványos hangsugárzók hangzására rányomja bélyegét az állvánnyal alkotott szinergia megléte is. Az állványos hangsugárzók kisebb kabinetjének sajátossága folytán egy monitorhatás alakul ki, általában precízebb középtartományt, jó magas-hangszóró esetén szebb „üveghangokat” teltebb csilingelést nyújtanak. Kisebb bázis-távolságot tartva, esetleg közelebb ülve a zene történéseibe „beavatós” hangzást is kaphatunk.
A nagyobb szobákban kellő teret tudunk biztosítani az álló-hangsugárzóknak. Ezeknek a modelleknek a leállítási helyük körül térre/levegőre van szükségük. El kell húzni a hátsó faltól, mert különben nem találjuk meg a helyes hangzási egyensúlyt. A több utas, több hangszórós hangsugárzók képesek a hallható hangok tartományánál szélesebb hangspektrum sugárzására is. A jó elhelyezés van, hogy csak egy centin múlik és máris kialakul a színpad, energiák játéka lesz a muzsika fő vonala, szerencsés esetben hallhatunk a hangsugárzók tengelyén kívül eső, a helység más területeiről „előbújó” hangokat is. – a szerk. –
