Egyes hangstúdiók a hangzásukról híresek. Vajon mi a döntő fontosságú a hangzás létrehozásában? A hangmérnök? A stúdió? A felszerelés? Mi a helyzet a szakértelemmel összefüggő meglátásokkal? Az igazság abban rejlik, hogy mindezek kombinációja.
A készülő hangfelvétel hangzásának minősége a felvételt készítő mérnöknél kezdődik. Egyes mérnökök azt állítják, hogy „arany-fülük” van. Akár arany-, akár ólom füle van az illetőnek, képesnek kell lenni létrehozni „a hangzást”, és tudnia kell, mi hangzik jól és mi nem. Ahogy azonban két ember nem ugyanazt látja, amikor valamit néz, két ember sem mindig ugyanúgy hallja a zenét. Felvétel készítésekor az előadóművésznek is képesnek kell lennie arra, hogy szorosan együttműködjön a hangmérnökkel és ez kölcsönös. Mivel a végeredménynek tükröznie kell a művész által képviselteket, egy jólképzett hangmérnök a kívánt eredmény elérésében nagy szerepet játszik, ezért meg kell engedni számára, hogy változtatásokat javasoljon.
Stúdió-akusztika. A stúdióban és a felvevő térben a legfontosabb az akusztika. Vannak szakkönyvek, amik teljes egészében ezt a témát tárgyalják, ezért itt nem részletezzük. Elég azt tudni, hogy a hanghullámok visszaverődnek a kemény felületekről, például a falakról, a mennyezetekről és a padlókról. A csapkodó visszhang és az állandó visszhang ugyan olyan problémákat okoznak, mint az állóhullámok. Egy nagyon nagy felvételi térnek általában kevesebb problémája lesz, mint egy kisebbnek. Azonban nem minden stúdió lehet akkora, mint az Abbey Roads. A többiben meg kell küzdeni a kisebb helyiségekben előforduló problémákkal. Álló hullámok akkor jönnek létre, amikor egy adott hang hullámhossza pontosan két visszaverő felület közötti távolság (vagy annak többszöröse). Az álló hullámok egy adott ponton vagy erősítik, vagy kioltják egymás energiáját attól függően, hogy hol figyeljük meg. Ez nyilvánvalóan aberrációt eredményez a felvenni kívánt hangban, ami finoman szólva is bosszantó lehet.
A hanghullámok tükröződése. A hang nemcsak egy irányba, három dimenzióban terjed. Így az énekes vagy a hangszeres által keltett hanghullám lepattan a mennyezetről, visszaverődik az egyik falról és a másikról való visszaverődés előtt érkezik a fülbe, talán előbb, mint a közvetlen hanghullám. Szorozzuk meg ezt a jelenséget az egyszerre előforduló számtalan hanggal (beleértve az összes felharmonikust) és belátjuk, hogy a felhalmozódott hangok zajokká fajulhatnak. Mi a megoldás? Részben a helyiség megtervezése, részben akusztikus kezelése.
A felvételi-helyiség kialakításakor el kell kerülni azokat a méreteket, amelyek egyenletesen oszthatók azonos számmal. Más szavakkal, el kell kerülni a 8 x 12 m paraméterű szobát. A nem párhuzamos falak kialakítása is sokat segít. Lehet ferde a mennyezet, vagy több ferde mennyezet-szelvény, ez a technika a jobb előadó termekben használatos, de ezzel még nem lesz akusztikailag tökéletes stúdió.
A helyiséget továbbra is hangelnyelőkkel és diffúzorokkal kell kezelni. Ezek az elemek pontosan azok, amelyekre a nevük utal – az egyik elnyeli a hangot, a másik pedig diffundálja. Az abszorber általában lágy anyag (például üveggyapot), amely megfogja a bekerülő hangot. Egy nagyobb szőnyeg is kedvező hatást képes kelteni. A diffúzor lehet fa vagy egyéb, véletlen szélességű anyagból készült „szalagok” közökkel létrehozott együttese, amelyet a falra helyeznek. Bár ezek a csíkok nem hangelnyelők, úgy hatnak, hogy a hang különböző szögekben tükröződik, és ezáltal a hullámok szétszóródnak és energiájuk elvész. Az akusztikus kezelés trükkje az, hogy ne vigyük túlzásba.
Lehetne az összes falat akusztikus habbal kibélelni, de az így kapott hang „halott” lenne. (Ilyen megoldás használatos a hangzáró fülkékben, de ebben az esetben az akusztikailag semleges hangzás a cél. A feldolgozás során később mindig hozzá adhatunk zengetést, viszont a felvételi folyamat során előforduló túl sok visszhangot nehéz eltávolítani.) Tehát tanácsos a hangelnyelő paneleket csak a falak egy részére elhelyezi. Az lényeg az, hogy annyi hangot nyeljen el, amivel még megőrzi az eredeti elevenségét, és az ne legyen unalmas.
Van egy stúdió, amely jól hangzik egy rockzenekarral, akkor jó lesz egy vonósnégyessel? Valószínűleg nem. A hang beállításához mozgatható paneleket vagy takarókat kell használni. Az akusztikában is van művészet!
Felszerelés. Manapság a legtöbb elektronikus berendezést a lehető legpontosabbra, legjobb minőségűre tervezik. A mikrofonokat a róluk szóló cikk tárgyalja, itt nem fogjuk megismételni. Bár a mikrofonok egyedi hangzással rendelkeznek, a mikrofon elhelyezésének még mindig külön művészete van. A hangszertől való távolság befolyásolja a mikrofon által vett hangot. A mikrofon karakterisztikai iránya a hangot is befolyásolja. A megfelelő hangzás megszerzése nemcsak a megfelelő mikrofon kiválasztását, hanem az elhelyezésének kísérletét, valamint a korábbi tapasztalatokat is magában foglalja.
Akárcsak a mikrofonoknál, az előerősítők esetében is kétféle gondolkodásmód létezik. (Röviden: az úgynevezett előerősítőket arra használják, hogy a mikrofonok által előállított alacsonyszintű elektromos jelet a felvételi folyamathoz felhasználható szintre emeljék.) Egyes mérnökök azt szeretnék, ha az előerősítők hangzásukban semlegesek legyenek, míg mások egy dúsabb vagy színesebb hangot képviseljenek. Az elmélet szerint a feldolgozás során, EQ (kiegyenlítés) vagy egyéb effektusok hozzáadásával, mindig beállítható a semleges hangzás. Más berendezéseket használnak a hang különféle módon történő manipulálására, például kiegyenlítés vagy visszhangzás hozzáadásával.
Keverés – Miután elkészült a felvétel, itt az ideje a fül számára kellemes hangzásúra összerakni! Ez a keverésnek nevezett folyamat, nem csupán az egyes zeneszámok hangerejének beállítása, hogy azok kiegyensúlyozottan szóljanak. Ez a folyamat magában foglalja a különféle hangszerek és ének elhelyezését a hang-színpadon. A hangszereket egy síkban balra vagy jobbra mozgathatjuk, ez az eljárás pásztázás néven ismert, de a dolgok elölről hátra is mozgathatók. A keverési folyamat annak eldöntése is, hogy az egyes hangszerek ne akadályozzák vagy fedjék egymást.
A jól kevert zeneszámban képesnek kell lenni arra, hogy minden hangszert külön figyelni tudjunk, miközben az egész megőrzi integritását és kellemes hangzást biztosít. A keverés magában foglalja az EQ, a reverb és más effektusok beállítását is. A jó keverés összességében egy hangulatot eredményez, amely természetes és kellemes hangzást biztosít – a keverés folyamata szintén művészet.
Mastering. Miután az összes zeneszámot felvették és sztereóvá keverték, egységes csomagba, komplett lemezanyaggá kell egyesíteni. Ezt a folyamatot masteringnek nevezzük. A zeneszámok mindegyikének hasonló hangerővel és egyenletes alaptónussal kell rendelkeznie. A mastering magában foglalja a megjelenési sorrendbe helyezést és az egyes számok közötti csend kijelölését is. Egy jó mastering-mérnök kijavíthatja a javításra szoruló dolgokat, és még mindig változtathat. Amikor az felvételi folyamat befejeződött, muzsika készen áll arra, hogy egy Master CD-re kerüljön.
Mint látható, a megfelelő „hang” létrehozásának folyamata sok lépést tartalmaz. Nagyon sok művészi munkát igényel és sok kreativitás zajlik a folyamatban. Mi, örömmel ülünk le az előadóművészekkel és megvitatjuk a projekteket. Ha kérdés van a hangzással kapcsolatban, kérjük, lépjen kapcsolatba velünk!
További információk:
Music Tools: Weboldal
Hunnia Records: http://www.hunniarecords.com/
Telefon: +36-20/979-6569
