Írásunkkal a tavalyi év egyik tartozását szeretnénk leróni – valami oknál fogva nem volt rá idő.
A legemlékezetesebb hangtechnikai kiállítás (Berliner Funkausstellung – mai nevén: IFA) 1935-ben azaz több mint 80 éve volt. Az AEG bemutatta a meglepett világ nyilvánossága számára az első szalagos magnót, BASF mágnesszalaggal. A készülék kifejlesztése Eduard Schüller német mérnök nevéhez fűződik.
A gyors fejlesztéshez hozzájárult egy szerencsés találkozás, 1932-ben Fritz Pfleumer a BASF mérnöke feltalálta a papír alapú mágneses szalagot. Tehát együttműködve dolgozott a BASF és az AEG. A frissen kifejlesztett magnó még jobb szalagot kívánt, ez ösztönözte a BASF haladását, hogy készítsen egy jobb, műanyag hordozójú szalagot. 1933-ban Schüller egy modern elmélettel élve benyújtotta az első szabadalmat, a felmágnesezett szalag törlésére – lemágnesezésére és a felvétel előtt közvetlen történő előmágnesezésre.
1935 augusztusában a Consumer Electronics Fair első napján az AEG bemutatta a mágnes szalaggal működő AEG K1 típusú Magnetophon készülékét. Bár a nagy és nehéz volt, de már hordozó-bőrönd is járt az eladó készülékhez. Az AEG K1 teljesen egyedi volt, (csak) három bőröndben fért el a készlet: egy a magnetofon, egy az erősítő és egy bőrönd a hangszóró részére.
A mágneses réteggel bevont papírszalag 6.5mm széles és nagyon „alázatos” hangon produkálta a hangzás minőségét. A K1-ben egyenáramú előmágnesezés (DC-bias) volt. A frekvencia sávszélesség 6000 Hz-ig volt rögzíthető. A jel-zaj arány csak mintegy 30-35dB ami az emberi beszéd érthetőségét tolerálta. Ez a magnó 3 meghajtó motorral rendelkezett (Dr. Theo, az AEG csapatvezető mérnökének ötlete alapján) már használta a gyors visszacsévélést és a nyomógombos vezérlést. A 30cm átmérőjű szalag-tekercsre a teljes 6,5 mm-es széles sávban lehetett akár 20 perc műsort rögzíteni, 100 cm/s sebességgel. A szalagtekercs súlya körülbelül 1 kg volt. (Mindent tekintetbe véve mégis, a (papír) szalag helyett a drót volt az áttörés a hangfelvételek gyakorlatában. Összehasonlításképpen: egy acéldrót-tekercs súlya körülbelül 35 kiló volt. – a szerk.) Az így már rendelkezésre álló 20 percnyi játékidő hatalmas előrelépést jelentett a viaszlemezek korlátozott játékidejéhez képest. A szalagos magnetofon-technológia ezután gyorsan megtalálta az utat a rádió műsorszóró stúdiók világába.
A hallható hangminőség 1940-ben nagy lendületet vett, a véletlenszerűen létrejövő találmány, a magas frekvenciájú előmágnesezés révén, amely egyértelműen csökkentette a zaj viszonyát a hasznos jelhez képest. 1950-ben az AEG és a Grundig cégek hozták piacra az első otthoni használatra szánt magnetofont, ami 1959-re teljesen kiforrott technológiává vált.
Schüller Hamburgban telepedett le, ahol új fejlesztési elképzelések, piaci és ezzel termelési területek merültek fel. Az AEG a Telefunken magnetofonok sorozatgyártásán keresett pénzt és tapasztalatot a televíziós jelek rögzítési rendszerének megvalósítására szentelte. 1953-ban a leghíresebb szabadalom a televíziós képek mágneses rögzítésének elmélete, amely a spirális szkennelési elvet ismerteti. 1962-ben Schüller az optikai lemez kifejlesztésében is együttműködött. Gyors egymásutánban megszülettek a videomagnók, majd a DAT-magnó. A dob alakú forgó fej és a szalag relatív sebesség különbségén alapuló rendszerben jobban ki lehetett használni a szalag felületét és meg lehetett valósítani a nagyfrekvenciás jelfelírást.
A Philips 1963-ra zsugorított egyet a tárcsás, szalagos megoldáson, megszületett a kompakt kazetta, és 1979-ben a Sony elkészült formátum-zsonglőr hordozható készülékével a Walkman nevű zsenialitással. Ezek után már mérsékelt sikere lett a következő találmányoknak, kevésbé elterjedt lett a digitális jel mágneses szalagra való rögzítésének a DAT (1987 óta) és DCC (1992) rendszereknek.
A mágnes-szalag viszont a videózás területén óriási sikereket könyvelhetett el az 1980-as, 90-es években. A mai mágneses adattároló, bár egy teljesen más formában, a merevlemez (HDD) alkalmazása.