1947 december 27.-én AT&T Bell Labs. New Jersey-ben figyelemre méltó új technológiát tett közzé. John Bardeen, Walter Brattain és William Shockley októberben állították feje tetejére az elektronika világát azzal, hogy arany érintkezőket tettek germánium kristályokra.
Ekkor még javában az elektroncső uralta a világot. A legtöbb elektronikai berendezés, a televíziótól kezdve a rádiókon át a kezdetleges számítógépekig, elektroncsövekkel működött. Ám a jelentős méretű és fogyasztású elektroncső behatárolta az alkalmazhatóságot, hordozható készüléket nem igen lehetett velük tervezni. A korai számítógépek például ezrével tartalmaztak vörösen izzó, hatalmas meleget termelő csöveket. Nagy méretük miatt ezek az eszközök igen nagy helyet foglaltak, másik hátrányuk a hatalmas energiafogyasztás volt. Érdemes tehát a technológia 70. születés napján egy rövid megemlékezést tartani, mert az életünk más lenne nélküle.
A tranzisztor megérkezése új felhasználási területeket nyitott.
2017-ben a világunk már elképzelhetetlen lenne tranzisztor nélkül. Gyakorlatilag minden olyan berendezésünkben jelen van, ami bonyolultabb egy villanykörténél. A számítógép, a tablet, vagy az okos-telefon millió számra tartalmazzák. Az imádott sztereó erősítőnk, CD-játszónk áramkörei is bőven tartalmaznak tranzisztort, igaz, itt nagyobb méretben, mivel itt több áramot kell kezelni. Nagy-teljesítményű végerősítőkben akár postai bélyeg méretűek is lehetnek.
Mit csinál egy tranzisztor?
Alapvetően ez egy erősítő. Eredetileg, a szabadalom bejegyzésekor, a Semiconductor Amplifier – félvezető erősítő – néven említik. Arany fóliát alkalmazott a germánium-kristály érintkezési pontjainak kivezetésére, mert a szilikont csak később fejlesztették ki. A tranzisztor az elektromos jeleket fel tudja erősíteni, illetve áramköri megoldástól függően kapcsolni tudja azokat. Ez nem tűnik soknak, de különböző kapcsolástechnikák alkalmazásával igen nagy teljesítményt lehet kihozni belőle.
Rövid időre volt csak szükség ahhoz, hogy a mérnökök felismerjék az újdonságban rejlő hatalmas potenciált. Természetesen először a katonaság élvezhette az előnyeit, de miután az első tranzisztoros rádiók elterjedtek, a magán-felhasználók is rohamosan növekvő igényt tartottak rá. Ekkor még nem a hangminőség, hanem a hordozhatóság volt az, ami elvarázsolt mindenkit. Azóta a tranzisztor jelentős fejlődésen ment át és nagy teljesítményű erősítők, speciális, kis méretű eszközök épülnek belőle. Minden gyártó alkalmaz félvezetőt valamilyen formában.
Az első tranzisztor a mai méreteihez képest hatalmas volt, nagyjából fél hüvelyk. A mai szabványok szerint 7 millió tranzisztor férhet el egyetlen szilícium chipre. De ez volt az első olyan szilárdtest-eszköz, amely képes volt egy vákuumcső amplifikációs munkájának elvégzésére. 1956-ban Bardeen, Brattain és Shockley fizikai Nobel-díjat kapott. Nagyobb jelentőségű az, hogy egy egész iparágat hozott létre, ami elindította az információs korszakot, a globális társadalom kialakulását.
