Igazi világpolgárnak nevezhetjük az alt-, szoprán- és tenor szaxofonon is remekül játszó, énekest és zeneszerzőt Muriel Grossmann-t. Párizsban született, de Bécsben nőtt fel, másfél évtizede pedig Ibizán él. Az osztrák fővárosban ötéves korától huszonegy éves koráig klasszikus furulyát tanult, majd később átváltott a szaxofonra. Nagy tisztelője és követője John Coltrane munkásságának. Néhány évvel ezelőtt Budapesten is nagysikerű koncertet tartott. Az előadó albumai közül most kettőt mutatunk be. Ezek különlegessége, hogy a CD-lemez mellett vinyl-en is elérhetőek.
Muriel Grossmann a Golden Rule címet viselő albumát a 2014-ben alapított és máig működő zenekarával készítette. A zenész csapat igazi nemzetközi formáció, amelyben a szerb Radomir Milojkovic gitározik, az osztrák Gina Schwarz bőgőzik és a szintén szerb Uros Stamenkovic dobol.
Az album jól bizonyítja, hogy Grossmann nem csak egyszerűen sokat hallgatott Coltrane-t, hanem meg is értette a néhai muzsikus üzenetét. A kompozíciókon keresztül kvartettje úgy mutatja meg – a saját szerzeményeken keresztül – Coltrane zenei gondolatainak igazi szépségét, őszinteségét és örömét, hogy közben mesterien jeleníti meg a saját kreatív ötleteit. Ez az album az új ötletek gazdag tárháza, karakteres és a hallgató fülének különleges örömet nyújtó produkció. Grossmann köztudomásúan nagy híve az úgynevezett kifejtős játéknak. Ennek megfelelően a 7 kompozíciós repertoár több mint felét a 11 perces játékidőnél hosszabb felvételek adják. Közülük is kiemelkedik a közel 19 perces „Traneing in”. Akik szeretik a tartalmas, nagy lélegzetű, a lelket szabad szárnyalásra ösztönző műveket, azok számára valódi csemege ez az album.
A Golden Rule meditatív nyugalmat és eksztatikus örömet közvetít. Grossmann bemutatja, hogy milyen melódiákat képes előcsalni a hangszeréből, olyan lírai szólót játszik, amely minden bárban diszkrét kompozíciónak tűnik. A szólisták dinamizmusa és a kvartett telekinetikus teljesítménye megvalósítja az album célját: a transzcendenciához hasonló állapotot vált ki a hallgatóságából. Közreműködnek: Muriel Grossmann – szoprán és tenor szaxofon, Radomir Milojkovic – gitár, Gina Schwarz – nagybőgő, Uros Stamenkovic – dobok.
Muriel Grossmann Quiet Earth című albumán egy új muzsikus is debütál. A Mallorca-ról érkező, Hammond orgonán játszó Llorenç Barcelo nem valamelyik régi muzsikus helyére száll be, hanem bővíti a csapatot.
Ez a lemez rövidebb terjedelmű a Grossmann-tól megszokottakhoz képest. Csak négy felvétel kapott helyet rajta mintegy 40 perc műsoridő mellett, valamennyi a szaxofonos saját szerzeménye. Jól követhető módon jelen produkcióban is sok ihletet merít Grossmann John Coltrane-tól. Nos, nekem személy szerint a szaxofonos zenéje mindig a legpozitívabb érzelmeket ébreszti. Ez alól ez a korong sem jelent kivételt. Az albumot nyitó „Wien” az egyetlen, amit klasszikusnak (jazz értelemben) nevezhetünk. Főként a kompozíció felépítésére kell gondolnunk, ahol egy szaxofonos szóló után Milojkovic gitárja, majd Barcelo orgonája, végül Grossmann szaxofonja kerül ismét az előtérbe. A kompozíció gondolatvilágában inkább a lüktető, modern osztrák főváros jelenik meg, mintsem a császári Bécs annó Ferenc József idején.
Az „African Call” című kompozíció egyfajta visszautalásként is felfogható az előadó korábbi, Reverence című lemezére. Legalább is nagy rokonságot mutat a ritmusszekciónak kiemelt szerepet adó az élénk szaxofonszínekkel és afrikai motívumok variáló előzménnyel. Az a benyomás, hogy az African Call-nak egyszerűen nem volt helye azon az albumon, de itt jól működik. Az album második fele egyfajta hitvallásnak tűnik. A „Peaceful River” és a „Quiet Earth” formájában Muriel Grossmann álmai jelennek meg arról, hogyan is kell(ene) kinéznie bolygónknak.
Mindenki a maga eszközeivel szeretné felhívni a figyelmet a bolygónkra leselkedő veszélyekről. A fenntartható fejlődés fontosságára. Mit tehet egy zenész ezért? Zenét komponál és olyan gondolatisággal tölti meg a műveit, hogy az mélyen bevésődjön a hallgató emlékezetébe. Közreműködnek: Muriel Grossmann – szoprán és tenor szaxofon, Radomir Milojkovic – gitár, Gina Schwarz – nagybőgő, Uros Stamenkovic – dobok, Llorenç Barcelo – Hammond orgona
