Az Omega együttes elvesztette két meghatározó tagját. 2020. november 18-án, hosszú, súlyos betegség után, 77 éves korában elhunyt Benkő László, az együttes billentyűse. 2020. november 21-én, 73 éves korában elhunyt az együttes egykori basszusgitárosa, Mihály Tamás.
Az 1962-ben megalakult, később a legnagyobb sikereket magáénak tudó, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar rockegyüttes, sok tekintetben úttörőnek számít a magyar könnyűzene történetében. A magyar beatzenekarok közül 1968-ban, az Omega együttes jelentette meg az első saját nagylemezét. A legnagyobb sikereket aratták külföldön is, ahol a hetvenes években kimondottan sok lemezt el tudtak adni, elsősorban német nyelvterületen. Az Omega együttes lépett fel elsőként egységes színpadi ruhában, és ugyancsak ők használtak először füstgépet, szintetizátort, lézershow-t, valamint a látványelemek kiegészítésére kivetítőt idehaza. Egyedüliként négyszer koncerteztek a Puskás Ferenc Stadionban (korábban Népstadionban), ebből háromszor önállóan. A Kisstadionban szintén ők játszottak a legtöbbször.
Az együttes 1964-ben több poszton is erősödött, ekkor csatlakozott Kóbor János és Laux József (1943 – 2016), aki nemcsak dobosként, hanem szervezőként is fontos szerepet töltött be az Omega életében. Az ő ismeretsége révén került a csapatba Somló Tamás (1947 – 2016). Az együttes 1967-ben átszerveződött, ekkor csatlakozott Mihály Tamás, az együttes első képzett zenésze. Később Mihály Tamás mutatta be az együttesnek barátját, Presser Gábort, aki korszakos dalokat komponált az Omega számára. Szintén 1967-ben csatlakozott Molnár György, az új gitáros. Hatvanhetet írtunk, akkor állt össze a Benkő, Kóbor, Laux, Mihály, Molnár, Presser alkotta hatos, hogy nem sokkal később hetessé egészüljön ki Laux szövegíró feleségével, Adamissal. A szövegeket kezdetben S. Nagy István jegyezte, majd Laux felesége, Adamis Anna lett az állandó szövegíró. Presser és Laux, valamint Adamis Anna 1971-ben elhagyták az együttest és megalakították a Locomotiv GT-t. Amikor 1971-ben Laux József távozott az Omegából, Debreczeni Ferencet, a Bergendy zenekar dobosát hívták a helyére. Kialakult a leghosszabb ideig együtt játszó felállás:
- Benkő László („Laci”) – billentyűs hangszerek
- Kóbor János („Mecky”) – ének
- Molnár György („Elefánt”) – gitár
- Mihály Tamás („Misi”) – basszusgitár
- Debreczeni Ferenc („Ciki”) – dob, ütőhangszerek
1962. szeptember 23. az Omega „hivatalos” születésnapja, a jubileumok ünneplését is ehhez igazították. A zenekar közel hatvan éves fennállása alatt tizenhat stúdió albumot jelentetett meg, nem számítva a nem magyar nyelvű lemezeket, illetve a legújabb, Testamentum című anyagot. Az Omega volt az első együttes, melyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar kísért az 1973-as Omega 5 című albumon, valamint a magyar együttesek közül az Omegának volt először digitális stúdiója, elsőként jelent meg CD-lemeze. Az Omegát gyakran emlegetik a „keleti Rolling Stones-ként”, mivel ugyanabban az évben alakultak, és ma Európa legrégebben működő aktív rockzenekarai közé tartoznak.
„A 1971-es Kisstadion koncerten kint volt az egész szakma. Sokan, mi tagadás, az Omega szánalmas letűnésére, haldoklására fogadtak. Talán még egyszer sem izgultam úgy, mint akkor; a siker azonban igazolta reményeinket”… – Benkő László
Az együttes első évtizedében Benkő Laci szerepköre többször változott, kezdetben zongorán, majd orgonán, furulyán, trombitán, citerán játszott az orgonista Presser mellett. Később, kidolgozott szintetizátor szólói, az együttes által kialakított space-rock stílus meghatározó elemét jelentették. Ő alkotott és játszott legtöbbet önállóan, illetve más produkciókban. 1980-ban mutatták be a Planetáriumban az Űroperát, aminek a zenéjét írta, 1982-ben pedig megjelent első szólóalbuma a Lexikon.
2017-óta hosszan tartó betegsége alatt, kitartó küzdelem után, egy darabig úgy tűnt, felépült, a koncertezést ez idő alatt se hagyta abba.
Három nappal Benkő László után, 73 éves korában eltávozott az Omega együttes basszusgitárosa, Mihály Tamás (Misi) is. Fiatal korában csellózni tanult, de az Omega együttesben basszusgitárra váltott. Zeneszerzőként is tevékenykedett. Első szerzeménye az együttesben a Spanyolgitár legenda, amelyet ő maga is énekelt. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Omega a magyar rockegyüttesek élvonalába került. Presser Gábor kilépése után a legtöbb Omega-dalt ő írta. Olyan számokat írt, mint a „Szvit” vagy a Nem tudom a neved című dal. 1983-ban szólóalbumot készített Szintetizátor-varázs címmel, amin Liszt Ferenc és Richard Wagner szerzeményeit dolgozta fel. 2006-ban az 1956-os forradalom jubileumára készült 56 csepp vér című musical zenéjét komponálta. 2014-ben Basszus! Omega! Egy életre szól címmel könyvet írt az együttes történetéről.
Kóbor János maradt meg az Omega együttes alapító tagjai közül. ….”Nem tudok még egy olyan zenekart, aki a kivált tagjait rendszeresen meghívja a koncertjeire. Benkő Lászlón és rajtam kívül ezeket az évtizedeket senki nem csinálta együtt végig, de mi minden Omegásra úgy tekintünk, hogy a részeink. Mindegyik ugyanolyan tag marad. Ezt nagyon meredeken intézte az élet. A Testamentum lemez megjelenésének időpontját már jó ideje kitűztük, de Laci és Misi halála mindannyiunkat sokkol és megfontolásra késztet. A koronavírus szörnyű dolog, de most időt ad nekünk gondolkodni, mi legyen az Omegával”… – mondta Kóbor János énekes, zeneszerző az MTI-nek. Ma még nyitott kérdés, hogy a tagok képesek-e még hangszert venni a kezükbe, illetve végig tudják-e játszani a koncertet.
Az Omega Magyarország talán legfontosabb, legrégibb és legmeghatározóbb együttese, nemzedékeken átívelő, kiemelkedő életművel, ami nemzetközi szempontból is értéket képvisel. Részben rajtuk nőttünk fel, nekünk különösen a ’70-es évek „űrzenéje” volt újdonság itthon.
Miért szeretjük az Omegát? Többek között… – személyes emlékek következnek:
Néhányszor koncerteztek a Kinizsi utcában, a Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki karának épületében. (a Kinizsi utcai volt Református Gimnázium épülete) Szemben egy „játszótér”, dehogyis!, egy grund volt, akkor még nem kezdték el a sokemeletes, modern kollégium építését. …”Közel volt egy grund, mindig ott voltunk vagy messze elcsavarogtunk”… A környéken laktunk, nem csavarogtunk messze, mert az egyetemi épületből kihallatszottak a próba hangjai. 13 éves voltam. Belógtunk a próbára, néhányan leültünk a padlóra és csak néztünk ki a kisokos fejünkből. Azután itt létesült a Kinizsi utcai Omega-klub. (1968 ápr. 28. koncert, a környező házak ablakában és a szemközti ház gangjain fiatalok álltak/ültek, a Kinizsi utcába nem lehetett megmozdulni. A Kinizsiben alkalmanként háromezer tinédzser érezte úgy, hogy a nagybetűs nyugat itt van keleten.)
1971-ben több, mint egy órát álltam sorban a mára legendává vált „E”-Club előtt Budán, egy Omega klubtagsági igazolvány igénylőlapért. Ezen a stencilezett lapon a szakmunkásképzőnek (ahová jártam) igazolni kellett a jó tanulmányi előmenetelt és a munkahelynek a szorgalmas gyakorlati munkát. Utána ismét egy röpke óra és megkaptam a fényképes igazolványt. Mindenki örült, mert egy tagságival rendelkező fiú bevihetett egy lányt akinek nem kellett(!) belépőt fizetni. Hoppá! Az új Omega-klub, az „E”-épület előtt minden vasárnap hosszú sorok álltak, már délután háromtól, noha az Omega csak este hatkor lépett színpadra. Színpadra(?). Kicsinyke dobogó volt az, közvetlenül az „öltöző”, azaz a Budapesti Műszaki Egyetem előadótermeinek egyike mellett. Ha nyílt az ajtó, és belépett rajta Kóbor vagy bárki más a közülünk való bálványok társaságából, a csajok éppúgy elaléltak, mint a szünetekben, amikor a nem csupán a zenét kedvelő srácok arra a folyosóra vitték őket, ahol párok álltak a délutánt idéző hosszú sorokban és csókolóztak ugyanolyan vadul, ahogyan Molnár Gyuri tépte a húrokat.
Később, 18 éves fejjel, a dalok szövege lelkünkben fontossá, meghatározóvá vált.
…”Ha én szél lehetnék, egy lányt megkereshetnék a világban, a világban.
Szétfújnám hosszú haját, port az útról, merre jár. Szaladnék nyomában”…
…”Lábnyomommal körben a földet megjelöltem, hogy megtalálj, ha keresnél.
Hoztam ezt a dalom, mondja el, hogy tudom, megtalálsz, ha keresnél”…
Amikor csalódás ért csak fel kellett idézni:
…”Én elmegyek, szólt a kisgyerek. Neked elmondom, másnak senkinek.
Majd addig megyek, míg lesz egy kis sziget, ahol boldog leszek.
Nem szóltam neki, nem mondtam, nincsenek szigetek.
Csak azt mondtam, fiú, ég veled, várom a leveled”…
És nem mentem el sehova, néhány néhány akkori haver disszidált (akkor így mondták) a mai napig nem tudok róluk semmit.
A Bűvész című dal következő sorai is beivódtak:
…”Ő az, aki elintézte, bármennyit csal, mégse de, mégse de, mégse haragszol meg érte.
Mindenki a kezem nézze, ezt mondja, mert tudja, a lényeget fentről úgysem veszed észre.
Tapsolunk a régi trükkökön, mindenki jót nevet.
Tapsolunk, hogy annyi már a nyúl, hogy mozdulni nem lehet”…
Sokkal később, a szokásos novemberi Hifi-Show alkalmával elsőként mutathattuk be a Napot hoztam, csillagot koncertturné 2004 DVD-lemezét, az első hazai rock DVD-lemezt Dolby Digital hangzással. – a szerk.
…”Itt van a katasztrófa holnapi színhelye, a térkép túlsó fele.
Benned a pillangó álma, halál ruhád, melybe lassan nősz bele”…
…”Mennyben az angyal, felszállt a lélek, falra festve az utolsó képet.
Nincs félelem, nincs távolság”…
És most csend, néma csend – az emlékezés csendje. Laci, Tomi nyugodjatok békében!
