Audiofil berkekben sokszor téma, hogy mit hallgassunk, milyen felvételek között válogatva teszteljük a berendezéseket és a hangsugárzókat. Magazinunk eddig is megtette magáét a jó felvételek népszerűsítésében, most is azok között válogattunk amiket jó szívvel, nem csak hallgatni ajánlunk.
Cikkünk címében említett „tiszta hangok” áttétele kire illene a legjobban, mint hazánk egyik zseniére, Bartók Béla zenei szemléletére. Három művész, Szandai Mátyás – nagybőgő, Mathias Lévy – hegedű, Lukács Miklós – cimbalom triójának Bartók Impressions című lemeze (BMC CD254) mindent elárul a művek és Bartók szellemisége iránti hozzáállásról. Még 2016 januárjában kezdték el első kreatív együttműködésüket a Budapest Music Center művészeti vezetésével. A Bartók Impressions egy meghívás a klasszikus és a jazz, az érudit és a népszerű, írott és improvizált zene földjére. Stílusuk teljesen nyitott, modern zenei elképzelést képviselnek, hasonlóan a nagy utazó és etnomuzikológusról, Bartók Béláról kialakult képhez.
A triót Bartók hagyományos zenei világa, például a Mikrokosmos vagy a Román Tánc inspirálja, néha népi eredetük hangsúlyozásával, néha inkább összetettebb zenei struktúrába helyezve. A ritmikus és harmonikus ötletek gazdagságát használják hídként Bartók zenei nyelve és a kortárs jazz között. A trió hangszerelése, cimbalom, nagybőgő és hegedű felállítása, végtelen hangulatváltozások sorozatát és új hangok megtalálását teszi lehetővé. A három zenész messzemenően kihasználja hangszereinek képességeit, személyes stílusokkal fejezik ki a zenekar egyedi hangzását és identitását. Ajánlatunk úgy is szólhat, hogy az album bevezetőként tökéletesen alkalmas Bartók eredeti műveinek későbbi megismerésére.
A három muzsikus az első közös hangtól az utolsóig ugyanazt a nyelvet beszélik. A hegedűnek testes hangja van, a nagybőgő csodálatos dallamokat játszik, a cimbalom a hangzást szellemes akkordjaival, briliáns átkötéseivel, abszolút nagyvonalú kíséretével és minden szépséget felvonultatni képes szólisztikus improvizációval gazdagítja.
Wolf Péter – Wolf-Temperiertes Klavier című munkáját Balogh József zongoraművész tolmácsolásában veheti kézbe a zenerajongó. (BMC CD259) Wolf Péter művét, saját bevallása szerint, posztmodern prelűdöknek titulálja. A zene és a mesterségbeli tudás vezetésével elviszi a hallgatót több klasszikus szerző világába, mintegy úton, végig visz a muzsika értése és élvezete adta folyamatba.
Igen széles asszociációs kört mozgat meg a megidézett szerzők, korok, műfajok és karakterek tekintetében egyaránt. Ez hozzásegít ahhoz is, hogy Wolf mint eredendően gyakorlati zenész, roppant elegánsan meg tudja kerülni a posztmodern, a posztavantgárd vagy az érvényes zenei nyelv problémáit és az egyéb művészetfilozófiai kérdéseket. Ő ugyanis minden nyelvet születése óta ismer, alkalmazni tud, illetve fel tud használni, és keze alatt egyikük sem hajlamos arra, hogy érvényét vesztettnek hasson. A huszonnégy darab valósággal tobzódik a hatásokban és utalásokban, de Wolf kimeríthetetlen fantáziájának és a tételek – legkevésbé sem improvizációszerű – sokrétegűségének köszönhetően szinte minden eredeti benyomást kelt bennünk, sőt, felfedezhető a határozott üdeség is.
Balogh József a lemezfelvétel hőse, akinek előadása több, mint egy mintaszerűen kidolgozott, értő és technikailag makulátlan előadás. Játékának minden pillanatából a zene odaadó tisztelete sugárzik, a szándék, hogy meggyőzze a hallgatókat a mű jelentékeny súlyáról, világának gazdagságáról. Ez az affinitás és empátia Wolf Péter és műve iránt valamiképpen a komponista szerzőtársává is emelte őt.
Tálas Áron Trió – Little Beggar című albuma a zongora, bőgő és dob alkotta trió nagyon is számontartható munkája. Áron a magával ragadó lendülettel kezelt vagy éppen balladisztikus dallamok tipikus jazz és esetenként lírai hangulatú zongora futamaival, a méltó partnerek, Barcza Horváth József – nagybőgő és Gyárfás Attila – dob, remek kísérettel és szólókkal szolgálják a muzsikát és ezzel együtt a hanglemez-gyűjtőket. (BMC CD264)
Egy biztos, ez a lemezfelvétel telitalálat annak aki klasszikus-zenei alapokon nyugvó virtuóz zongorajátékot és a népzenei motívumok friss kidolgozását kívánja meghallgatni. A lemezen kizárólag saját szerzemények szerepelnek, senki ne keressen amerikai utánérzést, még akkor sem ha a jazz „szülőhazája” Amerika. Szembeötlő az eredetiség, az őszinteség és a frissesség. A műsoranyag tallózásakor bőven találunk világos dallamokat, amik nagyon jó alapanyagnak bizonyulnak az improvizációkhoz. Tálas Áron a zongorán egyaránt mutat imponáló líraiságot és szélesen áradó szenvedélyeket, mindig lenyűgöző tisztasággal játszik. Akár egy megfontolt tempójú, elmélkedő darabot, akár gyors tempójú részeket hallgatva mindig pontosságot, harmóniát, élményt kapunk.
A trió ritmus szekciójában Barcza Horváth József klasszikus képzettségű nagybőgős, aki a jazzben találta meg alkotói szabadságát. Hangszerének művésze, bármilyen valószínűtlen tempóra gyorsul is fel, a nagy lendületben mindig pontosan követhető szólóinak dallamvezetése. Kísérő szerepben szerény és abszolút pontos, azonnal ráhangolódik játékostársaira. Gyárfás Attila jazzdobos már most tökéletesen birtokában van a dinamikának, elsőrangúk erényei még akkor is ha parodizál.
Ezt a lemezt a hallhatók fogadják szeretettel, annyira, mint ahogyan azt előadóik játsszák!
John Patitucci világhírű bőgős/basszusgitáros így nyilatkozott: …” Gyönyörű dallamok váltakoznak bátor zongora részekkel, igen változatos stílust és gondolatokat mutatva. A szerzemények mind szép kompoziciók, emellett jól mutatják a virtuozitást. Gratulálok!”…
Grencsó Collective Special 5 with Ken Vandermark – Do not Slam the Door! (BMC CD271)
A lemezanyag talán a legjobban mutatja, hogy a közös művészeti munka hogyan képez hidat a muzsikusok között. Grencsó István – tenor és alt szaxofon, klarinét és fuvola, vendége Ken Vandermark – tenor szaxofon és klarinét, valamint Stevan Kovacs Tickmayer – zongora, elektronika meghatározó vezetésüket és világukat két nagybőgős Benkő Róbert és Hock Ernő egészíti ki, a dobszerkón ki más játszhatna, mint Miklós Szilveszter.
A lemezanyag felfogható a hazai avantgárd jazz meghatározó alakja, a Grencsó Open Collective és a Trió Kontraszt egyfajta fúziójának is. Nagyon izgalmas a két fafúvós, zongora, két nagybőgő és dob hangszerösszeállítás. Ken Vandermark közismerten az igen markáns Chicago-i jazz színtér egyik, immáron hosszú ideje, legkiemelkedőbb alakja. A „nyitott zene”, vagy ahogy tetszik a free jazz, lényege éppen az, hogy változó társakkal mindig új, szabad zenét lehet játszani. Talán nem is idézőjelbe kellene tenni, hanem inkább csupa NAGYbetűvel írni! Grencsó és Vandermark zenéjének fordulataiban a folyamatos megújulás, az új és új kifejezésformák keresése alapértéknek mutatkozik. A zenész példaképek között megtalálható John Coltrane, Albert Ayler, Anthony Braxton, Henry Threadgill, Steve Lacy, Alexander von Schlippenbach, de Gerry Mulligan, Sonny Rollins és Glenn Gould neve is. Micsoda lista, micsoda életművek – bármelyik művésztől veszünk lemezt remek művekkel, invenciózus előadásokkal találkozunk.
A Do not Slam the Door! lemezen felsorakozott kompozíciók összetett szerkezetűek, fellelhető az erőteljes szving és természetesen a diszharmonikus futamok. A muzsikában jelen van Vandermark minden hangszeres tudása tenoron, klarinéton és basszusklarinéton, lehetőséget nyit Grencsó számára további hangszínként a fuvola gyakoribb használatára. Emlékezetes szólóban mutatja meg, miként építhető be a hangszer a free hangzásba. De, bizonyosságot nyer az is, hogy a mai zenében mennyire elmosódik a határvonal a komponált és a spontán darabok között. Egyébbként remekmű született amit, akármennyire nehéznek talál a klasszikus jazz-művekhez szokott közönség, nyitott fülekkel és lélekkel akár egyvégtében is meghallgatható.
Partnerünk: BMC Records