De, mi is pontosan az a „British Sound”? Ez egy meglehetősen homályos kérdés, és biztosak vagyunk benne, hogy több ezer különböző és egyedi szempontokat figyelembe vevő válasz létezik. Egyesek számára a British Sound a lendületes hatvanas éveket jelenthetik, amikor a The Beatles és a Rolling Stones vezette a slágerlistákat és meghódította a világot. Talán az amikor a „brit-pop” uralkodott az éterben, vagy amikor az Oasis és a Blur összezárt a zenei fölény érdekében. Ez akár a londoni punk forradalom idején is megtörténhetett, a The Sex Pistols, a The Damned és a The Clash által képviselt jelenség kihívást jelentett. Mindez nagyszerű és érvényes válasz – de!
A hifi-rajongók számára a „British Sound” a hangot, a hangzást a legtisztább formájában jelenti. Hamisítatlan és valódi ábrázolása annak, amit a művészek előadni szándékoztak, amikor belépnek a stúdiókba. Ennek elérése nem volt olyan egyszerű, mint gondolnánk. Minden a művészek, mérnökök és az audio-gyártók fokozatos, kombinált és egymásra ható erőfeszítése volt az elmúlt több, mint hatvan évben. Az 1960-as években a hangstúdiókban elkezdték feszegetni a lehetőségek határait. Az angolok az Egyesült Államokból vették át az újításokat, és megkezdődött a hangkialakítás kísérlete, valamint az ellenőrzések módszereinek meghatározása. Az Egyesült Királyságban folyamatosan fejlesztett technikákkal, valamint a brit gyártmányú felvevő/keverő konzolok és elektronikai komponensek használatával a „hangászok” elkezdték a brit hangzás kialakítását. Fantasztikus művészek özönlötték el a stúdiókat, mint pl.: a The Rolling Stones, a The Who, David Bowie és a Pink Floyd, akiknek saját hangmérnöke Alan Parsons, nevével fémjelzett együttese is világhírű lett. A brit földön írt és rögzített brit producerekkel és brit mérnökökkel felvett zeneművek olyan hangzást eredményeztek, amely felismerhetően brit lett.
Kétségtelen, hogy a brit popzene hatása az 1960-as és 70-es években nagyban befolyásolta az akkori hifi ízét/zamatát és a brit hangzás fogalmát. Ha meghallgatjuk a korai Beatles-lemezeket, feltűnik a „zsibongó” felső/közép tartomány. A brit hangzás gyökerei minden valószínűség szerint még messzebbre nyúlnak vissza, mint az 1960-as évek. A BBC egy évtizeddel korábbi korszakában saját kutatási és fejlesztési létesítményt hozott létre a televízió- és rádió-technológia kutatásaihoz, amelyből olyan fejlesztések születtek, mint a Nicam sztereó vagy a monitor-hangszórók. A BBC volt az első, amely holisztikus módon kutatta a hangsugárzókat, beleértve azok részegységeit, a kabinet rezonanciákat és a keresztváltó fázis linearitását. Az ekkor konstruált hangsugárzók, mint például a BBC LS3/5a, sok tekintetben még mindig felülmúlhatatlan. Ezeket a kis monitorokat furgonokban lévő ministúdiókhoz fejlesztették ki, hogy biztosítsák a helyszíni közvetítés hangzásának jó minőségét. Sima, kellemes hang, egy egyenletes frekvencia átvitelű hangsugárzó született. Azáltal, hogy engedélyezték ezeknek a hangszóróknak a Rogers és a Spendor márkanév alatti gyártását, ez a kiegyensúlyozott, semleges hangzás lett a szabvány. A többi brit gyártó cég ebből a kutatásból táplálkozva termékeiket az LS3/5a-val közös ősökhöz hasonlították. Ez az öröklődő brit hangzás DNS-e.
…„Az egyik fő dolog, ami megkülönböztette a mérnököket az volt, hogy hajlandóak voltak objektív és szubjektív tesztelésre. Bíztak a fülükben, amikor a berendezések tervezéséről és a mérésekről volt szó, és nem féltek új ötleteket kipróbálni”… – nyilatkozta Peter Thomas, a PMC alapítója és elnöke.
A következő úttörők vezették a világot a hifi-hangzás fejlesztésében: Gilbert Briggs és Peter Walker, akik az 1930-as években indították el a Wharfedale és Quad márkákat és akik átadták a stafétabotot olyanoknak, mint Stan Kelly és Arthur Radford, a Kelly szalag-magassugárzó és az alacsony torzítású dómsugárzó feltalálóinak. A kézzel válogatott alkatrészek felhasználásával készülő, gondos, büszkén és tisztelettel készített termékek az örökség részegységei. A mérnöki lelemény hosszú távú hatása egy iparág létrehozása volt, olyan márkákkal, mint a B&W, Linn, Mission, KEF, Arcam, Rega, Naim és mások, amelyek egymást múlják felül az innovatív tervezés terén. Az innováció és a minőség iránti szenvedélyük mutatta meg az utat a következő generáció számára.
Az idők természetesen változnak, és akár brit tulajdonban vannak, akár nem, ezek az audio-cégek 50 év elteltével is léteznek. A „brit hifi” címkéje még mindig hordoz némi jelentést az audio-rajongók számára szerte a világon.
..„ A termékeknek előkelő státusza van, még az olyan nagy audio-múlttal rendelkező országokban is, mint az USA vagy Japán. Tudjuk, hogy minden azon múlik, hogy mit akar az ügyfél. Ügyfeleink által generált visszajelzéseket nem szabad alábecsülni. Ez az, amit a brit hifi jelent számunkra, és így oka annak, hogy az Egyesült Királyságban nagyszámú hifi-cég tud működni. Szerencsések vagyunk, hogy sok rajongó van táborunkban”… – mondja Alex Munro, a Q Acoustics márkaigazgatója és Ben Lily, az ATC műszaki értékesítési vezetője.
Tehát megvannak a felvételek, de hogyan tudjuk lejátszani őket? A brit hangzás fejlesztésében következő fontos tényező az volt, hogy olyan termékeket kell készíteni, amelyek az új felvételeket a kínált részletek és színpad-mélység elvesztése nélkül játsszák. Szerencsére a Cambridge-ből származó „fényes szikrák” megerősítették azt a kihívást, hogy a zenerajongók ne csak átlag hifi-berendezéseket vigyenek haza, hanem olyan audio-berendezéseket is, amelyek semmit sem adnak hozzá, vagy nem vesznek el az eredeti felvételből.
Az amerikaiak szerették a nagyerejű, vaskos basszust hangsúlyozni, hozzáadni, a távol-keleti népek pedig szerették feldobni a középtartomány hangzását, hogy javítsák az énekhangok hatását. A britek csak valami őszintét és tiszta dolgot akartak. Ahogy haladt az idő, úgy fejlődött a technológia és a zenei trendek is. Az angol mérnökök szakértelmüket és jó füleiket mindig arra használták, hogy azt tegyék, amit a legjobban tudtak: hűek maradni a brit hangzáshoz. Mit jelent a „British Sound”? Arról szól, hogy el kell távolítani minden olyan akadályt, amely torzíthatja vagy megváltoztathatja az eredeti felvételt, és nem adni hozzá sajátságos ízt, ezért amit a termékekből hallani, az a tiszta és szűretlen brit hangzás. Ha a poharat egy optimista félig tele, a pesszimista félig üresnek látja, akkor egy mérnök azt fogja mondani, hogy a pohár kétszer akkora, mint amennyinek lennie kellene(!) Az audio-területén jeleskedő elektromérnök azt is hozzáteszi, hogy a hangzás legyen …„pontos, hűséges és igaz, ne asszociáljunk egy bizonyos hangzásra, mint olyanra, mert az audio-rendszernek el kell tűnni a zene elől. Ha nem, akkor nem megfelelően lett megtervezve”…
Tehát, a pohár feladata, hogy segítsen meginni a vizet, de ne változtassa meg a folyadék ízét vagy színét – úgy az audio-rendszernek is hűnek kell lennie a nevéhez, és a felvételt lehetőleg hűségesen kell továbbítania. De, bármilyen nemes is ez a cél, vajon valóban megállja-e a helyét a pohár víz hasonlata? A válasz nem egyszerű, mivel a lemezjátszókhoz, erősítőhöz és hangszórókhoz képest az üveg egyszerű eszköz. Nincsenek problémák a mechanikai veszteségből, a digitális-analóg átalakítás hibájából, a különböző frekvenciájú, nem kívánt rezonancia problémáiból. Fodrozódik a víz, talán egy kicsi el is párolog belőle, de még mindig olyan az íze, mint amikor a csapot elhagyta. Egy audio-berendezés építésénél vannak korlátok és kompromisszumok. A feladat megvalósítása bonyolult. Minden szükséges elemhez kiválasztani a legjobb anyagokat, amelyek árban megfizethetők, majd az anyagokat felhasználni a legjobb teljesítmény elérése érdekében, és éppen a hangzás az, ami a rövid időn belül kiderül. Szinte lehetetlen olyan egységet létrehozni, amely az eredeti rögzített hangot adja.
…„Az 1960-as évek végén az Egyesült Államokból érkező hifi-termékek, az Acoustic Research, a Marantz és a JBL tervei megjelentek az európai piacon. Sokak számára kiderült, hogy az amerikai hangszórók hangszín egyensúlya, kövérebb basszussal és hangsúlyosabb jelenlét érzettel eltér a brit tervezésű hangszóróktól. Ez eltúlozta az ének, vonós és fúvós hangszerek felső harmonikus tartományát. Az amerikai popzene jellegzetessége a némileg nagyobb, fényesebb kivetítés, de amint azonban egy klasszikus zenei felvétel felkerül a lemezjátszóra, a semlegességtől való eltérések gyorsan cserbenhagyják a hallgatót. Még az Egyesült Államok területén belül is – keleti part/nyugati part felosztással – van hangzásbeli különbség. Keleten olyan márkák voltak, mint az Acoustic Research, nyugaton pedig a JBL. Mindketten a semlegesebb és pontosabb brit hangzással versenyeztek, bár rengeteg amerikai kommentátor akadt, akik az Egyesült Királyság termékeinek hangzási stílusát meglehetősen laposnak találták. Csak az Egyesült Királyság elhagyása után jutott eszembe először, hogy a szórakoztató, érzelmileg telített hangzás miként tekinthető tipikus britnek”… – nyilatkozta Peter Comeau, az IAG (márkái között a Wharfedale, a Quad és a Mission) akusztikai tervezésért felelős igazgatója.
Lehet, hogy mindannyian hozzászoktunk ahhoz, hogy valamilyen fokú adalék társul a hangzáshoz, de ez még mindig nem jelentheti azt, hogy ne lenne brit hangzás. Csak azért, mert a brit hangmérnökök egyike sem csinál semmit szándékosan, ez nem jelenti azt, hogy kívülről nézve nem létezik jellegzetes hangzás. Az Egyesült Királyságban alacsonyabb a többcsatornás erősítők aránya. De, itt van kereslet a nagy teljesítménnyel és egyszerű, áttekinthető kivitelezéssel rendelkező árarányos termékek iránt. A hangminőség az első és legfontosabb szempont. És pontosan mi ez a hangminőség? A természetes egyensúly megtalálása, a pontos, tiszta basszus, és széles sztereó képalkotás jó mélység- és magasság érzékeléssel. Zeneileg szórakoztató, érzelmi érintettséggel lehet hallgatni, jó ritmus- és dinamika értékű hangzás, amely magával ragadja a hallgatót. Tehát kézenfekvőnek tűnik az időzítés, a dinamika, a tónusegyensúly – ki ne szeretné ezeket? Egyes piacok azonban valami mást követelnek.
