Ávéd János, Fenyvesi Márton, Benkó Ákos – Balance – for we know in part
A Balance jazz-formáció tagjai ismerik határaikat, csak éppen folyton késztetést éreznek ezen határok feszegetésére. A lemezen a csodálatos hangok mellett szerepet kap a csend érzelmekre ható fokozása, az elmélkedés és a séta olyan területre ahonnan az ember nem akar visszatérni, mert úgy érzi megérkezett.
…”Az emberek mindig túl akarják lépni saját korlátaikat. Rájöttem, hogy amit saját erőnkkel próbálunk megtenni, mindig maradandó és emberi. Valójában nem az a fontos, amit csinálunk, hanem az az irány, ahová a cselekedeteink mutatnak, és ha valami igazán jó a zenében vagy bennem, akkor eredetileg nem tőlem fakad; ezt kapom”… – nyilatkozta Ávéd János szaxofonos-zenekarvezető a lemez címéről.
Ez az album a beszéd prozódiáján alapuló kompozíciókat, az improvizáció pillanatát idéző, ritmikus alapú kompozíciókat, az elektronikával dúsított népballada hangulatot közvetít, valamint egy zenedarabban nagy szerepet szán a csendnek. Az albumon megjelenő különböző stíluselemek és színek ellenére Ávéd János és a közreműködők, Fenyvesi Márton gitáros és Benkó Ákos dobos minden hangot ugyanazon helyzetből indítanak. Ez a kimeríthetetlen keresés, mint alapvetés, amelynek célja a egész. Ezt követelik a hallgatótól is, mert odaadó figyelem nélkül ez a CD-lemez legfeljebb az ajtóig engedi a hallgatót.
A kiváló muzsikusok a Balance című albumon új zenei lehetőségeket keresnek a dob/gitár/szaxofon kombinációban látott szabad zenei formákban, basszus hangszer nélkül. Ennek során bármilyen spontán felmerülő dallamelemet felhasználnak. Ávéd János kulcsfontosságú tag és szólista a Fekete-Kovács Kornél vezette Modern Művészeti Zenekarban, velük számos zeneszerzői koncertje volt, amelyeken a felállás nagyzenekar számára írt vagy rendezett művét játszotta. A zenekar tagjaként már számos világsztárral dolgozott együtt, mint Benny Golson, Kurt Elling, Eötvös Péter, Bob Mintzer, David Liebman, Randy Brecker, Chris Potter és még sokan mások. A zenében az improvizáció és a kompozíció közötti finom egyensúlyt keresi. …”A jazz zenészek talán arra vágynak, hogy spontán módon tudjanak játszani a zeneszerző forma-érzékével és a kompozíció tökéletességével”…, – mondja, a zene mégis sokkal több számára, mint egy -mûvészeti élmény. Minden koncertjével az isteni tökéletességre törekszik, legyen szó free jazzről, lírai hangulatú dallamos jazzről, vagy szokatlan formákról, amelyekben nincs sok közös vonás a Bach zenéjében ábrázolt „isteni renddel”.
Amikor a zenerajongó úgy érzi, már mindent hallott akkor érdemes elővenni ezt a lemezt.
Fekete-Kovács Kornél & Modern Art Orchestra – Foundations – Yamas and Niyamas
A Modern Art Orchestra, a szerző Fekete-Kovács Kornél művészeti vezetése alatt, az elmúlt tizenhárom évben a hazai jazzélet egyik meghatározó együttesévé vált. A kísérletező műhelyként is aposztrofált zenekar a kortárs klasszikus és jazz-zene területén egyformán maradandó koncerteket és lemezeket tudhat a magáénak.
Ez az új lemezanyag a jógafilozófia ihlette kortárs dzsesszzenekar-programcsomag, a Foundations a tudatosságot a zene segítségével tárja fel. A keleti és a nyugati perspektívát egyaránt alkalmazva erősen strukturált darab, sok réteggel és irányított improvizációkkal, amelyek tükrözik Yamas-t és Niyamas-t, a jógi lét első két tételét. A Modern Art Orchestra világpremier felvételét Fekete-Kovács Kornél zeneszerző vezeti. A meditatív, műfaji határok közé nehezen szorítható csapat muzsikáját ezen a lemezen is megidézik.
A Foundations Yamas and Niyamas formátumát tekintve egy nagy zenekari szvit, a zenekar-vezetővel és négy vendég művésszel együtt 23 zenész bevonásával készült, hatalmas zenekari mű egy bizonyos keleti gondolkodás- és életmódnak a nyugatias zenei lenyomata. A címben szereplő Yamas erkölcsi tiltásokat, a Niyamas pedig etikai előírásokat jelent, melyek Patandzsali nyolc ágban megfogalmazott jógafilozófiájának első két tagjaként szerepelnek. A nagyszerű trombitás, kürtös, zeneszerző, hangszerelő, Fekete-Kovács Kornél nem tud, és nem is akar kibújni jazzista mivoltából.
A Modern Art Orchestra mellett négy pompás vendégművész erősíti a csapatot. Fekete-Kovács, trombitán, szárnykürtön, elektronikát használva vezényel a felvételen – Harcsa Veronika (ének), Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Fenyvesi Márton (gitár, elektronika), és Dés András (ütőhangszerek, elektronika) közreműködik.
Az album hangvétele egyszerre idézi a big band klasszikus megszólalását, miközben attól bizonyos vonatkozásokban messze is szárnyal, így bátran kijelenthetjük: nem csak az idei év egyik legjobb jazz lemezéről van szó, de a zenekar itt minden értelemben kitágította és megújította zeneiségét.
Harcsa Veronika, Razvaljajeva Anasztázia, Fenyvesi Márton – Debussy NOW!
Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész, Harcsa Veronika énekes, valamint Fenyvesi Márton gitárművész és sound designer Debussy legszebb dalaiból készített kortárs átiratokat. Paul Verlaine, André Girod, Pierre Louys és más francia szimbolista költők verseire írt Debussy művek radikális új értelmezésben, új fényben mutatkoznak meg. Sajátos trió énekhanggal, hárfával, elektronikával és gitárral.
A három zenész, gyakran egy zeneművön belül, nagyon érdekes módon zsonglőrködik a stílusokkal. Van amelyik dal népszerű, egyszerű műnek tűnik – Debussy szándéka szerint: akár a nép egyszerű fiai és lányai is énekelhetik hangszeres kíséret nélkül. A „Fleur des blés” és a „La chevelure” komoly jazz-énekesi kvalitásokat követel. Egyes felvételeken a részben „komor” énekhang átvált a klasszikus ének atmoszféra teremtő képességére. Van amikor csak a hárfát és az elektronikát halljuk – érdekes kísérlet. A zenei irányzatok legerőszakosabb összecsapása a „Regret” című részben játszódik, amely karcos, avantgárd bevezetéssel kezdődik, és a hárfa kíséretében kíméletesség felé halad a végén érzelmi csúcsponttal. A zene összességében sokkal kifinomultabb annál, hogy kinagyítva kellene megjeleníteni valamelyik szólamot.
…”Az éneklés során beszédszerűségre törekszem, ahogy egy sanzonénekes, aki harapja a szavakat, suttog és rengeteg féle prozódiai elemet használ – ezeket az eszközöket a klasszikus énekesek általánosságban véve kevéssé aknázzák ki, én viszont nagyon tudatosan alkalmaztam ezeket, közelebb hozva a dalokat azok számára, akik nem feltétlenül értik a francia szöveget”… – nyilatkozta Harcsa Veronika.
Hangzás-esztétikai tervezés hihetetlen aspektusokat nyit meg. Harcsa Veronika kristálytiszta tagolt szopránja, a csillogó hárfa dallamait hordozva, pszichedelikus intenzitásban lebeg. Anastasia Razvalyaeva hangszerét esetenként még cimbalonként is megszólaltatja, az improvizációt az interpretáció szintjén működteti. Érezhetően ő a kulcsfigura ezen a lemezen. A hipnotikus varázslatban Fenyvesi Márton lágy gitárdallamokat és különösen érdekes, elekronikus hangmintákat sző, amelyek Debussy finom dallamait izgalmassá alakítják. A hangzás kereteit ő adta a lemeznek. Részese annak, hogy a hallgató figyelme folyamatosan fennmaradjon.
Az album fokozott felkészülést, különleges állapotot, gondos hallgatást igényel, de rendkívüli benyomásokkal ajándékoz meg a rá fordított időért. A hétköznapjainkban mihasznának bizonyult korszellem új életet lehelt a mintegy száz évvel ezelőtt íródott dalokba. Debussy muzsikája nehezen tudna ennél maibb, frissebb lenni, legkisebb elvárásként, az eredeti szerzemények durva megsértése nélkül.
Sylvain Rifflet, Jon Irabagon, Sébastien Boisseau, Jim Black – Rebellion(s)
A „Rebellion(s)” projekt, két francia és két amerikai jazz muzsikus szereplésével, azért jött létre, hogy mind tartalmi, mind zenei szempontból, mai köntösbe helyezze a jazz és a radikális politikai kinyilatkoztatást. A lemez zenei világa a korai free legszebb korszakát idézi. A fő vonal azonban a lázas hangú beszédek megzenésítésében rejlik. A lázadó szaxofon(!) a cím egyértelmű. Sylvain Rifflet amerikai szaxofonos társa, Jon Irabagon mellett különböző, a század folyamán elkötelezett a radikális jellegű de, akár kortárs személyiségek, politikai üzeneteinek zenébe integrálásával a tiltakozás útját választotta. A zenei kifejezés ismerős Ornette Coleman, John Coltrane vagy Sun Ra munkáiból.
Hallhatjuk Greta Thunberg gondolatait a bolygó pusztulásáról, vagy Emma Gonzales hipnotikusan megrendítő szavait az amerikai iskolai vérengzések ellen. A zene ezeket a beszédeket leköveti, vagy az azokban rejlő dallamot sokszor unisono-ban mutatja be. A következtetés szigorúan zenei, a két szaxofonos együttes alkotása olyan, mint a szabadságharc végső kifejezése. Siker, hogy ez a zenei és harcias kaland nem fojtja el a témát, mert a zene beszél, folyamatosan. Ilyet még nem igen hallhattunk!
A „jazzemberek”, a két szaxofonos, valamint Sébastien Boisseau nagybőgős és Jim dobos felépítik saját per-beszédüket. A figyelmesen hallgatók meg fogják érteni az engedményt – avagy nincs kompromisszum, nincs rendben az élet ezen a földön. Ez az album felébreszti a lelkiismeretet és annak hangot ad.
