A zenével való kapcsolat-keresés igénye ma már erősebb, mint amire a hagyományos, polgári koncert-intézmény nevelt. Nemcsak átélni akarunk valamely ihletett előadásban megelevenített ismert szép művet, hanem az értelmi-logikai és az érzelmi megismerés többféle útján is a közelébe tudunk férkőzni. Közelébe férkőzni és újra élni egy olyan kompozíciót, amelyet a maga közönségével egyébként szuggesztív kapcsolatban álló, passióival, concertóival, koráljaival közvetlenül hozzájuk szóló alkotója, akkortájt közösségnek bemutatni nem remélhetett.
Zene = a hangok világának alkotó megformálása. Ebbe a meghatározásba minden belefér: az ember által alkotott zene, a természet által alakult zene, az anyag által kialakult zene, a tér által alkotott zene, Isten által alkotott zene. Ne felejtsük el! Minden zene információkat tartalmaz. Ha megérted Beethoven zenéjét, megérted a klasszikus zene világát, ha megérted az énekes madarak énekét, megérted az ő világukat, ha megérted az orkán zenéjét, megérted a természet erejét, hangját.
Már egy hang elhangzásának első pillanata előtt, és már az első pillanatban, megszólal az univerzum teljes frekvencia tartománya. Benne van a legmélyebb és a legmagasabb frekvencia. Benne van az első és az utolsó hang. Megvannak a határok, megvan a mennyiség, de a minőség – úgy kicsiben, mint nagyban – rajtunk múlik! Minden hangrendszereben volt, van, lesz lehetőség mindenféle minőségi változásra. (ha több igeidőt ismerne és használna a magyar nyelv, azt is ideírnám – a szerk.)
Nyitott füllel, nyitott lélekkel hallgasd meg, hogy legyen valami képed! Bonyolultabbnál bonyolultabb képleteket, ábrákat készítettek a rezgések kiszámolására. Érthető, hiszen mindenre itt találhatunk megoldást. Én a legegyszerűbb magyarázatot próbálom meg leírni. Hány felhangja lehet egy hangnak? Körülbelül 16 felhangig szokták a táblázatok mutatni, hiszen már ez is felölel 4 oktáv távolságot. Mennyi az a 4 oktáv? A zongorán 7 oktáv terjedelemben játszanak (88 billentyű), így könnyebb a viszonyítás. Egy hangnak pontosan annyi felhangja van, ahány frekvencia magasság még hozzá képest felfelé létezik, közben megmutatva a teremtés lépéseinek az arányait, törvényeit. Amennyiben ez a megállapítás igaz, akkor nem csak felhangok léteznek, hanem alhangok is! Miért? Mert így logikus. Pontosan úgy működik mint a felhang, csak ellenkező irányban. Miért nem halljuk? Miért nem mérhetjük? Látjuk az antiteret? Érzékeljük az antiteret?
A világ működése is ilyen. Van egy határ, az univerzum határa, ez az első hang és az első felhang, az oktáv, de ezen belül a lehetőség végtelen. Természetesen ezt is mindenre lehet értelmezni: egy galaxis fejlődése, egy naprendszer fejlődése, az ember lehetőségeire. Mindenki szabad akaratot kapott, a lehetőségek benned vannak. Ha valakit, valamit nem ismersz, ne kritizáld, ne tegyél megjegyzéseket, hiszen fogalmad sincsen mit beszélsz! Először nézz utána, olvass utána, érdeklődj és ha már van elég információd-ezek lehetnek jók és rosszak is-, akkor vagy megfelelő partner egy megbeszélésre!
Jókat derülök amikor azt olvasom, – egyesek ragaszkodnak a véleményükhöz – hogy nagyjából az összes audio-elem hasonlóan hangzik. (Ha ugyanazzal az eszközzel ugyanolyan paraméterekkel mérhetők, akkor az hang ugyanaz a nappaliban is.) Ha bárki azt akarja mondani, hogy ezek a megtévesztett lelkek nem képesek megkülönböztetni az audio-komponensek minőségét, akkor nézze meg a mosolyt arcukon, amikor leülnek és zenét hallgatnak komoly berendezésen. Még, ha lehetséges is, hogy fogalmuk sincs arról amit hallanak, még-ha nem is ismerik Stravinsky – Petrushka című művét és annak remek felvételét, és soha nem hallottak ilyesmit, akkor is tudják értékelni a hallottakat. A nyílt gondolkodású mérnökök – mind a cső, mind a tranzisztoros erősítők tervezése esetén – mindig a hangzási egyensúly elérésére törekednek.
Ismerek néhány olyan félvezetős erősítő-gyártót akinek termékeire ráfogják, hogy „csőszerűnek” hallatszik, de soha nem hallottam, hogy az elektroncsöves termékek gyártói dicsekedjenek arról, hogy termékeik tranzisztoros jellegű hangzást nyújtanak. Akárhogy is, az elektroncsöves elektronikák tervezőinek a másik irányból kell a hanghoz közeledni. Mindannyiunknak nagyon régóta együtt kellett élnünk a digitális jelekkel, hogy már feltételezzük, hogy a hangjaik valóban csendes háttérből származnak. Minden más a mazochizmus (beleértve a Dolby előtti szalag-sziszegést). Tehát ne keverjük össze a hangos fölény nosztalgikus értékét! A rejtély egy dolog. Zengedezhetünk az elektroncsöves erősítés dicsőségéről, ha úgy hangzik, mint egy vintage erősítő, ha zajos és zavaros, és szenved az öregedő alkatrészektől, amelyek közelítenek a halálhoz?
És valóban a hanglemez az audio-lejátszás legtisztább formája?
Azokban a napokban, amikor a zenét először felvették és vissza játszották, a dolgok egyszerűek voltak. A korai mechanikus felvétel jellege nem csupán a rögzítő kürtjén “beénekelt” szóló hangokkal, de zongorakísérettel is korlátozta a tartalmat. De még ez is egy lépés volt a legelső hangfelvételektől kezdve, amelyek csak hangosak voltak.
A történetírók hosszú ideje azt gondolták, hogy az első felvételt Edison 1877-ben rögzítette. A „Mary Had A Little Lamb” kezdetű dalt tartották az elsőnek, ám a kutatók legutóbb feltárták Scott de Martinville Édouard-Léon 1860-as felvételét. Scott felvétele egy „phonautogram” volt, amelyen papíron rögzítette a hangokat, és bebizonyosodott, hogy vissza tudja játszani. Az Au Clair de La Lune felvételét itt hallhatjuk: www.firstsounds.org/sounds/Scott-Feaster-No-36.mp3
Tehát minden a hanggal kezdődött. A hanglemez történetének előrehaladtával a felvételek egyre jobbak és egyre kelendőbbek lettek. De, ha valaha is elmondták volna azoknak a korai úttörőknek, hogy egy nap képesek lennénk egy teljes zenekart felvenni, annak teljes dinamikus tartományát egy lemezről meghallgatni, az lett volna válasz, hogy „bolondság”. Manapság már lehetséges a látványos dinamikai tartomány rögzítése digitális médián, feltéve, hogy egy teljes stúdiórendszeren hallgatjuk az összes digitális komponenst, amelyek megfelelően vannak egymáshoz hangolva. Probléma akkor merül fel, ha ezt otthon szeretnénk hallgatni, a „háztartási eszközök” minősége, hardver és szoftver különbségei ellenére.
Mit hoz a jövő, amikor a digitális felvételi módszerek és eszközök valamint a formátumok jönnek és mennek? Jó kérdés. Analóg felvételek? Nos, mindaddig, amíg van lemezlejátszó és hanglemez, addig lejátszhatjuk őket. Feltéve, hogy a lejátszót úgy tervezték, hogy a lehető legközelebb hozza a lejátszott hangot ahhoz, amit a mester-lemez vágásakor hallottak. Honnan tudjuk? Ismerünk több a hangmérnökökkel szorosan együttműködő gyártót, akik hozzáférnek az eredeti felvételekhez, és ismerik a lemez vágásához szükséges munkát, valamint azokat a trükköket, amelyeket egy jó mérnök használ a legjobb hangminőség eléréshez. Lehetséges a hangminőség! Tehát, szem előtt tartjuk ezeket a feladatköröket és tapasztalatokat. Amíg vannak lemezek.
Az LP-k gyűjtésének a zenehallgatáson kívül van egy másik szórakoztató része. A harminc-centis borító szövegeit olvasva több mindent megtudhatunk az egyes albumok történetéről, beleértve a zenészekről szóló információkat, a producerek és mérnökök nevét, kik készítették a felvételt, melyik hanglemez társaság adta ki, nyomta és, hogy az album első példány vagy újra-kiadás. A lemezborító hátoldalán vagy a belső tasakon gyakran megtalálhatók alapvető információk. A teljes „történet” megszerzéséhez egy kicsit mélyebbre kell ásni.
Az első dolog, amit általában tudni akarunk, hogy az album első nyomás vagy újra-kiadás. A gyűjtők hatalmas összegeket fizetnek azért, hogy kezükbe vegyék az eredetit. A Beatles – Please Please Me című lemezének első Parlophone címke által készített nyomata, eredeti sztereó példánya, megfelelő állapotban, könnyen érhet akár 5000 dollárt is. A Beatles esetében egy eredeti Please Please Me lemez árán meg lehet vásárolni a legutóbbi sztereó és mono remaster box set-et, és maradhat annyi pénzünk, hogy Londonba repülhessünk és lefényképezhessük a gyalogátkelőt, amelynek címe: Abbey Road. Az albumok gyakran értékesek lehetnek attól is, hogy nem sok példányt nyomtak az első kiadásból vagy gyűjtőknek szánt számozott példányok. A hanglemezek legtöbbje olyan régi, hogy nagyon nehéz találni jobb állapotban lévő példányt.
Sok gyűjtő és audiofil is úgy véli, hogy a korábbi lemezek jobban szólnak, mivel közelebb vannak az eredeti mester-szalaghoz. Rengeteg vitát találhat ezekről a témákról az interneten. Vannak gyűjtők, akik nem hajlandók LP-t vásárolni, ha a feldolgozási lánc bármely pontján digitális átalakítás történt. Ha egy digitális forrásból származó album jól elkészített és jó préselésű, még szólhat jól. Számos digitális album létezik a 70-es évek végétől és a 80-as évek elejétől (amikor a kiadók büszkén hirdették azt a tényt, hogy lemezeik digitális felvételt tartalmaznak, közülük gyakori a szörnyen hangzó) Először azt hinnénk, hogy csodálatosan szól. Tisztasága és élessége nagyon különbözik az analóg technikával felvett anyagoktól. Egy idő után azonban ez az élesség hihetetlenül idegesítővé válik.
A digitális felvétel-technika azóta hosszú utat tett meg. A digitális forrásokból ma előállított hanglemezek szólhatnak jól.
