SME 309 kar és Zyx R100 Fuji hangszedő
Illusztris társaság
Hálátlan dolog ilyen kaliberű összeállításokat tesztelni, mert ilyenkor óhatatlanul felmerül, hogy tulajdonképpen nem is mi tesztelünk, hanem épp bennünket, ismereteinket méri fel a referencia-készülék. Vajon átjön-e nekünk mindaz amit felkínál, és helyére tudjuk-e tenni a kvalitásait.
Az igazán jók sohasem voltak olcsók. A technológia sokba kerül. A csúcstechnológia nagyon sokba. Ez alapvetés, szokjunk hozzá. De mi indokolhatja egy ennyire körültekintően épített, afféle „Technology Demonstrator” gép megvételét? (tudjuk, kerül, amibe kerül…) Megvehetjük simán, csak a luxus kedvéért, amiért egy Bentley-t vagy egy RollsRoyce-ot is megvesznek. Bizonyos ponton túl, nem is az a kérdés, hogy valami megéri-e az árát, hanem az, hogy a többi befektetéshez képest, ezzel az „investment”-el maximalizálni tudjuk-e a lánc többi tagjának lehetőségeit, vagy sem. Azaz, konyhanyelven, hiába veszel csúcskategóriájú hangdobozokat, kifinomult, energiában dús erősítőket, kábeleket vagyonokért, ha a forrás nem hozza ugyanezt a szintet, a korábbi befektetéseid jobbára kárba vesznek, nem tudják kifutni magukat.
Mindez Ivor Tiefenbrunt és a Linn-elvet juttatja eszembe: „Első és legfontosabb láncszem a futómű, majd a kar, azután a hangszedő. „Az az információ, ami a lánc elején elvész, később már nem hozható elő, nem lesz jelen.” Van benne igazság. Nos, az AVID épp ezen a logikai pályán indul el a futóműveivel., lássunk csodát, szépen be is sorol technológiailag a hasonló logika mentén építkező többi brit gyártó mellé. Nevesül, a Linn és az SME hogy csak a legnagyobbakat említsem, hasonló elvet követ, hasonló, mégis eltérő megoldásokkal. Az azonosság nagyjából kimerül abban, hogy egy lágyan felfüggesztett, nagy tömegű, rezonancia-kontrollált szubsasszi/tányér egységet alkalmaznak a külső rezgések távol-tartására, de mind a meghajtás, mind a rezonancia-kontroll módjában, mind pedig a csapágy és a lemez, kontra tányér csatolófelület jellegében ezek a gépek eltérnek egymástól, épp ez adja az egyediségüket, hangjuk különbözőségét.
AVID – „A Very Interesting Design”, ahogy azt Conrad Mas, a cég alapító tulajdonosa említi, abban a kontextusban, hogy az AVID gyártmányok alapvetően a vásárlói visszajelzések alapján lettek finomítva. Büszkén jegyzi meg, hogy „amíg a legtöbb magas technológiát felmutató cég elsősorban technológiai-mérnöki vonalon indult el, és később kötött ki a High-End Audioban, addig az AVID épp az audiofil kezdetekre épít, és ehhez fejleszt technológiát”. A fordított sorrend szerintem mindannyiunknak előnyös, nem árt, ha a mérnök tudja, hogyan értékelje a fejlesztései eredményét.
Az AVID út
Lássuk, hogy épül fel egy Acutus! Először is, megkülönböztethető az SP a régebbi változattól, az új dupla meghajtó szíj és a tápegység tekintetében, ami egy súlyos egyéniség. Ez utóbbi abban különbözik az elődtől, hogy a kvarc vezérelt jelgenerátor, amely a motor pontos sebességtartását hivatott biztosítani, immár kiegészül egy digitális sebesség szabályozási lehetőséggel. A két (33 és 45) gomb egyidejű megnyomásával hozzáférünk a finombeállításhoz, ekkor a bal gomb nyomására csökken, a jobb gombéra pedig növekszik a sebesség. A két gomb ismételt egyidejű megnyomásával rögzíthetjük az így beállított értéket. A sebesség beállításához persze szükség lesz egy stroboszkópra és egy ehhez rendszeresített lemezre.
Miért kell ez? Miért nem elég, ha a gyárilag pontosan beállított fordulatszámokat precízen tartja az elektronika? Mert a gumiszíj hajtás szinte sohasem egzakt. A szíj az évek folyamán öregszik és nyúlik, és ez okozhat eltéréseket a fordulatszámban. Az Acutus egy precíziós mérnöki produktum, itt nem fér bele, hogy egy gumiszíj aláássa a pontos fordulatszámba vetett hitünket. A motor nyomatékát két, relatív széles gumiszíj adja át a tányérnak, így aztán, a dupla szíj valószínűtlenné teszi, hogy a fordulatszámhoz mégoly ritkán is, de hozzá kelljen nyúlni…, de ha mégis…, finoman után-állíthatjuk. A beállításnál elég trükkös a szíjak felrakása, lévén a meghajtó tárcsa integrál részét képezi a tányérnak, és így a tányér felhelyezése után a szíjakat alulról, úgy kell felédesgetni… Na und, ha úgyis tíz évente kell egyszer, akkor ez is bele kell férjen. Máskülönben pedig, ez az a gép, amit leginkább a kereskedő szakembere fog beállítani Neked otthon, és nem fogják a rutinodra vagy a véletlenre bízni az elégedettségedet, ez garantált!
Ezért a „huncut” fejlesztők egy kis adaptert helyeztek a csomagba, amelyet a tányér peremén levő furatba kell illesztenünk. A meghajtókerék felületére helyezett gumiszíjakat kifeszítve ezen adapter hornyaiba akaszthatjuk. Ezután a tányért a tengelyére felhelyezve a szíjak a motor meghajtótárcsájának a síkjába kerülnek, majd az adapter eltávolításával a szíjak áthelyeződnek a motorra. Ha elég ügyesek vagyunk ez elsőre is sikerül!
A motor sem az egyszerű kategóriából való, az AVID „házi” gyártmánya. A legfőbb ok, amiért ez így történik, az a 10 kg körüli tányér kontroll igénye. A régi iskola szerint a tányér inerciális viselkedése (lendítő nyomaték) biztosítja a fordulatszám tartását. Újabb időkben ezt az elvet némileg felül lehet vizsgálni, és a maximalisták el is viszik a végletekig. Itt is két irányzat figyelhető meg. Az egyik a peremhajtás DC motorral, de ez csak relatív kis tömegű tányérok esetében jó megoldás. A másik pedig az AVID által is választott erős motor-nyomaték, ami meg tud birkózni a 10 kg-os tányér tehetetlenségével is. Ilyen motor nem terem minden bokorban, és az AVID nem bízta a dolgot a véletlenre, ha nincs, akkor csináljunk! A direct-drive mellett így a szíjhajtású gépek is lehetnek pontos egyen-futásúak. A motor elhelyezkedése nem igazán eltalált. Értem, hogy a lehető legmesszebb szeretné a Mérnök Úr látni a hangszedőtől, hogy a motor esetleges (esetünkben különben jól árnyékolt) elektromágneses zajai belehallatszanának a hangszedőben zajló elektromechanikai jelátalakításba. Bölcs dolog, csak éppen ezzel többet vesztünk a réven, mint nyernénk a vámon. Ugyanis a motor – precíziós, kvarc, nyomaték, stb. mellett is – rángatja a tányért.
Erre is meg van a gyógyszer az AVID háza-táján. Az Acutus SP 3.5kg-os, max.20W-os motorvezérlő egységét egy megalkuvást nem tűrő 20.1kg-os, max.300W-os egysége váltotta fel a Reference SP változatnál, amit ráadásul 1kVA-es táppal szolgálnak ki. Azt a döntést hozták a tervezők, hogy a motor dinamikaváltozásaiból keletkező vibrációi ne irányukban máshova legyenek pozicionálva, hanem inkább ne is legyenek. Sajnos az ilyen végletek elég költségesek, de vannak akik ezt is felvállalják.
Jó, oké, egy 10 kilós tányért nem nagyon lehet rángatni, de az effektus létezik, és épp egy ilyen ultra-precíziós géptől várnám ezt az utolsó kis hab-pöttyöt a tortán, hogy erre is figyel. Mert nem mindegy, hogy a rángatás milyen irányba történik. Ideális esetben, a gumiszíj húzó oldala párhuzamos a lemez barázda tangenciálisával, azaz a hangszedő relatív mozgási irányába esik. Így, a rángatás nem okoz a hangszedő tűjén oldal irányú, azaz jelképző elmozdulást, csak sebesség-változást, amire a fül sokkal kevésbé érzékeny, mint az oldalirányban periodikus, jeltorzulást okozó hibajelekre. A jelenségre a néhai Pink Triangle lemezjátszók konstruktőre, Arthur Khoubessarian hívta fel a figyelmet, és a Pink-ek hangján aztán hallatszott is a jeltisztulás rendesen. Később aztán Roy Gandy is átvette ezt a tudást, a Regák is „jól hajtottak”, a Rega futóművek legendás zeneiségüket részben a jó motor elhelyezésnek köszönhetik. Tudom, hasogatom a szőrszálat, és itt egy ekkora tömegű tányérnál ez nem lesz észrevehető, úgyhogy a fenti kis beszúrásomat vegyétek elvinek, a gyakorlatban minden rendben van!
A gép csapágya nem a hagyományos elvet követi, itt is megjelenik a szintén Pink fejlesztésű inverz csapágy. Ennek a lényege, hogy a csapágy tengely áll, a szubsasszihoz rögzítve, és a persely forog, egy, a tengely csúcsában elhelyezett zafír ágyban ülő ipari kerámia golyón. A megoldásnak van pár előnye és néhány hátránya. Az előnyök számottevőek, a hátrányok orvosolhatók. A legnagyobb nyereség, hogy a tányér feltámasztási pontjának ez az ideális helye, a lemez síkja. Ugyanis egy nem itt feltámasztott tányér (Linn, SME, stb.) a csapágyban annál jobban kóvályog minél nagyobb a tömeg, mechanikai csapágyzajt keltve, és ezáltal a futómű kis-jelű felbontását erősen lerontva, mert így a zajkomponensek elfedik a miniatűr, érzékeny információt. Amit hallani fogunk, tér és jelenlét érzet csökkenés és a hangszerek finom felhangjainak a ködössé válása. De nem így esetünkben, az AVID mérnökei tudták hol kell hozzányúlni a dologhoz. A tányér a csapágyperselyre egy kúpos fél-önzáró felületen fekszik fel, részben pontos függőleges illeszkedést biztosítva, részben pedig meggátolja a csapágy és a tányér közötti bármiféle mechanikai elmozdulás lehetőségét (ezt a technikát régen előszeretettel használták a svájci Lenco lemezjátszóiban).
További előny a csapágyolaj elmaradása, amit rendszeresen cserélni kellene, másrészt kritikus a minősége a lejátszás mikrodinamikája szempontjából, itt ezzel nincs gond. A golyó és a zafír ágy közötti kapcsolat viszont nagyon érzékeny a mechanikai hatásokra. Ez az a lemezjátszó, amit egyszer összeraksz, beállítasz, és aztán legközelebb 10-15 év múlva szedsz szét ismét, a soron következő költözködéskor (vagy még akkor sem). Mindenesetre, a tányér levételénél- felrakásánál nagyon finom mozdulatokra lesz szükség.
Ha már a tányérnál tartunk, figyelmet érdemel a gép design elemeihez jól passzoló lemezleszorító, amely kombinált súlyos-csavaros megoldású. A leszorító kettős funkciójú, részben a lemez felületi egyenetlenségeit csökkenti valamelyest, így a tű barázdához viszonyított vertikális szöge kevésbé ingadozik a lemezjátszás során, stabilabb hangképet kapunk. Talán ennél lényegesebb a lemez-kontra tányér illeszkedés, ami a lemezjátszás egyik örök problémája. Nem szeretnék itt hosszas mérnöki fejtegetésekbe bocsátkozni erről, a lényeg, hogy a lejátszás során a tű berezgeti a lemezt (!) Ezt a rezgést csillapítani kell, mert különben körbefut, lemez-tányér-csapágy-sasszi-kar-hangszedő vonalon, és torzítani kezdi a hangot. Főképp azért, mert mire visszaér, addigra már egy másik jel mozgatja a tűt, és a visszajövő rezgés arra interpolálódik rá, egy olyan jelre, amelynek a kiváltó jelhez már semmi köze sincsen. Az egész nagyban hasonlít az erősítőkben ismert visszacsatolás problematikájára. Egyfajta megoldás a körbefutás megakadályozása, azaz a lemezrezonancia csillapítása, rögtön ott, ahol keletkezik, a lemeztányéron. Erre számos megoldási kísérlet történt az idők folyamán, filc, gumi, akril tányérok, karbonszálas és parafa lemezalátétek használata…mindmegannyi félmegoldás.
A problémára az AVID-nál is született egy kísérlet (igazi megoldása ugyanis nincs, minden ez irányú küzdelem csak kísérlet…) a tányér és a lemez között egy speciális összetételű anyagból készített energiaelnyelő tulajdonságú lemezalátétet találunk. Maga a tányér polírozott krómozása is besegít a rezonancia-csillapításba, a gép finomíttatásainál a meghallgatási teszteken egyértelművé vált, hogy a króm borítás teszi a legjobban a dolgát, nem csak exkluzív (egymillió dolláros bébi) megjelenést kölcsönöz, de közben hatékonyan nyomja el a tányér önrezonanciájának magas frekvenciás összetevőit is.
A felfüggesztés érdekes megoldást követ. A strukturált szerkezetű szubsasszi, amely a tányér és a kar közötti részen külön merevítéssel és kikönnyítéssel rendelkezik, ügyes – három nagyon lágyra hangolt rugón áll, ez eredetileg AR fejlesztési elv, 2 Hz függőleges rezonanciapontot biztosítva az egész lengő rendszernek. Jól eltalált rezonanciapont, egész addig, amíg egy exkavátor el nem megy az ablakod előtt. Akkor viszont fuss, és fogd le a tányért. (a jó tanács az sose rossz…) Az ilyen felfüggesztés baja a kóválygás, az egész függesztett rész ad hoc mozdul ide-oda, ezt mi nem szeretjük. Az AVID-nál sem szerették, mert kiegészítették egy horizontális csillapító rendszerrel, ami a szubsasszit tartó három bakról gumigyűrűk segítségével gátolja meg a szub-tányér egység erőteljesebb oldalirányú elmozdulását, de kisebb rezgéseknél azért fenntartja a lágy elcsatolás elvét. Elmés, jól működő megoldás, épp mint amit egy referencia-géptől elvárhatunk.
Természetesen a Reference Power Supply feláras, az 1 kVA-es (!!!) trafótól eredő 20 kg-os súlyával elhelyezni sem annyira „ízi rájder, öcsém”. Kell venni egy külön speciális állványt, mert nem mindegy mire teszed (ez a legtöbb külső lemezjátszó tápra igaz). A normál táp elhelyezése kevésbé problematikus, és teszi a dolgát.
Technológiai összefoglalóként, az AVID ebben a gépben egy tető alá hozta mindazokat az elmúlt 50 évben kifejlesztett és hatékonynak bizonyult technikákat, amelyek előre vitték a lemezjátszó, mint elsőrangú – sokak számára mai napig is szinte egyetlen – forrás eszköz ügyét. A függesztett váz, az inverz csapágy, a dupla-szíjas külső tápos meghajtás, erőteljes motor, nehéz és rezonancia-csillapított tányér és szubsasszi, megfejelve a mai kornak megfelelő ezredmilliméteres tűrésű CNC gyártáspontossággal ez így együtt egy nagyon impresszív együttes, sokat várok ettől a géptől.
A méltó társ az angol SME cég 309-es típusjelű hangkarjáról van szó, amely innovatív összetevőiben hasonlóan magas szintet képvisel, mint a futómű. Csak rövid említés szintjén: kúpos kialakítású karcsővel rendelkezik, ennek a rezonanciák csillapítása, ezzel együtt a tonális tisztaság elérésében van jelentős szerepe. A kar cserélhető fejszelvényes, nagyban megkönnyítve ezzel egy hangszedő cserét. A fejszelvény ( más néven shell ) magnézium öntvény, a kis szerkezeti tömeg szintén jól jön, kevésbé tárolja az energiákat mint más, nehezebb anyagból készült shellek. A kar csapágyai szintén a mai legkorszerűbb anyagok felhasználásával készülnek, a horizontális csapágy természetesen a lemez síkjában helyezkedik el, kevés behatást engedve ezzel a lemez egyenetlenségek tűerőre gyakorolt hatásának. Az ellensúly Tungsten ipari fémkerámiából lett kialakítva, a belső és külső kábelek pedig nagy-tisztaságú egy-kristályos, oxigénmentes réz vezetőkből állnak.
Szinte egybehangzó vélemények szerint, a 309-es a nagy V-ös kategóriája, tulajdonképpen az V-ös a 309-es ultra-kifinomított változata. Dinamikailag, színezetlenségét tekintve messze felülmúlja a Best Buy kategóriát (Rega RB600–900, Mitchell Technoarm, stb.) és csak a szuper-karokkal (SME V, LinnEkos, Graham 2, OriginLiveIllustrious, Dynavector 505, Triplanar) említhető egy lapon. Viszont, azoknál szerényebben árazott, ez jó, mert a maradék pénzt beletolhatjuk egy első rangú hangszedő/előerősítő párosba, mint amilyen a Zyx, a világ első, valóban szimmetrikus kimenetű hangszedője.
A lényeg, hogy ezeknél a hangszedőknél az idő-frekvencia tengelyen javítottak az átvitelen, ez persze jól hallható. A Zyx-ekből elég széles a választék, ki-ki a maga pénztárcája és igénye szerint válogathat. Jelenleg a Zyx R100 Fuji S hangszedő a tesztalanyom, de a jellemzők valamelyest a többi Zyx-re is ráhúzhatók, mert itt is van egyfajta saját jelleg, a „Zyx-hang”. Annyi különbséggel, hogy a Zyx-ek nem tonálisan húznak el a színezetlentől, hanem térhatásban és felbontásban a többi hangszedőtől. Mindenesetre, ha egyszer hallottunk Zyx-et szólni, akkor később csukott szemmel is felismerjük. Az illesztésről az AVID Pellere MC phono erősítője gondoskodott.
A meghallgatás során még több is kiderült. Mivel a sok király egymás között szokott házasodni, az AVID Acutus/SME/Zyx kombó egy elképesztően összeillő, eltalált párosítás, szinte minden paraméterében. Az AVID futómű+ SME olyan, mint egy ifjú király. Jó családból való, szülei nagyon odafigyeltek a neveltetésére. Minden megmozdulásában benne van a királyi vér, ezt a vak is hallja (bocs). Sokra hivatott és sokat is vállal. Erős, szinte korlátlan lehetőségekkel, szép, és szinte tökéletes. Ha megfelelő partnert talál, kettejük frigye mindkét felet a csúcsra viszi. Ha nem, a királyfi szemében látod majd a szomorúságot, a rangon aluli házasság tényét. Meg fogja mutatni, másoknak is, hogy ez így….nem az igazi. Szerencsére ezúttal egy jó házasságba botlottam, a Zyx nagyszerű partner. Izgalmas, gyors, sallangmentes, sima, csendes ahol kell. Zyx királykisasszony ki van elégítve, és boldog, AVID királyfi pedig repdes, a világ egyik legjobb nőjével (oppardon, hangszedőjével) az oldalán. Kicsit idősebb korban – amikor már eleget hallgattad, hogy hozzászokj ehhez a hanghoz rájössz, hogy – a királyfi észrevehetően nyugodtabb, mint azt zsenge kora sejtetné, picit öregurasan viselkedik, nem dobja annyira szét a lemezeket, mint lehetne. Minden jól szól, konzisztensen. Ha lehet királyokat kritikával illetni – és ezt csak finoman illik – akkor az egyetlen kritikám ez. Picivel nyugodtabb, mint azt az én izgága jellemem szeretné, jól jönne Che Guevarától egy kis vérátömlesztés. Pedig Zyx királynő rugdossa rendesen, ki is hoz ezt-azt a krómozott-koronás partnerből. Amolyan szado-mazo kapcsolat, szigorúan a jó ízlés határain belül. Zyx királynő kicsit olyan, mintha szülei a Denon családból származtak volna, legalább 103 okom van ezt mondani. Van vér a pucájában, az biztos, nem fog untatni. Sokat tanult a Denon-éknál (?) generátor-technikát, majd magára aggatta a hangszedőtűk legcsiszoltabb ékkövét, a micro-ridge gyémántot, ezüstbe tekeredett, végül kapott egy futásidő-korrekciót, hogy ez a sok szerzett nemesi adalék összeálljon valami saját nobilitássá. Ebben más, mint a többiek. Nem csak szép ruha, jó bizonyítvány, hanem eredendő izgalom, ellesett kacérság. Egy ilyen partner – főnyeremény. Mindig előkelően viselkedő királyi családokban pedig maga a nagy betűs ÉLET.
Nagy Gábor Pál – Audio World
Zeneiség: | 95% |
Térleképzés: | 85% |
Dinamika: | 90% |
Kivitel: | 100% |
Szerelés minosége: | 95% |
Kezelhetoség: | 80% |
Összesen: | 91% |
Pro
+ Preciziós mérnöki munka
+ Nem kell csapágyolaj
+ Szinte korlátlan kar-kombinációk
+ Szemet gyönyörködtető kivitel
Kontra
– A motor helye nem telitalálat
Disztribútori információk:
Forgalmazó: Audio Centrum
Internet: www.audiocentrum.hu
Telefon: : +36-1/468-2176