Az AKG K1000 tervezési ötlete 1985-ben született. 1989-ben hozták forgalomba, a modell megkonstruálása Heinz Renner és Helmut Ryback zsenialitásának köszönhető. A K1000 modell fejlesztéséhez költséghatárok nem voltak. Ez volt az első alkalom, hogy az AKG ezt a megközelítést alkalmazta. Ennek oka az volt, hogy a fejlesztők – Helmut (aki fő tartalomért a membránért és a mágnes rendszerért volt felelős) Ewald és én Heinz „fű alatt”, megrendelés nélkül indította a projektet. Később, az első K1000 prototípusok meghallgatása után, a hivatalos fejlesztési utasítás is megérkezett. Az AKG legendás K1000 modellje mérföldkőnek számít a fejhallgató történetében. A fejhallgató kialakítása kitartó folyamat volt, amelyben a mérnökök megpróbálták leküzdeni a fejhallgatóval járó problémákat. Az 1989-es megjelenéskor meghaladta kortársai mérnöki és hangzási szintjét. Rögtön el is nevezték közel-téri fül-monitornak.
A K1000 előtt kifejlesztett termék a K240DF volt. A DF megjelölés a diffúz mezőre utalt. Egyszerű szavakkal leírva: a fejhallgató akusztikája úgy van megtervezve, hogy a fül bejáratánál mérve a frekvencia átvitel megegyezzen a távolból érkező, az ideális hangszóró elhelyezéssel hallgatott hangsugárzók hangzásával.
A két hangkeltő, akusztikai átalakító-egység egy csuklós rendszerre van felfüggesztve, amely lehetővé teszi, hogy a fülhöz képest progresszív síkokban beállítható. A hangsugárzókhoz hasonló, szinte szemből jövő, színpadi hatást eredményez.
Világos volt, hogy a fül elől hiányzó (viszonylag zárt) hangkamra hiánya miatt a jelátalakítónak nagyon alacsony rezonanciafrekvenciát és relatív nagy elmozdulást kell biztosítania. A hatékony membránfelületnek is nagyon nagynak, nagyon merevnek és könnyűnek kell lennie. A membrán kifejlesztése 3 évig tartott, mivel abban az időben még nem álltak rendelkezésre megfelelő számítógépes szimulációs programok. A mágnes és tekercs rendszerének egymásra hatását sokszor megkérdőjelezték és fontolóra vettek olyan alternatívákat is, mint az orto-dinamikai rendszerek és az elektrosztatikus meghajtás. Mégis a klasszikus dinamikus hajtás nyert. Ennek oka a K1000 sugárirányú mágneses rendszerének különleges kialakítása volt, amely nagyon hatékony és nagyon kicsi. Ezért a K1000 effektív akusztikus induktivitása alacsonyabb, mint bármely más meghajtó-rendszeré.
| Teljesítmény: | 2 x 1000mW (DIN 45582) |
| Max. hangnyomás: | 104 dB |
| Frekvencia átvitel: | 30 Hz – 25 000 Hz |
| Impedancia: | 120 Ohm |
| Érzékenység: | 74 dB (1 mW) |
| Torzítás: | kisebb, mint 0,5% |
Az AKG mérnökei a valódi binaurális észleléssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztak. Leszűkítve a vizsgálódást: az irányhallás a szemből érkező hangok eltérő késleltetésén alapul, valamint a fül felszínének geometria „árnyékoló hatása” által keltett spektrális különbségekre vonatkozik. Az elsőt általában a legfontosabb tényezőnek tekintik, ami azt jelenti, hogy a fül először a legközelebbi hangot hallja, amelyet a fül az elsőbbségi effektus használatával a levegőben talál (a valódi kép meglehetősen bonyolultabb, mivel az elsőbbségi hatás frekvenciától függ + agyunk működése). Az AKG állítása szerint, egy teljesen háromdimenziós hangzásélmény a földfelszín geometriai különbségei miatti spektrális válasz (hatás) miatt körülbelül 2 kHz felett keletkezik.
A K1000 meghajtóegységének ritkaföldfém mágnese a lehető legkisebb felülettel rendelkezik. Az egység a kosár négy sarkában fel van függesztve, a visszaverő felületeknek nagyon korlátozott a területe. A membránfelület nagy teljesítményét részben az alumínium tekercstartó-rész hűtőbordakénti működésének köszönheti. Egy elektronikus hangolt áramkör segíti a rendszer akusztikai viselkedésének hangolását. A tranziens válasz szintén tervezési prioritás volt.
A K1000 az a fejhallgató, amit lehet szeretni vagy utálni. Egyik fejhallgató sem tökéletes, de a K1000 a legjobban illeszkedik a klasszikus zenéhez, az akusztikus hangszerek hangjának reprodukálásához. Részesülhetünk a nagy-zenekarok ragyogóan nagy hang-teljesítményből. A K1000 a legszélesebb színpad-terű, levegős, holografikus hangképpel rendelkezik. A felvételen rögzített akusztikus tér leképezése a fejhallgató legfontosabb feladatai közé tartozik. Minden hangszeres együttes felvételét természetes és meggyőző módon teszi közzé. Képalkotó képessége akár egy költőé, filozófusé. A figyelem inkább a fogalmi rendszer minden finom részletére összpontosul, mint az élveboncolásra. Ezzel együtt a K1000 nagyszerűen és könnyedén tárja fel a részleteket. A K1000 produkciójának egyik legmegdöbbentőbb aspektusa az, ahogyan a hangok individualizálódnak, előre lépnek a zenekarból. Mondhatni „fekete mágia” effektus alakul ki, a hangok beleolvadnak a környezetükbe, mégis háromdimenziósak.
Néhány fejhallgatónak köze van a zenéhez, de néhány fejhallgatónak nincs muzikalitása. A K1000 esetében a legelegánsabb a középtartomány, a textúra, artikulált, részletes és ragyogó. A kamaraegyüttesek és a kis zenekarok természetes, élethű jellege meglepően addiktív. A fejhallgatók közül a K1000 a legjobb választás a zongora hangjának reprodukálásához. A zongora talán a legdicsőbb hangszer, amelyet valaha készítettek, hangzását ördögien nehéz reprodukálni. A „tapinthatóság”, a „megragadás” az a „paraméter”, ami messze meghaladja mindazt, amit addig bármelyik fejhallgató elért.
Az AKG K1000 nem minden műfajt szolgál jól. Míg a klasszikus zene területén, a nagyszerű zenekari művek finoman kontúros hangminőséggel jelennek meg, a pop-zenére nem jut elegendő basszus. A basszus-tartomány egy kissé szűkre szabott, de jól meghatározott és finom textúrájú, a legtöbb klasszikus zene számára kiváló. Ugyanakkor nem tagadható, hogy sok hallgató „vérszegénynek” találja. Noha jó erősítővel tisztességes hangokat lehet csiholni, a basszusnak nincs kiterjesztése, nincsenek sub-basszusok, és minél szélesebbre nyitjuk a lehallgatási szöget, annál kevesebb a basszusgitár energiája.
A K1000 a legkevésbé izolálja a tőle áradó hangot, a körülötte lévő világ mindent hall. A hangzás a „hangszórók” síkbeli elforgatásával befolyásolható. Viseletét (egy kissé kényelmetlen) és a hangzását meg kell szokni. A K1000 fejhallgatót bölcsen kell használni. Ezért a felhasználási helyzetek, esetek és területek szűkebbek, de a termék rendkívüli. A K1000 az erősítők hangszóró-kimenetét részesíti előnyben, viszont ilyen szempontból az elektroncsöves erősítőkkel a legjobb hangzás érhető el. A megfelelő elektronikákkal varázslatosan hangzik, nem „eufóniás” hangzású, a felvételek hiányosságait men rejti el, nincs fátyol.
Az AKG K1000 modellt 1990-óta nem gyártják. Mára az audiofil-történelem egy darabja.
A király meghalt. Éljen (!) a MYSPHERE 3, a mai K1000, de ez már egy másik történet.
